Asuka nehezen különböztette meg az igazi ninjákat a hasonmásoktól, ezért csak azokat sújtotta villámmal, akik megtámadták. Igyekezett minél kevesebb chakrát elhasználni, hogy későbbre is maradjon. Rayo sokat kivett belőle, mert a kardja nem éppen 10 gramm volt. Mégis úgy lóbálta, mintha csak egy szelet kenyeret cipelne magával. Léptei gyorsak voltak. Neki ez lett a mozgása kulcsa. A faluban a társai már nem tudták őt utol érni, immáron elérte a villámok szintjét. Ezért edzett olyan keményen.
- Előre, előre, előre! - uszította magát csendesen.

Ayumi a szemét használva kerülgette az ellenfeleit, majd hátulról lefagyasztotta őket, futás közben. Aljas módot választott a harcra, de egy orvosi ninja nem sebesülhet meg, a chakrájával csínján kell bánnia, és haladnia is kell a csatatér közepébe.
- A franc, de sokan vagytok! - mérgelődött futtában. De azért a sebességét fokozta, mert tudta, hogy két társa már rég közelebb van a megbeszélt helyszínhez, mint ő. Sietett.

A percek csak nyúltak, és a lányok siettek, ahogy lábuk bírta. Miközben egyre közeledtek egymáshoz, hatalmas robaj rázta meg a területet. A Zetsuk egyesültek egy ötven méteres Zetsu gólemmé, és igyekeztek porrá zúzni a környéket, és az embereket. Ayumi épp alatta masírozott, mikor a lény rázuhant. A hatalmas végtagok súrolták az embereket, elsodorva őket méterekre. Akiket elért, erősen véreztek a sérüléseikből.
- Nem! - ordított Ayumi a földről. Karja vérzett az őt ért találattól, de orvosi ninjaként mások védelme jobban izgatta. Akiket tudott azonnal kirángatott a még vonagló, és támadó nagy karok alól. A szemeivel jól látta, hogy öt embert azonnal agyoncsapott a gólem, és sokukat megsebezte. Ordítozva igyekezett menteni őket. Ennyi halál láttán kezdett kétségbe esni, hisz egy orvosi ninját nem erre képeztek ki. Levegőért kapkodva gyógyított két férfit, akiknek a feje teljesen betört. Ayumi alig tudott a feladatára koncentrálni. Minden felé vér... Gazdátlan végtagok, szervek, felrobbant emberi és félig növényi-test darabok... Még több vér... Kezdett szédülni.
- Mentsd meg őket, mentsd meg... - hajtogatta alig hallhatóan, szemei egyre nagyobbra nőttek. Hirtelen még nagyobb robbanás, majd egy Zetsu fej repült felé. Ayumi képtelen volt döntetni: fusson a betegekkel, vagy álljon ellen?! Ekkor egy forró lángcsóva suhant el a feje mellett, alig pár centire. Majd a gazdája dobbantott előtte, nagy port kavarva.
- Épp ideje volt, hogy megtaláljalak nővérkém. - Fújtatott a vörös, majd pár ütéssel kivonta a forgalomból a gólem feléjük száguldó egyik végtagját. Ekkor egy hatalmas villám terítette be a lényt, és atomjaira rázta. Chiaki egy hümmögéssel kommentálta, majd felgyújtotta a már megpörkölődött teremtményt. Az emberek éljeneztek, de nem volt sok idejük erre. Újabb támadás következett. Ezúttal egy sereg emberi külsejű Zetsu támadta meg őket.
- Indulnunk kell! Nincs időnk a kicsire adni! - ugrott eléjük Asuka.
- Igazad van, ezt majd a sereg elintézi. - bólintott Chiaki, majd felhúzta a még térdelő nővérét a földről.
- Szedd össze magad, miféle parancsnok vagy te? Becsinálni a háború közepén? - engedett meg egy fél mosolyt. Asuka melléjük lépett, és ő sem hagyhatta szó nélkül Ayumi zavarát.
- Mit fog szólni az imádott példaképed, ha most elhagyod itt magad? - élcelődött, mert tudta, hogy erre a lány felkapja a fejét.
Ayumi zavartan nézte őket. Látszólag csak apróbb karcolások voltak rajtuk, semmi erős vérzés, és semmi nagyobb seb. Ők vigyáztak magukra, ahogy az erős ninjáknak ezt tenniük kell. Megrázta hát magát, majd lehajolt befejezni a két ember gyógyítását.
- Induljunk. - mondta, miután végzett. A szemeiben ismét magabiztosság tükröződött. Kiképzett harcos ként át kellett lépnie a saját kicsinyességén, mert egy orvosi ninja sem képes megmenteni mindenkit. A háború sebesülésekkel és halállal jár együtt. Áldozatok nélkül nincs győzelem...

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés