Remélem jól érzitek magatokat a hosszú nyaraláson Asukával, míg én egyedül maradtam a küldetést illetően! Biztosan remek számotokra ez a két hét, de számomra kész gyötrelem...

A minap épp egy raktárat ürítettem ki, hogy új tárolóhelyet készítsek a labor számára. Hát nem kellett volna egyedül elkezdenem, mert rettentő poros volt. És sötét. A lámpát alig találtam, ha nem lett volna a Biariganom, biztosan beletaknyolok a földön lévő ragadós folyadékba. Így is beleléptem...
Takarítás közepette segítséget kértem, méghozzá Bakitól, aki kicsit később érkezett, mint szerettem volna. Míg egy nagy szekrényből pakoltam ki a szemetet és koszt, egy hatalmas fekete 8 lábú szőrös szörnyeteg ágaskodott felém! Majdnem megállt a szívem! Sikítás közepette hátrálva szaladtam a kijárat felé, majd Baki háta mögé szaladva ordítoztam.
- Kérlek, ments meg tőle! - majd erősen a hátán lévő ruhába kapaszkodtam... Úgy elbújtam ott, olyan biztonságos volt...
A következő pillanatban a lény felém repült, egy homokbuckába csomagolva. Egyáltalán nem értettem, és hátrálni kezdtem. Nekiütődött a hátam a falnak. Baki megfordult, és rá kellett jönnöm, nem ő belé csimpaszkodtam...
- Ez egy sivatagi mérges pók. nem csípett meg? - nézett rám a tengerzöld szemével. Eddig csak kalapált a szívem, most azonban az ütemek egyre inkább kezdtek kihagyni... Csak ráztam a fejem sápadtan. Ő nem szólt, megfordult, és a homokba csomagolt pók repült utána. Bement a helységbe, felkapcsolta a villanyt, aminek én nem is találtam a kapcsolóját, majd benézett a pult alá, ahol épp takarítottam.
- Ahogy sejtettem. A családját védte. - jelentette ki egyhangúan. A lélegzetem is elállt!
- Pókok? Még több?! - szökött ki a számon, és a menekülő utat kezdtem keresni. Ő csak bámult rám, látszott rajta nem érti a viselkedésem. Remegő lábbal elkezdtem hátrálni, de a fal visszatartott. Ő leguggolt, majd a homokjával kiemelte az egész pókfészket. Egy öklömnyi nagyságú hálókupac volt, megszámlálhatatlan fekete kis pókkal tele. Homokba csomagolta, majd elindult felém. Ekkor a lábaim összecsuklottak és a földre ültem. Zavaromban a szám elé tettem a kezem, és könyörögtem, hogy ne hozza felém a pokol-fészket. Ismét nem szólt, kikerült és elindult a főbejárat felé.
- Keresek nekik a sivatagban egy új otthont. - majd távozott. Megkönnyebbültem, hogy távol kerültem azoktól az átkozott lényektől.

Persze Baki valójában végignézte a történteket, és remekül szórakozott a történteken.
- A legjobb, hogy Kazekage-sama ért ide korábban, én úgy sem tudtam volna elszállítani a pókokat. - mosolygott rám.

Később az ebédlőben puffogtam, hogy így leégettem magam előtte... És mi történt? Megtalált. Mellém ült, és mosolyogva kért elnézést a szavaiért.
- Nem tudtam, hogy ennyire tartasz a pókoktól. Legközelebb körültekintőbb leszek. - majd távozott. Én meg ott maradtam, és csak pislogtam. Kinevetett! Mondanom sem kell, hogy ezután még bénábbnak éreztem magam!

Ha itt lettetek volna, felperzselhetted volna húgom az egész pókfarmot! Sosem vagytok itt, amikor kellenétek... És ne visongjatok, nem igazságos! Majd kaptok ha haza jöttök!

Nővéred

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2013.04.01. 20:40 Mary Jaj nagyon tetszet! :)