Így tett a falu legmagasabb tornyában ülő férfi is. Letette tollát, félretolta a még megmaradt tekercseket, és fáradtan, nagyokat sóhajtva elindult az étkező felé. Félúton összefutott bátyjával, aki mint minden szolgálat után, most is füstölgött.
- ezek a chuunin lányok mérhetetlenül kiborítanak! állandóan utánad koslatnak, és rólad kérdezősködnek. Mondd, nem lehetne, hogy elbeszélgetsz velük?!
A Kazekage ráemelte smaragdzöld szemét, majd enyhén megrázta a fejét.
- gondoltam... - sopánkodott Kankuruo.
Még be sem értek a helyiségbe, de már messziről hallották nővérüket:
- ideje volt! Hol voltatok?
- Nem késtünk Temari, még fél 8 sincs.
Temari idősebb öccsére meredt, majd leült az asztalhoz. Csendesen vacsorához láttak, majd az este teázással zárult. Ekkor Temari újra megszólalt:
- Jó lenne egy fürdő a faluba.
Gaara ránézett, majd csendesen válaszolt a teája mögül:
- Az itteni viszonyok között lehetetlen kialakítani egy fürdőt. A falu vízigényét is nehéz teljesíteni, egy fürdőt képtelenek lennénk kivitelezni.
Temari épp szólt volna, mikor hatalmas robaj rázta meg a tornyot. Mindhárman talpra álltak, majd a Kazekage vezetésével a tetőre siettek.
- Ha ha ha ha...! Ilyen könnyen még sehova sem jutottam be! - A tetőn egy férfi hahotázott, testén a bőrszínét kivéve minden fekete volt.
- Ki maga?! - kérdezte Temari, miközben hatalmas legyezőjét nyitotta szét.
A férfi gúnyos tekintettel meredt rá, majd még gúnyosabb tekintettel szólalt meg:
- A Kazekage posztját akarom. Add nekem, és cserébe életben maradsz.
Kankuruo és nővére megbotránkoztak a férfi szavain, de Gaara arcáról semmilyen érzést nem lehetett leolvasni.
- Nem áll szándékomban lemondani a posztomról. - szólt hűvösen.
- Hát akkor... jól fogok szórakozni! - vicsorgott a férfi, majd karba tett kezeit leengedte. Kazekage és testvérei védekező pozíciót vettek fel. Ellenfelük szeme vészesen csillogott. Gaara testén furcsa érzés hatalmasodott el, majd a körülötte forgolódó homokja hirtelen rendszertelenül kezdett el mozogni.
- Még soha sem romlott meg a kontrollom. - gondolkozott Gaara. A homok, mely eddig szó nélkül engedelmeskedett neki, most porozva a földre hullott. A fiatal Kage zavarba jött. Ismét megemelte a kezét, de a homok újra a földre hullott. Ellenfele elégedetten vigyorgott, majd arrogánsan megszólalt:
- Ó, nem meséltem? Gátolni tudok mindenkit, akinek a megfigyelésével elég időt töltök.
Temari és Kankuruo öccsük elé ugrottak, és mindketten támadásba lendültek. De sajnos az ő Jutsujaik is ugyanúgy széthullottak. Mindhárman kétségbeesetten próbálták megfékezni támadójukat, sikertelenül.
- nem adhatjuk fel! valahogy meg kell állítanunk! - Kiáltotta Temari...

Ebben a pillanatban a falut körülvevő hatalmas sziklasor előtt három csukjás alak állt meg.
- Hol vannak a shinobik? - értetlenkedett a bal szélső.
- Talán épp váltás van, ezért... - nem volt ideje befejezni mondandóját a középen állónak, mert a környéket hatalmas robbanás rázta meg. Azonnal város felé vették az útjukat.
- Minden tele van kátyúkkal! - néztek körbe.

- Gaara! - ordított Temari, de hiába, hisz öccse száján és orrán dőlt a vér.
- A kis önérzetes! - röhögött a fanatikus, majd saját homokját fordította a Kazekage ellen. Az első adag homokkal eltörte a jobb kezét. Látva, hogy mindhárman tehetetlenek ellene, újra körülfogta homokkal, ezúttal teljesen körbezárta. A Gaara teste körül terjedő homok egyre közeledett felé, majd hangos reccsenéssel összezáródott.
- Ne! - Üvöltötte Temari és Kankuruo, hiszen ez Gaara halálos támadása, és most ellene csapott le a homok... Feszülten figyelték a pontot, ahol az öccsük állt. A porfelhő lassan oszlani kezdett. A földön egy sötét árny kezdett kibontakozni. A testvérek szeme kikerekedett: lehetetlen, hogy a ifjú vezetője a saját technikájától halljon meg! A füst feloszlott. Gaara pedig felemelte fáradt tekintetét az előtte álló alakra.

Ayumi dühösen tornyosult előtte, kezében egy két oldalt éles dárdával.
- Kik vagytok? - kérdezte a fanatikus, cseppet sem kedvesen. - Hogy meritek megzavarni a szórakozásomat?!
- A 13.-as csapat! - válaszolta Ayumi, de hangja remegett a dühtől. Chiaki és Asuka előrébb léptek, de társuk tekintete megálljt parancsolt nekik. Mindketten értették, az a férfi a legsúlyosabb hibát követte el...
Ayumi nem fecsérelte az idejét. Felemelte két kezét, majd gyors mozdulatokkal egy Jutsu jeleit formálta. A fanatikus képtelen volt követni a jelek sorrendjét, rájött, ezt a Jutsut nem ismeri. Mire rájött, ideje lenne távozni, a teste köré jégtömb gyűlt: a földtől a nyakáig. Mozdulni sem volt képes.
- Egy jégtömb? - Ebből kitörök te ostoba! - vihogott a férfi, és neki is állt fészkelődni. De nem történt semmi. Pár másodperc kaparászás után a férfi zihálni kezdett, majd sápadni.
- Ez a Jégbörtön Jutsum. A jégtömb a te chakrádból táplálkozik. Sosem juthatsz ki a szorításából. - felelte undorral teli hangnemben Ayumi. Ellenfele egyre idegesebben próbálta a jeget széttörni, rengeteg próbálkozása után elájult. Ekkor Ayumi hátat fordított neki, és féltérdre ereszkedett az eddig mögötte ülő férfihoz. Levette kesztyűjét, és gyógyítani kezdte a kimerült Kazekage eltört karját.
- Elit Jounin lettem. Többet nem megyek el innen...