Mindig is egyedül voltam. Próbáltam barátokat szerezni, de mindenki elfordult tőlem. A bennem lakozó szörny miatt mindenki szörnyetegnek tartott engem is. Soha sem érezték át, én mit érzek... Szerintem meg sem próbálták soha. Miért lennék én szörnyeteg? Ugyanolyan érző ember vagyok, mint bárki más. A hosszú évek során mindent megtanultam az emberekről. Szívtelen, sajnálatra nem méltó lények. Így már megértem, engem miért nem sajnál senki. Nem szorulok arra, hogy valaki csak azért legyen vagy foglalkozzon velem. Megtanultam gondoskodni magamról, nem bízni senkiben. Rideg és távolságtartó voltam. Nem érdekelt mások szenvedése, az enyém sem érdekelt senkit. Soha nem fogják megérteni, milyen kirekesztettnek lenni, nem fogják érezni azt a fájdalmat, amit nekem kellett. Tudják ők egyáltalán, hogy bennem is ugyanaz a szív dobog, mint bennük? Nem érdekli őket semmi sem. Önző, semmit nem tudó emberi lények. Senkinek sem volt hozzám kedves szava, egyszer sem. Magamat képeztem, törekedtem arra, hogy meg tudjam védeni magam és megmutassam mindenkinek, hogy én nem vagyok szörnyeteg. Belefáradtam már ebbe. Észrevesz valaki egyáltalán engem? Leszek olyan erős, hogy mindenki tiszteljen? Tudom, hogy így van. Nincsenek nagy céljaim, nincsenek nagy vágyaim. Soha nem is voltak. Nem is lesznek. Nem akarok hinni az álmokban, mert az álmok csak a gyenge emberek képzelődései. Én nem vagyok gyenge. Vagy talán kicsit.
Vajon a szerelem jó dolog lehet? Ha ennyi ember hisz benne, biztos van valami ereje. De a szerelem elvakít, romokba dönt, tönkretesz... Hallottam róla. Azt hiszem, hogy senki sem tudna így szeretni engem.
Rengeteg kérdésem lenne valakihez, egy olyan emberhez, aki elfogad annak aminek születtem. Tudom, hogy senki sem születik jónak, vagy rossznak. Mindenki magának irányítja az útját és a saját döntése, milyen érveket tisztel, miben hisz. Én nem hiszek semmiben. Akkor én nem vagyok sem jó, sem rossz? Valaki nemesi családba születik, születésétől kezdve megvan mindene, valaki, aki pedig a nyomor legelrejtettebb zugából lépett ki, minden egyes lépését meg kell, hogy gondoljon, mielőtt megteszi. Miért van ez így? Miért van ekkora igazságtalanság? Ha egyes emberek szerint, Isten tökéletes, akkor miért nem teremtett minket és mindent tökéletessé?
Vannak elképzeléseim a világról és van tudatom magamról. Szeretnék magasra mászni, és soha nem jönni le onnan, nagy ember lenni, bírni a terhet. Hosszú távú terveken gondolkodni, nem törődve a félelmeimmel. Nem utálhatom magam. Nekem is van lelkem... Néha le kell lassítani, meg kell szegni az élet alapvető törvényeit, hogy túléld. Nem élhetek a félelmem árnyékában. Semmi sem félemlít meg többé.
Vak vagyok, nem látom magam előtt az utam, pedig annyira szeretném. Talán úgy halok meg, hogy nem fognak emlékezni rám az emberek, úgy halok meg, hogy senki sem fog tudni róla.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Mindig is egyedül voltam. Próbáltam barátokat szerezni, de mindenki elfordult tőlem. A bennem lakozó szörny miatt mindenki szörnyetegnek tartott engem is. Soha sem érezték át, én mit érzek... Szerintem meg sem próbálták soha. Miért lennék én szörnyeteg? Ugyanolyan érző ember vagyok, mint bárki más. A hosszú évek során mindent megtanultam az emberekről. Szívtelen, sajnálatra nem méltó lények. Így már megértem, engem miért nem sajnál senki. Nem szorulok arra, hogy valaki csak azért legyen vagy foglalkozzon velem. Megtanultam gondoskodni magamról, nem bízni senkiben. Rideg és távolságtartó voltam. Nem érdekelt mások szenvedése, az enyém sem érdekelt senkit. Soha nem fogják megérteni, milyen kirekesztettnek lenni, nem fogják érezni azt a fájdalmat, amit nekem kellett. Tudják ők egyáltalán, hogy bennem is ugyanaz a szív dobog, mint bennük? Nem érdekli őket semmi sem. Önző, semmit nem tudó emberi lények. Senkinek sem volt hozzám kedves szava, egyszer sem. Magamat képeztem, törekedtem arra, hogy meg tudjam védeni magam és megmutassam mindenkinek, hogy én nem vagyok szörnyeteg. Belefáradtam már ebbe. Észrevesz valaki egyáltalán engem? Leszek olyan erős, hogy mindenki tiszteljen? Tudom, hogy így van. Nincsenek nagy céljaim, nincsenek nagy vágyaim. Soha nem is voltak. Nem is lesznek. Nem akarok hinni az álmokban, mert az álmok csak a gyenge emberek képzelődései. Én nem vagyok gyenge. Vagy talán kicsit.