- Tévedsz... Nem félek tőled, és nem sajnállak téged Gaara-kun. Számomra te... egy nagyon fontos ember vagy, akit tisztelek. És sajnálom, hogy félrevezettelek a viselkedésemmel. - nézett a zöld szempárba, végre határozottan. A szíve most is nagyon kalapált, de már nem zihált. Végre tett egy lépést előre.
Gaara meglepődött, minden másra számított de erre nem. A lány tiszteli őt, ezt már tudta. De...
- Mit értesz az alatt, hogy fontos vagyok számodra? - kérdezte, most már nagyobb kíváncsisággal. A lány ismét nyelt, már nem tudta mit mondjon. Mégsem közölheti vele, hogy beleszeretett már az első találkozásukkor... Akkor szemernyit sem lenne más mint az őt imádó libák...
- Támasz ként gondolok rád... Melletted képes vagyok nagyokat tenni. - ebben legalább van ráció, és még sem a teljes igazság... Gondolta, és várta a férfi reakcióját. Gaara meggondolta a szavait, és érezte ez nem minden, de megelégedett.
A fesztivál végül kellemesen fejeződött be, annak ellenére, hogy Gaara-t megrohamozták ismét a sikítozó rajongói és kapott vagy 6 tucat csokoládé szívet. Persze ő szétosztotta a csokikat testvérei és Ayumi között.

A lány érezte, mostantól jobban kell nyitnia a Kazekage felé, így esténként vacsora után készített neki pár falat édességet, rizsgombócot, vagy forró teát. Felvitte hozzá, és jó éjszakát kívánt neki. Ez a cselekedete ismét meglepődést és örömet okozott a férfinek, aki ezek után minden alkalommal elkísérte őt vásárolni, és cipelte a lány nehéz szatyrait.
Ayumit ez nagy boldogsággal töltötte el, és nagy utálatnak örvendett a többi lány körében. Persze azért tartottak is tőle, hisz orvosi ninja ként elég nagy hírneve volt. Tudták, hogy a lány nem egy gyenge típus a harcban, főleg hogy Temarit és legyőzte már.

A mai bevásárlás is szépen alakult, Gaara figyelmesen nézelődött a faluban és hagyta hogy a lány bármit a kezében lévő szatyrokba tegyen. Észre sem vették, mennyire összeszoktak, és mennyire könnyebben kezelik egymás közelségét. Ayumi már nem kapott légszomj rohamokat tőle, ő pedig nem érezte úgy, hogy teher lenne a lány számára. Összeszoktak.
- Nahát! Milyen jó látni, hogy egyes fiatal emberek így segítik a kedvesüket! - rikácsolt a pékség tulaja. Ayumi hirtelen rosszul lett, teljesen kibillent, zihálni kezdett és szabadkozni. Gaara nem törődött volna a megjegyzéssel, de a lány hirtelen kiakadása felkeltette a figyelmét. Ayumi elrángatta őt a pékségtől, majd a tér közepén megállt. Kínosan vigyorogva próbálta elterelni a figyelmét, valami teljesen jelentéktelen dologgal.
- Miért viselkedsz ilyen furcsán? Zavarba hozott téged a pékség tulaja. - Gaara nem hagyta szó nélkül a dolgot, tudni akarta az igazat. Hetek teltek el a fesztivál óta, sokkal jobban kijöttek egymással, és nyilván valóan bizalmuk is nőtt egymás iránt.
- Barátok vagyunk, ezért tudni szeretném mi a baj. - mondta kedvesen. Ayumi pislogott rá, és nyelt. Ismét ék keletkezett közöttük. Barát ként tekint rá, mégis hogy mondhatná el neki, hogy szereti?! Ő nem látja benne a nőt...

Napok múlva is érezhető volt közöttük a probléma, Ayumi képtelen volt magyarázatot adni a kirohanására, és utólag bele gondolva zöldfülűnek és éretlennek érezte a saját viselkedését. Ismét csendesebb és visszahúzódóbb lett, mint máskor. Ez mindannyiuknak feltűnt, de senki sem tette szóvá. Egészen addig, míg Ayumi nem kapott egy levelet a szülőfalujából...
- A levélben... megkérnek hogy menjek vissza a Ködbe. A családom legidősebb tagja ként át kell vennem a családfő szerepét. Édesanyám megbetegedett, apánk régóta ágyhoz van kötve. Haza kell mennem... - állt szembe Gaaraval, teljes szomorúsággal.
Gaara két kísérőt adott mellé, hogy másnap biztonságosan elindulhasson a Ködbe.

Ayumi a szobájában zokogott a Chiakitól és Asukától kapott levél felett. A lányok értesültek a dologról, és biztosították, hogy amint tudnak utána mennek a Ködbe. Ha vissza tértek a Villámok földről, ahol jelenleg a Kurenai csapattal vannak.
Ayumit kétségek gyötörték. Hogy fogja rendbe tenni az otthoni dolgokat?! Vissza jöhet utána a Homokba? És ha igen, mi fog változni? Több mint fél év alatt sikerült barátság szintjére emelnie a kapcsolatát Gaaraval, de ez minden. A férfi számára talán sosem lesz több ennél. És most hetekig esélye sem lesz ezzel törődni...
A szoba ajtaján hirtelen kopogtak. Ő elrejtette a könnyeit, és csendesen ajtót nyitott. Baki állt vele szemben. Az öreg ninja, aki mindig bátorította és segítette őt. Ő tényleg a barátja volt.
- Hallottam hírét az utazásodnak. Sajnálom a családodat. - A férfi belépett a szobába. De csak két lépést tett. A tisztelet kettejük között nagyon fontos volt. Ayumi rá nézett, és bezárta az ajtót.
- Baki-san... A családom dolgait meg fogom oldani, a szüleimet meggyógyítom, hisz ezért tanultam annyit. De... Nem tudom esélyem lesz-e ide visszatérni. - Baki nézte a kisírt szemeit.
- Nem értem az aggódásodat. Miért ne jöhetnél vissza? - mosolygott rá.
- Már nagykorú lettem, így kénytelen leszek átvenni a családfő szerepét. Ami azt jelenti, hogy hamarosan férjhez kell mennem... - sóhajtott, majd hátat fordítva leült az ágyára. - Az Oguri családban hagyomány, hogy a legidősebb testvér, nemtől függetlenül 20 éves kora előtt megházasodik és átveszi a család sorsát.
- Addig még van még van majdnem teljes két éved. - számolta Baki a hónapokat. Ayumi felé fordult.
- Két év alatt meg kell találnom a férfit, aki egész életemben kitart mellettem, és aki feleségül vesz. Szerinted van olyan ember, aki kényszerből szeretne feleségül menni valakihez? Én... szerelemből szerettem volna... - itt elhallgatott, mert nem tudta folytatni. Baki már értette. Ő látta, ő ismerte Ayumi mozdulatait. És most nem tehetett semmit.

Másnap a lány elindult két kísérőivel. Harmad nap dél után már a Köd falu határaihoz értek. Az ismerős illatok, a köd, a hideg, és az imádott víz örömmel fogadták őt otthon.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés