05. rész
Ayumi állt vele szemben, és kezdett ráébredni, hogy most már olyan helyzetbe keveredett, ahonnan képtelen lesz kilépni, ha nem mondja el őszintén az érzelmeit. Eddig megtehette, hogy háttérbe vonult, szépen éldegélt mellettük, de ideje kilépnie a homályból. Ő már nem kislány, már csak magára számíthat, és ha valaha boldog akar lenni... akkor át kell lépnie saját magán... Erre pedig most jött el az idő.
- Tévedsz... Nem félek tőled, és nem sajnállak téged Gaara-kun. Számomra te... egy nagyon fontos ember vagy, akit tisztelek. És sajnálom, hogy félrevezettelek a viselkedésemmel. - nézett a zöld szempárba, végre határozottan. A szíve most is nagyon kalapált, de már nem zihált. Végre tett egy lépést előre. Gaara meglepődött, minden másra számított de erre nem. A lány tiszteli őt, ezt már tudta. De...
- Mit értesz az alatt, hogy fontos vagyok számodra? - kérdezte, most már nagyobb kíváncsisággal. A lány ismét nyelt, már nem tudta mit mondjon. Mégsem közölheti vele, hogy beleszeretett már az első találkozásukkor... Akkor szemernyit sem lenne más mint az őt imádó libák...
- Támasz ként gondolok rád... Melletted képes vagyok nagyokat tenni. - ebben legalább van ráció, és még sem a teljes igazság... Gondolta, és várta a férfi reakcióját. Gaara meggondolta a szavait, és érezte ez nem minden, de megelégedett. A fesztivál végül kellemesen fejeződött be, annak ellenére, hogy Gaara-t megrohamozták ismét a sikítozó rajongói és kapott vagy 6 tucat csokoládé szívet. Persze ő szétosztotta a csokikat testvérei és Ayumi között.
A lány érezte, mostantól jobban kell nyitnia a Kazekage felé, így esténként vacsora után készített neki pár falat édességet, rizsgombócot, vagy forró teát. Felvitte hozzá, és jó éjszakát kívánt neki. Ez a cselekedete ismét meglepődést és örömet okozott a férfinek, aki ezek után minden alkalommal elkísérte őt vásárolni, és cipelte a lány nehéz szatyrait. Ayumit ez nagy boldogsággal töltötte el, és nagy utálatnak örvendett a többi lány körében. Persze azért tartottak is tőle, hisz orvosi ninja ként elég nagy hírneve volt. Tudták, hogy a lány nem egy gyenge típus a harcban, főleg hogy Temarit és legyőzte már. A mai bevásárlás is szépen alakult, Gaara figyelmesen nézelődött a faluban és hagyta hogy a lány bármit a kezében lévő szatyrokba tegyen. Észre sem vették, mennyire összeszoktak, és mennyire könnyebben kezelik egymás közelségét. Ayumi már nem kapott légszomj rohamokat tőle, ő pedig nem érezte úgy, hogy teher lenne a lány számára. Összeszoktak.
- Nahát! Milyen jó látni, hogy egyes fiatal emberek így segítik a kedvesüket! - rikácsolt a pékség tulaja. Ayumi hirtelen rosszul lett, teljesen kibillent, zihálni kezdett és szabadkozni. Gaara nem törődött volna a megjegyzéssel, de a lány hirtelen kiakadása felkeltette a figyelmét. Ayumi elrángatta őt a pékségtől, majd a tér közepén megállt. Kínosan vigyorogva próbálta elterelni a figyelmét, valami teljesen jelentéktelen dologgal.
- Miért viselkedsz ilyen furcsán? Zavarba hozott téged a pékség tulaja. - Gaara nem hagyta szó nélkül a dolgot, tudni akarta az igazat. Hetek teltek el a fesztivál óta, sokkal jobban kijöttek egymással, és nyilván valóan bizalmuk is nőtt egymás iránt. - Barátok vagyunk, ezért tudni szeretném mi a baj. - mondta kedvesen. Ayumi pislogott rá, és nyelt. Ismét ék keletkezett közöttük. Barát ként tekint rá, mégis hogy mondhatná el neki, hogy szereti?! Ő nem látja benne a nőt... Napok múlva is érezhető volt közöttük a probléma, Ayumi képtelen volt magyarázatot adni a kirohanására, és utólag bele gondolva zöldfülűnek és éretlennek érezte a saját viselkedését. Ismét csendesebb és visszahúzódóbb lett, mint máskor. Ez mindannyiuknak feltűnt, de senki sem tette szóvá. Egészen addig, míg Ayumi nem kapott egy levelet a szülőfalujából...
- A levélben... megkérnek hogy menjek vissza a Ködbe. A családom legidősebb tagja ként át kell vennem a családfő szerepét. Édesanyám megbetegedett, apánk régóta ágyhoz van kötve. Haza kell mennem... - állt szembe Gaaraval, teljes szomorúsággal. Gaara két kísérőt adott mellé, hogy másnap biztonságosan elindulhasson a Ködbe.
Ayumi a szobájában zokogott a Chiakitól és Asukától kapott levél felett. A lányok értesültek a dologról, és biztosították, hogy amint tudnak utána mennek a Ködbe. Ha vissza tértek a Villámok földről, ahol jelenleg a Kurenai csapattal vannak. Ayumit kétségek gyötörték. Hogy fogja rendbe tenni az otthoni dolgokat?! Vissza jöhet utána a Homokba? És ha igen, mi fog változni? Több mint fél év alatt sikerült barátság szintjére emelnie a kapcsolatát Gaaraval, de ez minden. A férfi számára talán sosem lesz több ennél. És most hetekig esélye sem lesz ezzel törődni... A szoba ajtaján hirtelen kopogtak. Ő elrejtette a könnyeit, és csendesen ajtót nyitott. Baki állt vele szemben. Az öreg ninja, aki mindig bátorította és segítette őt. Ő tényleg a barátja volt.
- Hallottam hírét az utazásodnak. Sajnálom a családodat. - A férfi belépett a szobába. De csak két lépést tett. A tisztelet kettejük között nagyon fontos volt. Ayumi rá nézett, és bezárta az ajtót.
- Baki-san... A családom dolgait meg fogom oldani, a szüleimet meggyógyítom, hisz ezért tanultam annyit. De... Nem tudom esélyem lesz-e ide visszatérni. - Baki nézte a kisírt szemeit. - Nem értem az aggódásodat. Miért ne jöhetnél vissza? - mosolygott rá. - Már nagykorú lettem, így kénytelen leszek átvenni a családfő szerepét. Ami azt jelenti, hogy hamarosan férjhez kell mennem... - sóhajtott, majd hátat fordítva leült az ágyára. - Az Oguri családban hagyomány, hogy a legidősebb testvér, nemtől függetlenül 20 éves kora előtt megházasodik és átveszi a család sorsát.
- Addig még van még van majdnem teljes két éved. - számolta Baki a hónapokat. Ayumi felé fordult.
- Két év alatt meg kell találnom a férfit, aki egész életemben kitart mellettem, és aki feleségül vesz. Szerinted van olyan ember, aki kényszerből szeretne feleségül menni valakihez? Én... szerelemből szerettem volna... - itt elhallgatott, mert nem tudta folytatni. Baki már értette. Ő látta, ő ismerte Ayumi mozdulatait. És most nem tehetett semmit. Másnap a lány elindult két kísérőivel. Harmad nap dél után már a Köd falu határaihoz értek. Az ismerős illatok, a köd, a hideg, és az imádott víz örömmel fogadták őt otthon.
|