Ez az utolsó éjszaka, amit a genineknek a halál erdejében kell töltenie. A csapatok csatái a tekercsekért szörnyű végeredményeket hoztak. Eleve tizenhat csapat indult, de csak a fele érheti el a tornyot. Két csapatnál három- három mennyei tekercs volt, mivel két olyan csapatot győztek le, akik az övékkel megegyező tartalmút birtokoltak. Az egyik három fő mérges gázfelhőbe futott. Az ő sorsuk megpecsételődött. A gázfelhőben maradt három mennyei tekercs vészesen ötre csökkentette a megszerezhetőek mennyiségét. A másik csapat, akinél szintén három mennyei tekercs volt, már két nappal ez előtt bemenekült a toronyba, miután lesből rátámadott egy csapatra, akik éppen akkor pihenték ki fáradalmaikat. Így összesen csak két mennyei tekercset lehetett megkaparintani. Ami szintén problémát jelentett, hogy a geninek nem tudták, kinél milyen tekercs van. Ha legyőzték az ellenfelet, kénytelenek voltak elkönyvelni egy felesleges csatát, ami teljesen kimerítő lehetett ezen az utolsó éjszakán. A napok és az éjjelek megrövidültek, pihenésre nincs idő - a csapatok energiájuk leghatárán állnak. A kétségbeesett keresés a mennyei tekercs után eszeveszett háborút szított a megmaradt csapatok közt. Négy lány és két fiú a torony keleti felénél, ahol a hold homály formájában rájuk világít, őrült és véget nem érő harcot vívott a másik föld tekercséért. Tőlük északra, három fű ninja próbált megszabadulni egy egyszemű, óriás méretű, szürke bőrű ragadozótól. A támadás fentről érkezett, és szegények csak akkor vették észre, mikor az egyikükre már rávetette magát az állat. Társai kétségbe esve próbálták menteni az életét, de megérkeztek az egyszemű társai és a csata kimenetele kilátástalan lett. A szomorú az, hogy a fű ninjáknak meg volt mindkét tekercse és már csak az ajtót kellett volna kinyitniuk, hogy betegyék a lábukat a toronyba.
Így maradt egyetlen tekercs a nyolcból. Ez az egy pedig alig pár perce volt birtokában két lánynak és egyetlen fiúnak. Ők hárman egy fa tetején pihenték ki iménti csatájuk fáradalmait. Három izompacsirtától szerezték meg a hőn áhított mennyei tekercset. Ami most Kenta táskájában szunnyadt, Kenta biztonságos védelme alatt. A föld tekercs, amit a vizsga elején kaptak, minden nap másikuknál volt. Most éppen Chiakinál, aki a többieknél mélyebben vette a levegőt, és közben a sötét tájat kémlelte. Mivel a veszély nemcsak emberek, de fenevadak formájában is érkezhettek. De most egyik sem volt a közelben. Alattuk a föld feltúrt és felperzselt volt. Az összes fű és bokor kiégett. A földhányások közepén három nagydarab férfi feküdt eszméletlenül. Néha néha megrándult a testük, mikor a villámok végigfutottak rajtuk.
- Ideje tovább állnunk - Szólt Kenta a két lányhoz.
Rika felállt, jelezve, hogy ő kész az indulásra. Ez az utolsó nekifutás.
- Maradjunk még pár percet. Sehol senki... - Kérte őket a vörös.
-Nem lehet! Érjünk minél hamarabb a toronyba. Ott majd pihensz. - Erősködött Rika.
Chiaki kénytelen volt felállni.
- Oké, győztetek. De körbe fogunk menni, nem előre. Balra indulunk, mert más felé túl veszélyes lenne. Kövessetek!
Chiaki elindult, a többiek pedig követték. Úgy tűnt, a vörös nem akar senkibe belefutni, mivel össze - vissza vezette társait. Egy idő után megállt.
- Most egy gáz felhőn fogunk át menni.
- Micsoda?! - Ordított Rika.
- Nyugi! Nem lesz gond! Nagy levegő, és három ugrás után már a torony bejáratánál leszünk. Erre egy lélek sincs, a mérgező köd miatt. Indulás!
Azzal előre vetette magát. Kenta gondolkodás nélkül követte. A második ugrásnál tisztult a köd, és a fiú már látta is a holdfénybe öltözött tornyot. Boldogság öntötte el a szívét, és egy pillanatra hátra nézett, hogy egy biztató mosolyt küldjön Rikára. A lány viszonozta, de mikor előre nézett, úgy érezte, mintha leöntötték volna egy vödör hideg vízzel. Chiaki kiért a mérgező ködből, és zuhant a föld felé. Egy másodperc, és a lány még látta, hogy rohan a föld, hogy arcul üsse.
A fiú épp a föld fölött kapta el, az utolsó pillanatban. Mire Rika is kiért, Kenta addigra az ölébe vette a lányt, és kedvesen pofozgatta.
- Mi történt? - Kérdezte Rika.
- Fogalmam sincs. - Felelte a fiú, miután megsimogatta a vörös arcát, és a szemét nem vette le róla. - Szerintem csak kimerült. Lélegzik és nem látok rajta veszélyes sérülést.
A fiú ölbe vette, majd elindult a kapu felé, hogy kinyissa. Rikának nem tetszett az effajta figyelmesség Chiaki felé. Ha lehet, most még dühösebb volt, mint eddig bármikor. Gonosz tekintetét nem vette le az előtte haladó Kentáról, és alvó társáról. A kapu árnyéka lassan elnyelte őket ahogy haladtak a torony mélye felé.
Ez a reggel változást hozott Ayuminak és Asukának. Most elmaradtak az edzések, tanítás és az orvosi ismeretek további fényesítése. Még csak épp, hogy felkelt a nap, de a két lánynak már is a Hokagénál kellett lennie. Tsunade álmosan nyújtózkodott a székében.
- Jó reggelt, lányok! Gondolom, tudjátok mért hívattalak benneteket. - Ásított egyet.
Ayumi bólintott egyet.
- A húgom miatt.
- Igen. A kis hiperaktív tudja, hogyan vonja magára a figyelmet...
- Mit csinált már megint? - Kérdezte álmosan pislogva Asuka.
- Menjünk le és kérdezzük meg a csapattársait. - Indult el Tsunade az ajtó felé.
A Hokage az egyik földszinti terembe vezette őket. A szobában volt egy kanapé. Azon feküdt Chiaki. Az ajtótól jobbra ült Kenta és Rika egy asztalnál. A tányérok üresen árválkodtak, Kenta pedig elégedetten simogatta a hasát. Mikor a három nő belépett, a fiú vidáman üdvözölte őket, és kérte, hogy üljenek le mellé. Rika ellenben meg sem nyikkant. Bosszús képet vágott. Látszott rajta, hogy veszekedtek.
- Na mesélj, milyen volt a vizsga?
- Eszméletlen! - Gesztikulált Kenta. - Rengeteg volt az ember evő szörny. Szerintem egy kicsit elszaporodtak. És mindenütt volt mérges gáz is. Idővel pedig a geninek is megkergültek. Mindenki csépelte a másikat! És miután kiderült, hogy a mennyei tekercsek felszívódtak, még agresszívebb lett mindenki.
- Meséld el a napokat is. Mért csak most jöttetek ki? Én azt hittem, hogy két nap elég nektek... - Kérdezősködött Ayumi.
- Hát igen, mi is azt hittük! - Kenta kacagott. - Miután berohantunk a huszonhatos kapun, alig húsz perc múlva már is belénk kötött egy hegyes fogú, büdös állat. Miután elláttuk a baját, mentünk tovább a torony felé. Az első napon inkább csak egy helyben toporogtunk, mivel mindenki a közelünkben minket vett célba. Két csapattal ki kellett állnunk, mivel nem hitték el, hogy nekünk is föld tekercsünk van, mint nekik. Az első éjszakán még tudtunk pihenni egy kicsit. Volt három srác, akik három mennyei tekerccsel rendelkeztek. Mivel ők is eléggé kimerültek a csatáik során, úgy döntöttünk másnaptól üldözzük őket. Nagy hiba volt. Egy lépéssel mindig előttünk jártak. Ráadásul a szörnyek is meg akarták bosszulni bűzös kis társukat, így inkább többnyire velük küzdöttünk. Elég vérszomjasak voltak. Egy fű ninja csapat, akiknél szintén három mennyei tekercs volt, egyszemű küklopsz - szerű szörnyeknek estek áldozatul az egyik mérges gáz felhőben. Szegény fű ninjáknak nem tudtunk segíteni, mivel éppen ekkor szabadítottunk meg három gorillát a mennyei tekercsüktől. Ez már ma éjjel történt. A Föld országbelieknél volt a másik három tekercs. Ők a harmadik napra virradóan megtámadtak egy csapatot, akik akkor szerezték meg a föld tekercsüket. Szegényeket inkább kiütötték, mint legyőzték. Megvárták a csata végét és akkor támadtak a győztesekre, mikor azok teljesen kimerülve ledőltek pihenni. Aztán pedig egyenesen a toronyba rohantak. Mi ekkor három egyszeművel harcoltunk, így megint hátrébb maradtunk egy lépéssel. A negyedik napon és éjjel azokat a gorillákat üldöztük, akiknél megmaradt az utolsó mennyei tekercs. Meglepően fürgék voltak. Mi pedig fáradtak.
Kenta gesztikulálását a kanapé felől érkező rúgás, káromkodás és nyögés szakította félbe. Chiaki megfordult álmában. A nők és Kenta ránézett. Rika, aki eddig egy szót sem szólt, most fölállt és közölte, hogy ő most aludni megy.
Miután csak négyen maradtak, Kenta folytatta:
- Chiaki nagyon kimerült. A toronyhoz egy gáz felhőn át vezetett minket. Amint kiért, összeesett. Éppen a föld fölött kaptam el.
- De hát miért? Nem pihentetek? - Pislogott Asuka.
- De igen, pihentünk. De szerintem csak Rika és én. - A fiú arca már nem volt olyan vidám, mint eddig.
- Miután bementünk a kapun és legyőztük a büdös szörnyet, kértem, hogy tartsa nyitva a szemét. Arra kértem, hogy folyamatosan használja a Biarigant.
- De még pár percnél tovább sosem használta! - Közölte Ayumi.
-Tudom, mondta is. Még is ezt kértem. És ő teljesítette. Gyanítom, hogy amíg mi nyugodtan pihentünk, az ő szeme, még ha lehunyta is, folyamatosan kémlelte az erdőt. Jól gondolom?
- Igen. A Biargan akkor is lát, ha te azt hiszed, hogy a tulajdonosa alszik. - Ayumi horkoló húgára nézett. - Túl sokat kértél tőle. Öt napon át, éjjel - nappal éberen őrködni...
- Szerintem nem kell aggódni érte. Mikor megvizsgáltam, akkor már aludt. Gyanítom, hogy mikor Kenta elkapta a föld felett, már akkor elaludt. A tudat, hogy teljesítette a feladatot, hogy végre elérték a tornyot, elengedte magát és simán elaludt. - Mosolygott Tsunade.
- A húgomat ismerve inkább erről lehet szó. - Vigyorgott Ayumi húgára, aki közben ledobta magát a kanapéról.
- Jól van, menjen mindenki a dolgára! - Utasította őket a Hokage. - Kenta, kijelölök melléd egy Jounint, aki az elkövetkező hónapban edzeni fog. Rikának úgy szintén. Chiaki bemutatja Ebisunak, hogy mit tud, aztán majd foglalkozom vele is. Ma pihenőt kaptok Miss Morcossal. Ayumi, irány a kórház! Asuka, igyekezz az akadémiára! Iruka már biztos megkezdte a tanítást.

A szőke és a barna csaj vigyorogva távozott, miközben Kenta gyengéden visszarakta a kanapéra a vöröset. Majd pedig Tsunade vezetésével a neki kijelölt szobába lépett, hogy kipihenje fáradalmait.

Ez volt a tíz,
Jön a kiképzés!
Majd a vizsga második része
Érkezik a négy Kage!

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés