- Aggódtam érted, másfél hete nem beszéltünk. Látni szerettelek volna. - mondta a vörös, mikor a lány kibotorkált elé. Csendesen figyelte az arcát. Még mindig piros volt az orra, és erőteljesen csillogtak a szemei. Felállt, és a tenyerét homlokához érintette. Még most is lázas volt.
Ayumi piros arccal, csendben állt. Bántotta ez a másfél hét, hogy nem beszéltek, nem írt neki csak háromszor, mikor a vörös sokkal több jobbulást üzenetet írt. Jobban szerette volna személyesen látni, és most hogy eljött hozzá, így beégett előtte. De látszólag ez csak őt zavarta. Lassan felnézett rá, majd közelebb lépett. Hiányzott neki, így lassan a mellkasára tette a kezét, és hozzábújt. Nem szeretett volna semmi mást, csak egy gyógyító ölelést.
- Annyira megnyugtató... - járta át a gondolat egész lényét, mikor kinyílt a bejárati ajtó, és Taro lépett be rajta. A jelenet annyira meglepte, hogy kiejtette a táskáját a kezéből, és majdnem orra esett.
- Mi? A lányom!?! Veszed le róla a kezed! - botorkált a meglepett páros felé. Ayumi nem törődve apja kirohanásával közéjük állt.
- Apu kérlek, ne hangoskodj. Gaara-kun csak aggódott értem. - mondta félhangosan. Apja megállt, majd jobbra-balra lépdelt előtte. Mikor látta, hogy nem tudja kikerülni lányát, megszólalt.
- Mikor kerültetek ti ilyen közel egymáshoz?! Mi... Mit jelentsen ez? Az én kicsi lányom... - Kezdte volna, de ekkor felesége lépett be a nyitva felejtett ajtón.
- Haza értél drágám? Ó, nocsak, van egy vendégünk is. Örülök neked! - mosolygott kedvesen. Az említett udvariasan meghajolt, majd elnézést kért, hogy csak így beállított. Persze ez a drámázót nem hatotta meg, mindenképp hisztizni kezdett.
- A kislányom még nem elég érett egy kapcsolathoz! Egy percre nem figyelek oda, és elrabolja tőlem egy ifjú suhanc... Ez ... - nem tudta tovább folytatni, mert Kentaro elkapta a fülénél fogva, és letorkolta, hogy viselkedhetne udvariasabban a lánya udvarlója előtt. Ettől még jobban kiborult. Ayumi egyszerűen kézen fogta szegény srácot, és a szobájába húzta. A szülők kint tovább hangoskodtak, mikor befutott másik lányuk is, méghozzá nem egyedül.
- Üdvözlöm Önöket, Kiba vagyok. - mosolygott feléjük. Persze több sem kellett Taronak, máris éles tekintettel bámult a barna hajú srác képébe.
- Te ki vagy? Mit keresel itt a lányommal? - faggatta. Chiaki lazán eltolta őt a barátjától.
- Ő a pasim apu. Szokd meg, mert gyakran fog jönni! - majd húzni kezdte a szobája felé. Kentaro egy pacsit adott neki, míg Ayumi és Gaara a lány szobájából kukkolta a jelenetet. Taro hápogva nézett a két szoba felé, majd látványosan bömbölni kezdett.
- Az én kicsi lányaim! ... - Így a lányok bezárkóztak a szobáikba.

- Bocsánat apám gyerekes viselkedése miatt. - motyogta Ayumi. Gaara csak elment mellette, majd kilépett az éppen duzzogó Taro elé.
- Elnézést kérek, amiért nem kértem engedélyt a lánya randevúra hívásához. Kérem engedje meg, hogy gondját viselhessem. - hajolt meg. Ayumi és anyja majdnem hanyatt vágódott a jeleneten. Taro csak szipogott kettőt, majd férfiasan kezét nyújtotta felé.
- Ajánlom is hogy bánj jól az én szemem fényével! - azzal elhagyta a hisztit. Kentaro megdicsérte a bátor viselkedéséért, és buzgón a konyhába vonta. Ayumi csak állt, és szólni sem tudott. Ő olyat tett, amit talán soha senki sem tenne meg egy lányért. Ő mégis képes volt engedélyt kérni. Hát ennyire komolyan gondolná?! - a szíve majd kiugrott a mellkasából...

- Nem semmi ez a Gaara! Lehet nekem is ki kéne mennem bocsánatot kérni. Mert eszembe sem jutott, hogy apátok ilyen vaskalapos... - pusmogta a vörösnek Kiba. Chiaki leintette.
- Már nem szükséges, csak hisztizett. Hozzá kéne szoknia, hogy nem vagyunk kislányok. - mosolygott felé.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés