Látták Naruto és Sasuke együtt működő támadásait, az emberek összetartó és erős rohamozásait. Miközben igyekeztek csökkenteni a távolságot, egyre kétségbeesettebbek lettek. Asuka állandóan Iruka felől érdeklődött, de a tömegben a lányok nem láthatták. Asuka kezdett kiborulni. Ayumi hiába érvelt, hogy valószínűleg a gyerekekre vigyáz Konohában, a szőke egyre jobban aggódott. Ayumin pedig kezdett elhatalmasodni a rémület, hogy hogyan fognak egy ekkora fát kiirtani. - Ne aggódjatok, mire odaérünk, kitalálunk valamit! - érvelt Chiaki, azt gondolva, hogy előbb érjenek oda, és végre kezdhessenek csatázni. Mindenütt föld, por , romok, kövek és sötétség vette körül őket. Az egész táj úgy nézett ki, mint amit éppen egyszer felrobbantottak. Növények sehol, állatok szintén. De ők csak rohantak.
Ayumi felmérte a lányokat. Asukán elhatalmasodott a pánik, képtelen lehiggadni. Chiaki minden áron harcolni fog, és információt szerezni. Ha teheti addig rohan, amíg el nem éri Narutót. Az ő, saját teste viszont még mindig túl gyenge. Az apró sérülései sem hegedtek be, és nem eleget pihent. Még mindig nem értek oda, pedig a csata már régen tart, mert nagyon sok a sebesült, és vannak halottak is. De mi lehet ez a burok, ami körbe veszi az embereket? Vörös és bugyborékol, mégis jó érzéssel tölti el. (Az ikrek még sosem látták a kilencfarkú Kurama chakráját.)
- Pár perc és odaérünk! - Bíztatja Asukát Ayumi. A szőkeség meresztgeti a szemét, és lassan embereket pillant meg, akik még messze vannak, de már annyira még sem.
- Mi ez a vörös izé? - kérdi Asuka
- Szerintem csak Naruto lehet! - Érvel a vörös. - Ez tuti a Kilencfarkú. Ha Naruto megtanult bánni a rókával és már ilyen szinten vannak, akkor nagyon le vagyok maradva!!!!
- Ha ez igaz, akkor nagyon lemaradtál, húgom! - Ayumi a sérülteket nézi. - Mi a terv?
- Én megyek Narutóhoz! A testvér mellett a helyem! - Komolyodik meg Chiaki.
- Én a sérültekhez tartok, Asuka, gyere velem! Chiaki, Ésszel!
Amint kezdenek eltávolodni egymástól, beérik az embereket. Mindenkin egységes fejpánt és vörös burok van. Minden shinobi elszánt és együtt harcol. Nem törődnek a sérüléseikkel. Ayumi Asuka kezét fogja, és húzza maga után. A közelben rábukkant egy ismerős arcra, hozzá szaladnak. Temari nagyon fáradt, de erős jellem lévén, tartja magát. Örül a lányoknak és a kezét nyújtja. Ayumi ellátja a sérüléseit, és további ápolásra szorulókat keres. Asuka a kagék felől érdeklődik, de Temari csak az irányt tudja megmutatni, hogy merre lehetnek. Ayumi szeme viszont jobban lát. Hogy nem vette észre eddig? Hisz olyan közel van. Megragadja Asuka balkezét és ismét maga után rántja. Addig meg sem áll, míg oda nem ér Gaarához. A Kazekage háttal áll neki, a többi Kage között. Asuka levegő után kapkodva, majd visítva veti magát Tsunade karjaiba és zokogni kezd a mellkasán. Az elveszettnek hitt szeretett rokon viszontlátása sokkal jobban kiborította, mint a tény, hogy épp egy háború közepén van. Alig érthető szavakkal, bömbölés közben mondja el, hogy halottnak hitte. Tsunade kénytelen pofon vágni, hogy térjen magához.
- Asuka, ezt majd megbeszéljük, ha túléltük! De most már koncentrálj!
A Kagék mind megfordultak a jelenet láttán. És Ayumi szégyellni kezdte magát, hogy így, fáradtan, sérülésekkel, szakadt ruhában és kócosan járul a legerősebb ninják szeme elé. A földet fixírozta, mikor egy pár szandál lépett a pontra, amit a földön bámult. Valaki megérintette a vállait és Ayumi érezte, hogy most fel kell néznie. Nem hallotta az ordításokat, Asuka bocsánatkérő bömbölését, sem a többi zajokat. Elhalkult előtte minden, csak az számított, amit maga előtt látott.
A Kazekage ruhája szakadt volt és koszos. Ayumi szíve kalapált és majd kiugrott a helyéről, de talán már annyira hiányzott neki ennek az arcnak a látványa, hogy volt mersze végre felnézni. Azok a zöld szemek őt nézték. Végig vizslatták a haját és homlokát, a csodálkozó száját, a vágásokkal teli arcát és nyakát, amiket akkor szerzett, mikor a jég börtönéből próbált kikecmeregni. A vállait Gaara keze megszorította, egy pillanatra Ayumi véletlenül becsukta a szemét, mert fájt a szorítás. Gaara azonnal engedett és eleresztette a vállait. Ayumi azt kívánta, bár ne csukta volna be a szemét. Mikor újra kinyitotta, belenézhetett Gaara tengerkék szemébe. Egyre biztosabb lett az érzéseiben. Tudta, hogy többé képtelen lesz eltávolodni ettől az embertől. Ez a pillantás megbabonázta. Mindent meg fog tenni azért, hogy Gaara mellett maradhasson. Ő viszonozta a pillantást és újra megérintette a lányt. Már tudta, mi ez az érzés. És már megértette, mit jelent az a szó, hogy hiányoztál. Az a mardosó érzés, ami körbevette, mikor Ayumi elment, kezdett eltűnni. Hatalmas kezével megsimogatta a lány pírral borított arcát és közölte:
- Maradj mellettem. Többé ne távolodj el tőlem. Ígérem, meg foglak védeni.
A lány lábai remegni kezdtek, de szerencsére Gaara azt hitte, hogy a fáradtságtól. Védelmezőn átölelte a hátát és fordították arcukat a csata felé. Asuka letörölte maradék könnyét az arcáról és mosolyt küldött a pironkodó Ayumi felé.
Chiaki Naruto és Sasuke felé rohant. Sebesen kerülgette a shinobikat, akik a mozgó indákat kerülgették. Közben folyamatosan kiáltozta a fiúk nevét. Végül Sasuke hallotta meg. Chiaki intett és látta, hogy Sasuke Narutónak szól, miközben a szája Chiaki nevét formálja. Találkozott a tekintetük, összemosolyogtak és már Naruto küldte is a vörös chakrát az unokahúgának. Majd rémület költözött a fiúk szemébe, kiáltani kezdtek és Chiaki lába megbotlott egy indában, ami rátekeredett a bokájára. Elérte a vörös chakra és a lány végre megértette, amit Naruto gondolt. Egy pillanat alatt megérezte mindazt, amire a többi shinobi gondolt és érzett, hisz ezt is összekapcsolta vele a Kilencfarkú Kurama chakrája. Érezte, hogy nem vehet részt a csatában, mert ez a fa elszívja a chakráját, és nincs menekvés. Rögtön körbe vette magát tűzzel de a lángok egyre fogytak és ő gyengült. Mire a két fiú odaért ő már nem volt más, csak egy lángra lobbant gubó, amit indák próbáltak megfojtani. Még hallotta Naruto kiáltozását, ahogyan próbálja elpusztítani az indákat, de hallotta Sasuke mély hangját is:
- Fejezzük be a harcot. Ez nem segít, Naruto.
És Chiaki magára maradt. Körülötte minden elcsendesedett. Már nem hallotta a jajveszékelést, tudta, hogy Naruto és Sasuke elmentek. Az ereje kezdte elhagyni, a Byarigan viszont lüktetett a szemében. Látta a többi shinobit elveszni, látta, hogy alakulnak át az emberek gubóvá, és látta, hogyan szűnik meg a csatatér, hogyan hatalmasodik feléjük a fa, ami mindenből elszívja a chakrát.

Chiaki már csak a tüzet érezte. Azt, ami a szívében égett és megfogadta, hogy nem hagyja kialudni azt a tüzet. Ez a tűz tovább lángolt a gubóval.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés