Lassan elfelejtette a régi szép dolgokat, apránként vesztette el önnön tudatát. Akira látogatásai is egyre fogyatkoztak, mivel már nem tudott mit leszívni Ayumi erejéből. A jég, ami körbe zárta, nem eresztette, nem engedett, és nem is olvadt. A lány már végtagjait sem érezte, azt sem tudta, minek jött ide. Nem értette mit keres itt, mintha kívülről látná önmagát. Nem tudta, mit tehetne és már menekülési esélyt sem látott. Csak várta a végét.
Vajon még mit tehetne? Ez a jég más, mint az övé. Nem nedves és mégis fagyaszt. Ha menekülni próbált, nem eresztette, ha megtörni akarta, kudarcot vallott. Ayumi várt és töprengett. Csöndben, némán a bejáratot figyelve. Már Kurogone nem hozott neki ételt, hogy ereje maradjon. Mióta Akira magához tért és elszívta Ayumi összes erejét, Kurgone más lett. Nem beszélt Ayumihoz mint régen, a szemébe sem nézett többé. Csak hozott ételt, megetette, aztán otthagyta ismét magára. A harmadik nap után már nem jött.
Este Ayumi ismét hallotta a hangjukat, amint vízhangot ver a barlang falai közt. A szavaikat nem értette, de már nem is akarta. Csak arra gondolt, hogyan juthatna ki innen élve. A sebei fájtak és látta, hogy a vér a testére fagyott. Az ujjai nem mozdultak. Nem tudta megtörni sem átalakítani ezt a jeget. Bénán nézte önmagát és tanácstalanul bámult maga elé... Mért érdemelte ezt a sorsot?

Kórosan csöndes erdőben haladtak. Rohanás közben nem hagytak nyomot, az élettelen fák ágai szürkék és mozdulatlanok maradtak. A nap még ilyen magasságban sem törte át a sűrű lombkoronát. Állatot nem láttak, szellő nem érintette testüket. Az élet minden zöldje hiányzott a fákból és a levelekből.
Széles sávban haladtak egymás mellett, ki fentebb, ki lentebb. Az avart Asuka nem látta ilyen magasságból, de biztos volt benne, hogy a talaj sem lehet számára vonzó. Rosszul érezte itt magát. Körbenézett. Minden arcot mogorva és kemény tekintet jellemezte. Nem tudta eldönteni, hogy a hely szürkesége teszi ezt, vagy maga a tudat, hogy miért jönnek ide. Nem tetszett neki, amit lát. Gyorsított a tempón, mert dühítette, hogy nem látja, mi tehette ennyire halottá ezt az egész erdőt. Beérte Chiakit. A vörös és Kenta egymás mellett haladtak, némán. A Biarigan mutatta nekik az utat. Chiaki az erdő sötétje felé vette az irányt, Kenta és csapata némán követte. Chiaki hirtelen leugrott egy fáról és a mélybe vetette magát. Hangtalanul ért földet, majd felállt. Megvárta, amíg mind a hét ember leérkezik mellé és mögé, majd felemelte a kezét. Asuka tudta, ez mit jelent: megérkeztek.
Sziklán kívül semmi mást nem látott, és nem értette, hogyan kellene itt bejutniuk. Chiaki szeme a sziklát pásztázta, a Biarigan jobbra- balra tekintgetett, a lány arca pedig egyre dühösebb lett. Szeméből dühös könnyek kezdtek potyogni.
- Ismerem ezt a helyet.- Sírta. - Ayumi járt itt.
Elindult a falhoz és megérintette. Tisztán látta nővérét, amint az megvágja magát és kinyílik a barlang bejárata. Elővett egy kunájt. Tudta, mit kér tőlük a barlang, és szánalmasnak érezte. Primitív vandalizmusnak.
Sajnálta, hogy nem tanulta meg a gyógyítást, amihez nővére olyan jól ért. Kenta lépett mellé.
- Mire készülsz?
- Meg fogja vágni magát. - Mondta Asuka.
- A barlangba csak így juthatunk be. - Nézte tovább a kunait Chiaki.
A férfi bólintott, és hátrébb lépett, hagyva, hogy a lányok tegyék amit kell. Chiaki apró vágást ejtett bal tenyerén, majd végig dörzsölte a sziklán. Az feltárult, de olyan hangosan, amit ebben az erdőben és ezen a néptelen helyen még nem tapasztaltak. Kenta és emberei berohantak, előre a folyosón. Chiaki elkapta Asuka karját, majd mutató ujját a szája elé helyezve, mutatván, hogy némán nézzen jobbra. A folyosó, amin a többiek elrohantak, elkanyarodott balra, és a sötétbe veszett.
Chiaki viszont 5 lépést ment előre, majd a fal felé fordult. A Biarigan szeme egy pontot nézett.
- Kérlek romboljuk le ezt a falat. - Szűrte a fogai közt. Asuka villámokat gyűjtött mindkét öklébe, majd a falra vágott velük. Csak egy kis repedés lett az eredmény, de aztán a szőke rárúgott a falra, az pedig beomlott. Pislognia kellett, hogy lásson valamit, akkora sötétség volt odabenn.
A vörös viszont ökölbe szorított kézzel, ajkait rágva, feszült testtartással elindult a sötétben. Asuka éppen nyitotta volna száját, hogy ő még azt se látja hová lép, és szólni akart, hogy mennyire elege van már ebből a nagyzolós, Biarigan használatból, amikor a vörös homályos alakja hirtelen sárga táncoló fénybe öltözött. Chiaki bal tenyere nyitva volt, ujjain és tenyerében tűz égett, a seb nyoma kirajzolódott.
A lány a tenyerét a feje mellé emelte. Asuka figyelte a fényt. A fal mellett egy halom földet vagy sziklát látott, de akkorát, mint Chiaki.
- Mióta vagy itt? - Kérdezte a vörös a "sziklától".
- Kb 3 napja. - Válaszolt az, és a hangja megdobogtatta Asuka szívét. Már rég nem hallotta ezt a csengést.
- Kiolvasztunk. - Mondta Chiaki, mert közben Asuka is odaért, mosolygott.
- Nem fog sikerülni, már megpróbáltam mindent. - Mondta elhalóan Ayumi fájdalmas hangja.
- Azonnal szabad vagy! - Rikkantotta Asuka, és öklét a jégbe vágta. Chiaki lángjai körbe ölelték a jeget, és lassan olvasztani kezdték. Az olvadó jég pukkanó hangokat adott és néha aprókat szikrázott is. A jégből nem lett víz, hanem rögtön elszivárgott a talajba, miközben tovább pukkantgatta apró szikráit. Ayumi karjai két perc múlva szabaddá váltak, Asuka boldogan markolászta és melengette őket, míg Chiaki dühös arccal tovább olvasztott.
- Hogy kerülhettél ekkora slamasztikába? - Szűrte a fogai közt.
- Csak magányra vágytam, ahol a képességeimet fejleszthetem.
- Válaszolt Ayumi, miközben a kezeit nézte, amiket Asuka simogatott és melengetett. - De aztán ez a hely...
- Elszívta az erőd? - Kérdezte Chiaki. - Nem tűnt fel, hogy egy bogár sincs még véletlenül sem sehol???
- Ne bántsd! - Kelt barátnője védelmére Asuka. - Végre megtaláltuk és ez a lényeg.
- És az nem számít, hogy önszántából hagyta magát megkínozni egy szadista állatnak?! Mióta elmentél tőlünk, álmok kínoztak, amikben egy hulla képű embert ápolgatsz, és a közelében egyre erőtlenebbé válsz! Minden álmom egyre rosszabb és rosszabb lett! Míg végül már nappal is rohamaim lettek! Aztán pedig már vagy két napja nem éreztem a jelenléted...
Chiaki megint düh roham sírást kapott, a végére már a szavakat sem szűrte a fogai közt.
Asuka is emlékezett a rohamokra, hisz nem egyszer szívbajt kapott tőlük. A tűz, ami Chiaki kezéből jött, elaludt, így a lány ki tudta törölni szeméből a könnyeket, hogy újra utána fényt gyújtson az öklében. Asuka közben elkapta Ayumit, mert a lány összecsuklott. A jég eltűnt, mintha ott se lett volna, nyomot sem hagyott.
- Bár tudnék adni neked egy kis erőt. - Sóhajtott Asuka. Bár aggódott Irukáért, elvesztette szeretett rokonát, Tsunadét, féltette Narutóékat, mégis erősnek érezte magát, hisz végre megtalálták Ayumit. Ez erőt adott neki.
Ayumi kezeit tördelte, majd sebesüléseihez érintette tenyerét. A gyógyítást régen gyorsan és pontosan végezte. Most, erő nélkül, lassan és remegve tudta csak csinálni.
A sebei varratosak maradtak, és a lányok a tűz fényében látták megkínzott sápadt arcát.
Ayumi lassan talpra állt, Asuka segítségével.
- Meg kell keresnünk a többieket. - Szólt a szőkeség. A barlang falai közt már régóta kiáltások és küzdelem hangjai dübörögtek. - Kik jöttek veletek? - Ayumi halvány emlékei közt egy vörös hajú, kék szemű férfi arcvonásai derengtek. Asuka a kijárat felé, a fény felé vonszolta őt.
- Mindgyárt vége és meglátod, kikkel futottunk össze. - Chiaki csak a tarkóját mutatta nekik, mert közben a csatát figyelte. - Egész végig nem volt esélyük. Kenta nagyon erős csapatot szedett össze. És ő is sokat fejlődött.
- Inkább azt mondd már mi van ott! - Háborgott Asuka, miközban a fal mellé állt Ayumi elé, mert barátnőjét a fal mellé ültette.
- Egy fekete hajú csaj egy fehér képű csávót akart védeni, akinek volt egy ikertesója. Az iker meg a csaj védték ezt a tejföl képűt, de hat ember túl sok volt nekik. Mikor megsebesültek, akkor kezdtünk el kiolvasztani Ayumit. Érdemes lenne megtanulni ezeket a föld jutsukat... - Asuka morgott, Chiaki gyorsan folytatta:
- Szóval mikor megsebesültek, előbb a csaj, a tejföl képű odament és megsimogatta a csaj arcát. Az boldog lett, aztán meg elsápadt és hiába könyörgött, elszívta az erejét. A szerencsétlenből csak egy halom tűzifa maradt. Mert hogy olyan aszott lett vagy én nem is tudom...
- Szegény Kurogone! - Nézte a fák szürke sziluettjét Ayumi. - Már soha nem tudhatom meg, mi volt az ő története...
- Aztán meg az ikertestvére is így járt. Csak az nem akarta, hogy közeledjen hozzá. De hát láb nélkül nem tudott futni... - Chiaki gúnyosan vigyorgott. - Asuka, a benga állat végzett vele. A szőke fintorgott.
- Már vége is. - Nyújtózkodott a vörös. - Kár, pedig jó lett volna egy kis bosszú hadjárat...
Kenta és csapata már láthatóak voltak a folyosón. Izzadtak és fáradtak voltak, néhányukon vágás és seb éktelenkedett, páran séta közben kötözték kezeiket, de más rossz nem történt velük. Kenta kiért a lányok mellé.
- Nocsak, ki került meg? - Mosolya Ayumiban érzéseket indított el.
- Hogy öltétek meg azt a fiút? - Kérdezte Asuka.- Chiaki beszámolója, hogy is fogalmazzak... elég foghíjas. Chiaki vágott egy fintort.
- Nem ölték meg! - Pattogott a vörös.
- Mi?!
- Nyugi szőkeség! - Mosolygott továbbra is Kenta. - Kapott egy kis virágot.
- Mi van? - Értetlenkedett Asuka. Chiaki közben a helyet nézte, ahonnan a ninják távoztak. Undorodó arcot vágott.
- Ez egy nagyon erős föld jutsu. Kap egy virágmagot, ami egyépként egy támadás és rendeteg energia egyesülése, és semmi köze a természeteshez. Ez a jutsu eluralkodik a testén, felemészti a tudatát és természetes anyaggá bonja le. Lassú folyamat.
- Ezt most úgy értsem, hogy zombi lett? - Kérdeze Asuka. - Röviden fogalmazva, igen. A testét pedig a jutsu átalakítja földdé, vízzé, porrá.
- Előbb az elméje, majd pedig a teste semmisül meg. Jól értettem? - Nézett Kentára Chiaki.
- Igen. És az elméje már csak emlék. A teste holnapra már nem lesz több homoknál vagy pornál.
"Homok." Gondolta Ayumi. Gaara. Érte akart erősebb lenni. És tőle jött el! Milyen ostoba volt. Hogy hiányzik neki Kankouro ordibálása... Vissza szeretne menni. Gaarához...
- Indulunk? - Kérdezte Asuka. Nem kellett tovább latolgatni a témát.
- Nekem pihennem kell, és Ayuminak is. Ez a jutsu sokat elvesz az erőmbőőő.. - Ásított Kenta.
- Jó. Hagyjuk itt az erdőt és keressünk egy nyugodtabb helyet. Folyót, vagy tisztást.
- Te vagy a főnök. - Pislogott Kenta.
Chiaki megindult. Kentát és Ayumit felkapta 2 harcos, és a karjaikban tartották őket, míg azok pihentek. Kenta már horkolt is, és mire jó sokára elérték az erdő szélét, már a nyála is folyt. Csak a csillagok mutattak nekik némi világosságot. Chiaki csak akkor állt meg, mikor már a helyet teljesen természetesnek találta.
- Itt táborozunk le. - Mondta. - Én vissza fordulok és megsemmisítem az egész erdőt. Várjatok meg.
- Erre valóban szükség van? - Kérdezte Kenta két ásítás közt.
- Igen. - Majd más válaszára se várva útra kelt.
Gyorsabb tempóban ért vissza, mint gondolta. A barlang üresen kongott, bár az erdő sokkal félelmetesebb volt ilyen sötétben. A sziklás barlangot porrá zúzta, majd felégette. A lángokat végül Főnix madárként az erdőre küldte. A látvány még mindig álmélkodással töltötte el. Ahogy a tűzmadár forma az erdőre szállt, és bekebelezte, leírhatatlannak érezte. Chiaki csak bámult és gyönyörködött. A fák száraz és fagyott kérgei, gyökerei, ágai sikoly szerű hangokat hallattak, mintha meghalnának és mégis: megmenekülnének. Az elégett majd elszenesedett fák egymás hegyére- hátára dőltek ki és omlottak szét.

Lassan pirkadni kezdett, mikor a lány úgy érezte, itt mindent elpusztított, ami ezt a fagyos élettelenséget hagyta itt. Véget vetett neki. Új élet fakadhat az elégett fákból, maradványaikból. Chiaki hátat fordított ennek a helynek. Remélte, hogy ez a végtelen pusztítás, amit most véghez vitt, egyszer majd új életre fakad, soha nem válik ilyen sötétté és elhagyatottá, mint amilyen volt.
Társai felé indult, és remélte, hogy többé ők hárman nem fognak elválni.

A Második fejezet
Bevégeztetett
A tűz ezzel is végzett
Az élet győzedelmeskedhet!
Ayumi jó helyen
Élete reményben
Gaarával szívében
Visszatért épségben!
Várjuk a folytatást
Életük Harmadát
Eljött a változás
Újabb ninja támadás!
Konoha veszélyben
Ayumi betegen
Szívében kétséggel
Telis-tele reménytelenséggel.

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.