25. rész: avagy Régi barát... Új találkozás...
A Tűz országa egyre közeledik. Az éjszaka csöndes és néptelen. Sehol egy lélek. A szél játéka kemény és védtelenné tesz. A fák hangjai veszélyről suttogtak...
Asuka megtorpant. Chiaki, aki eddig előtte törtetett, most látszólag elvesztette az egyensúlyát és zuhanni kezdett lefelé. Bénán elkapott egy ágat, de ez gyenge kapaszkodási kísérletnek minősült, mivel csak lassítani sikerült esésén. Teste nehezen és gyorsan sietett a föld felé. A szőke pillanatok alatt elkapta, de megrémítette a látvány. A mindig izgága, hiperaktív Chiaki most önkívületi állapotban vergődött, két szeme ide - oda dobálta tekintetét.
Asuka kétségbe esett, mikor a vörös ordítani és vergődni kezdett. Tépte magáról a ruhát, üvöltött a fájdalomtól és rúgta a fát. De olyan erővel, hogy megrepedt az ág.
Aztán hirtelen mindent abbahagyott, mintha meghalt volna. Asuka annyira megrémült ettől, hogy mozdulni sem tudott. Ekkor reccsentek a fák ágai, fekete ruhás alakok ugrottak ki a sűrűből, majd rátámadtak Asukára.
A pillanat töredéke alatt fegyverezték le a felkészületlen lányt. Nyakához kunayok és kések feszültek, amiket 6 ninja tartott a kezében – akárcsak az ő életét.
- Egy rossz mozdulat, és a csinos nyakad elválik a testedtől, kedveském… - Vicsorgott az egyik Asukára.
– Most szépen megvárjuk a vezérünket. Majd ő eldönti, hogy mi legyen veled.
Chiaki lassan kezdett eszmélni. Ezt nyögdécselő hangokkal adta a hallgatóközönség tudtára. Egy nagyobb méretű ninja a mellkasához érintette a dárdáját.
- Ha hozzáérsz, már előbb halott leszel, semmint észre vennéd, te benga állat! – Ordított a dühtől Asuka. Erre a „benga állat” felhúzta a szemöldökét és felemelte a dárda hegyét.
Chiaki az oldalára fordult. Látszólag felfogta a helyzetet, mi szerint körbe vették őket és Asukát lefegyverezték. Ekkor fel akart állni, és felvenni a harcot a támadókkal. Aminek az lett a következménye, hogy majdnem sikerült bele dőlnie a dárdába, ha a „benga állat” nem rántja el.
Chiaki ezzel a lendületével elindult ismét, hogy újabb zúzódásokat szerezzen be, miután zuhanás után földet ért.
Testének tehetetlen vonzásában a vörös lobonc zuhanni kezdett, szépen lassan, arcán a beletörődéssel.
Az egyik ninja ezt nem hagyta. Elkapta a tehetetlen testet, ölébe vette és kisimította arcából a haját. Látni akarta, hogy mennyire van magánál a lány.
- Engedjetek már el, hadd menjek oda hozzá, ti erőszakos barmok! – Ordított ismételten Asuka. Chiaki közben magához tért, és szemei belebámultak egy világoszöld szempárba. A tekintet átható volt és mosolygós.
- Soha nem gondoltam volna, hogy itt látlak viszont! Nagyon megváltoztál. De mi történt? Nem érzed jól magad? A Chakrád gyengének érzem. Talán az Oguri klán mégsem akkora, mint amilyennek híresztelted? – Mosolygott a szeme és a hangja kacagott.
A csuklyások mind eltették fegyvereiket, Asuka pedig szinte rárontott a barátnőjére.
- Te ki vagy?! – Förmedt rá a férfire, ügyelve arra, hogy a „te” szót jól megnyomja.
- Asuka kedves! Nem emlékszel rám? Kérlek, ne szomoríts el! – A csuklya lekerült a fejéről, ekkor láthatóvá vált világos barna haja és világító, átható zöld szemei.
Asuka elképedt, minek következtében leesett az álla.
- Kenta?
- Ne haragudjatok, hogy csak így rátok rontottunk. - Mosolygott a férfi szeme.- De valami gonosz hatalmába kerítette a Folyó Országát és az erdő mélyéről rohasztja. Oda igyekszünk. És sajnos a ti chakrátok is elég negatív... Asuka mi történt?
A szőke lesütötte a tekintetét. Szeme sötét és kifürkészhetetlen lett.
- A rokonom Tsunade, a Hokage meghalt. Ayumi pedig elment, hogy megeRősödjön. A Tűz Országában kitört a háború. Oda igyekszünk. De a lEgrosszabb az, hogy nem tudom, mi lehet Irukával...- Asuka hangja elcsuklott. Ennél többet nem volt képes szólni. Keze ökölbe szorult és remegett. Kenta kifürkészhetetlen arccal nézte.
- Ayumi... - Suttogta gyengén Chiaki, Kenta karjaiban. A szeme lassan kinyílt és megállapodott a férfin.
- Ayumi bajban van. - Felült.
- Minden percben úgy érzem, hogy valami gonosz szempár a hatalmába kerítette és ő képtelen szabadulni. - Lassan ejtette ki a szavakat, talán nem is tudott most gyorsabban beszélni.
- Oda kell mennünk. Meg kell keresnünk őt.
Most már Asukához beszélt.
- Tudom, hogy nem várhatom el tőled, hogy tovább velem gyere. - Megpróbált feLállni, de az is lassan ment neki. - Megértem ha tovább mész Konoha felé. Nem kérem, hogy maradj mellettem.
- Ne is mondj ilyet! - Érvelt a szőkeség. - Úgy is útba esik a Folyó Országa, úgyhogy előbb Ayumi, aztán Iruka! De jó lenne, ha végre össze szednéd magad. Most igazán megrémítettél.
- Bocsánat, nem volt szándékos. De Kenta! Lehet, hogy ugyanazt érezzük?
- Több, mint valószínű. - Válazolt a férfi. - De előbb egyél valamit. Nem fogom jó szemmel nézni, hogy esetleg lezuhansz. Más felől jó lenne, ha nem lassítanál bennünket.- Vigyorgott. Majd a többi ninja élelmet osztott meg a lányokkal. Néma csendben ettek, Chiaki szinte falt. Miután az őrszemek is jól laktak és pihentek pár percet, készülődni kedztek az induláshoz.
Most alkalma nyílt a lányoknak jobban körbe nézni a társaságon. Szinte az összes férfi hatalmas és festett képű volt. Mindegyikük arcán barna és zöld foltok mosódtak el. Szemük fekete és valóban, a maguk izom pacsirta módján, benga állatok voltak. A fekete ruhájukkal és a festett képükkel teljesen beleolvadtak a környezetükbe. Csak a mozdulatuk árulta el, hogy éppen hol is vannak. A két lány hajszíne teljesen rikított köztük.
Chiaki talpra állt. Mozgása már kevésbé tünt instabillnak, ami Asuka lelkét is megnyugtathatta, mivel arcáról eltünt az agresszív kifejezés, és helyét a kifürkészhetetlen nyugodtság váltotta fel. Kenta szeme mosolygott, mikor körbe nézett az emberein és a két lányon.
- IndUlhatunk?
- Mire várnánk?- Türelmetlenkedett Asuka.
- Hol van Rika? - Kíváncsiskodott Chiaki.
- Már vártam ezt a kérdést. - Mosolygott a zöld szempár.
- A kedvesem otthon vár bennünket. Nem engedtem, hogy most bárhol is harcoljon.
A lányok összehúzott szemmel néztek egymásra. Ez a kijelentés megmozgatta a fantáziájukat.
- Rika terhes. - És arcáról a végtelen boldogság sugárzott. Chiaki még soha nem látta ilyen boldognak azt a két, szinte táncoló szemet.
- Gratulálunk! - Veregette hátba Asuka. - Hihetelen, hogy ebben a zord és kíméletlen időkben is létezik még a jó. - A szeme még mindig szomorú volt.
- Köszönöm! De most már induljunk, hogy mi előbb haza mehessek az én kis feleségemhez.
- Még mindig olyan zsémbes és rikácsolós? - Kérdezte a szőkeség.
- Amióta elvettem, már nem viselkedik olyan hirtelen. Azt hiszem ez a megfelelő szó rá. - Bólogatott magának Kenta.
- Nem inkább a terhesség miatt nyugodott meg? - Mosolygott Chiaki.
- Meglehet. Most már induljunk viszont. Az arcotok színe egészen normálisnak nevezhető, azt hiszem.
- Találjuk meg Ayumit! - Szólt Asuka.
- Ninják! Indulás!
A nyolc ember néma csöndben indult. Vágtájuk semmitérő időpocsékolásnak tűnhet Ayumi szemvedéseihez képest. A barlang mélyén, a sötétben, a nap reményt adó sugarai nélkül, a jégbe fagyva minden lassúnak és végtelennek tűnik. A sötét felfalja a vágyat. A remény pedig eltűnik az utolsó látott napsugarakkal. Az emlékek melegsége szerte foszlik a hideg ölelésében, elmosva a rég elfeledett boldog emlékeket. Nem hagyva maga után mást, csak a magányt és a sötétet...
Oly' távol vár ránk
Elrejtve a mélyben,
Hangját elnyomták
Az örök éjben.
Oly' rémült szegény
Reménytől vesztett,
Meghalni kell
Attól minden könnyebb lesz.
|