Már harmadik napja menekültek a Folyó Országán keresztül. Sem éjjelük, sem nappaluk nem volt, csupán rohantak Konoha felé. Asuka diktálta az iramot. Annyira aggódott Irukáért, hogy minden pillanatot, amit pihenésre kellett volna fordítania, felesleges időpocsékolásnak érezte. A vörös egy szóval sem ellenkezett.
- Egy pillanat alatt fel tudnám perzselni az egész környéket. A hamuból legalább élet sarjadhatna.
- Nem érnél vele semmit. Pár perc múlva úgyis megfagyna minden. - Érvelt a szőke.
- Ki képes elviselni ilyen körülményeket? Sehol egy árva lélek. Undorodom ettől a helytől...
Miközben Chiaki a tájat fújolta, Asuka elvesztette lendületét, megcsúszott egy faágon és lefelé kezdett zuhanni, le a sötét és fagyott avarba. A szőke már felkészült rá, hogy esetleg jégcsapok fognak majd kiállni a testéből, hiszen társa jóval előtte halad és nem látja az ő arccal lefelé történő zuhanását.
De megállt a levegőben. Valami megfogta.
- Most viszont beiktatunk egy pihenőt. Akár tetszik, akár nem.
Chiaki felhúzta az egyik jeges ágra, és leültette.
- Ne ellenkezz. És enni is fogunk, úgyhogy befoghatod. Nem érkezhetünk úgy Konohába, mint valami romhalmazok.
Ételt vett elő és Asuka kezébe nyomta. A kaja forró volt. Miközben falatoztak, valaki közeledett a hátuk mögül. A szőke felpattant, készen az esetleges támadásra.
- Nyugi, csak egy klónom az. Azt hitted, hogy ketten fogunk végigmasírozni ezen a halálsoron? - Vigyorgott.
- Mégis hány klónod vigyáz ránk?
- Egy elöl ment veled, egy aki most ért utól, és még egy hátvéd. Én követtelek titeket.
- Hogy lehet, hogy nem észleltem?
- Annyira aggódsz, hogy nem vagy képes nyugodtan koncentrálni. Sajnálom, de be kellett biztosítanom magunkat.
- Jó értettem. Megpróbálom kiűzni a rossz gondolatokat. Most pedig induljunk.
- A lányok felálltak. De Chiaki nem indult.
- Mi van?- kapkodta fejét a szőke.

A vörös megfordult. - Van itt valaki. - Érzem, hogy melegszik a levegő.
- A levegő? Mi van?!? - Asuka értetlenül állt.
- Nem indulhatnánk inkább?- Már késő. - Chiaki lerakta a táskáját. - Készülj fel, Asuka. Itt vannak.
- Mi?! Hogyan érhettek utól minket?! - Engem inkább az érdekelne, hogyan akadtak a nyomunkra.
A következő pllanat olyan volt, mintha felrobbant volna az erdő. A távoli sötétben fény villant, melyet néma robaj követett. - Rohanj! - Kiálltott Chiaki és menekülni kezdett az ellenkező irányba, miközben rántotta magával társát is.
- Mi az? Mi elől menekülünk?

- Ez a Tűzfészek Jutsu. Gaara segített kifejleszteni. Minél messzebb kell jutnunk! - Ezzel fokozta tempóját. - Ki kell érnünk az erdőből, különben végünk! - Hiába igyekeztek, sem a fák, sem a jég nem ritkult. A meleg viszont egyre közeledett. Asuka érezte, hogy víz csöppen a fejére. Az élettelen fák olvadásnak indultak. Mögöttük kiáltások és sikolyok hallatszottak. Hátborzongató volt az egész helyzet.
Elértek egy befagyott vízeséshez. A vörös megállt.- Most bevárjuk őket.
- Tessék? - Asuka hitetlenkedve kapkodott levegő után.
A sikolyok elhalkultak. A Jutsu miatt pára keletkezett, és a jég kénytelen volt engedni szorításából. Pillanatokon belül négy fejvadász kerítette be őket. Gaara fejvadászai.
- Megszegtétek a Kazekage parancsát. Vesztére hagytátok a falut és elárultátok a Homokot. Tettetekért az életetekkel fizettek. - Szólt egy ismerős hang.
- Sosem gondoltam volna, hogy eyszer a saját tanítványom akarja elvenni tőlem az életemet. - Nézett rá Asuka. - Mi erről a véleményed, Riko?
- Jó tanítóm voltál, sensei, de amit tettél, a falum elvei ellen van. - Válaszolt a Rikónak nevezett álarcos. - Védd magad, sensei!
- A homok ninjái támadásba lendültek. Asukától tanult Taijutsu tecknikáik sokszínűségét mutatva be. A lányok viszont tudták, hogy nem ölhetk meg őket. Sietniük kell tovább, Konohába. Nincs idejük a fejvadászokra. A négy harcos fáradthatatlanul küzdött ellenük. Asuka nem használhatta a villámokat, mert azzal mindenkit megölt volna. Ezt a ninják is tudták.
- Ne erőlködj, sensei! Minden technikádat ismerjük! Add meg magad, és halálod fájdalom mentes lesz!
- Nem harakszom rád Riko, amiért követtél! De sajnos, ki kell árrándítsalak! Nem fogsz megölni, és én eljutok oda, ahova indultam!
- Be kell látnom, hogy a társam rendesen kitanított titeket. - Chiaki az előtte álló két ninjához beszélt, akik kivolt karddal álltak előtte. - De most feldühítettetek! Eltörtétek a piros botomat!
- A fejvadászok röhögtek. Annyira jól mulattak Chiaki dühén, hogy kénytelenek voltak beiktatni egy pici szünetet.
- A senseinek igaza volt, te tényleg vicces vagy! - Vigyorogtak a vörös képébe. Chiaki viszont eldobta kedvenc botjának törmelékeit. És mikor újra felnézett, tekintete a Biarigantól világított. A fejvadászok rögtön felfogták, hogy ezúttal vége a játéknak. Asuka társa háta mellé lépett.
- Maradj mögöttem. Két Chiaki- klón támadt a fejvadászokra. Azok teljesen meglepődtek.
- Kézjelek nélkül hozta létre a klónjait! - Ordított az egyik, de hamar leszerelte a támadót.
- Menekülj az embereiddel, Riko, ha még viszont akarod látni az otthonod. - A férfi belebámult a világító zöld tekintetbe. - Ha nem teszed amit kérek, kénytelen leszek támadni.
- A te Jutsud volt a tűz és a láva!
- Valóban, de az egyik klónom tette. A társam nem használhatja a villám - adta képességeit, mert a végén még felvillanyozna titeket, és persze nem a jó értelemben. - Közben a másik Chiaki - klónt Riko maga intézte el. - Hogy felfogjátok: vagy feladjátok, vagy kénytelen leszek támadni és menekülésre kényszeríteni titeket.
- Ne haragudj Chiaki, de mi a Homok fejvadászai vagyunk, és éppenséggel nektek kell menekülnötök előlünk! - Dühöngött Riko.
- Ahogy akarod. Én fiugyelmeztettelek. Asuka! Küldd őket távolabb, kérlek.
A szőkeség kézjeleket írt le, mire azonnal fújni kezdett a szél, de olyan mértékben, hogy villámlani kezdett, valahol egészen magasan. A fejvadászok felnéztek, de nem láthattak semmit a párától. Egy szélvihar felkapta és besodorta őket mélyen a fák közé. Sötét vette körül őket. Meglepődve tápászkodtak fel a földről. Soha nem gondolták volna, hogy a sensei megtanulja a szelet is irányítani. Riko a távolban látta, hogy a két világító pont most majdnem a földről néz rá. Chiaki guggolt. Kezét a jégre tette. A jégtábla mozogni kezdett a fejvadászok körül. Megrepedt, és hirtelen olvadásnak indult. Riko felpattant és rohanni kezdett arra, amerről jöttek. Társai követték, mert felismerték az előző Jutsut. A tűz és a láva egyetlen pontból tört elő. Pillanatok alatt elárasztotta azt a helyet, ahol földet értek. A fejvadászok menekültek. A láva és a tűz egyre csak terjedt, mintha az egész erdőt uralni akarná. Szétáradt a meleg. Égtek a fák, a jég alól előkerült a fekete talaj. Az egész erdő fehér párafelhőbe burkolózott. Chiaki megragadta az ámuldozó Asukát és a megolvadt folyóba vetette magát. Mikor átértek a túlpartra, visszafordult.
- Hihetetlen pusztítás... - Szólt a szőke, miközben a vörös szárította a ruhájukat.
- Nem egészen. Szerinted már kijutottak az erdőből?
- Valószínű. Miért?
- Úgy látom, hogy itt ritkulnak a fák. Hamarosan elérjük a Tűz Országát. - Nézte Chiaki a fehér erdőt. - Mit szólnál ha eltüntetnénk a nyomainkat?
- Hogy gondolod? Jajj ne! - Chiaki szemei ismét zölden világítottak. - Nem volt még elég?

A vörös előrébb lépett, és kitárta kezeit. - Menj messze tőlem. - Utasította Asukát, aki azonnal futásnak eredt, egészen addig, míg pici kis pontnak nem látta társát. Olyan volt, mintha Chiaki két kezében összeforrt volna a töménytelen mennyiségű tűz. Feje fölött ugráltak a lángok. Asuka ilyen távolságban is érezte a perzselő meleget. Lassan egy ismerős alakot kezdet formálni a tűz Chiaki fölött. Asuka lélegzete elakadt, mikor a lény kitárta óriási szárnyait. Chiaki lassal felemelte kezeit. A tűz- madár vele párhuzamosan mozgott. A távolból olyan volt, mintha egy hatalmas, lángoló Főnix rárepülne az erdőre és porrá éget mindent. A látvány leírhatatlan volt. Ahogy elérte az erdőt, elvesztette alakját. Mintha a fákkal, a jéggel a Főnix is meghalt volna. Chiaki Asuka mellé ért.
- Ez a Jutsu a földdel teszi egyenlővé a környéket.
- Mért? A Tűzfészek Jutsu nem? - Gúnyolódott Asuka.
A lányok ezzel búcsút intettek a rideg Folyó Országának. Lábaik Konoha felé rohantak. Remélve, hogy nem érkeznek meg túl későn...

Tombol a gonosz
Hiába futsz,
Elérni a célt képtelen leszel,
Bár Konoha felé igyekszel.
Érzed a vészt,
Semmit sem tehetsz,
Segítséget ne kérj, Ayumi már elveszett.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés