Guggolt, tarkóját a fa törzsének nyomva aludt. Őt nem zavarták a zord körülmények, hogy torkát mardossa a jég, a hideg körülöleli, és hogy egyes egyedül van ezen a környéken. Mert senki nem képes pár óránál többet kibírni ebben az ijesztő erdőben.
Ayumi lassan kinyitotta a szemét. A Biarigan messziről világított tekintetében. Szemének kékje soha nem volt ennyire világos. Ayumi tudta, hogy elérte azt a szintet, amit a régen kihalt klánjának tagjai. Hosszú hónapokba került, de megérte. Hiszen megígérték egymésnak a húgával, hogy túl szárnyalják a családot és a klánt, bármibe kerüljön is. A lány csak remélte, hogy Chiaki is lassan elérte ezt a szintet, bár tudta, hogy húgának nehezebb dolga van, hiszen ő az első és egyedüli, aki a ködfalu szülöttjeként nem víz elemű, hanem tűz képességekkel rendelkezik. Ayuminak volt elképzelése, hogyan használja a Biarigant és saját Chakráját, hiszen az öregek mesélték és tanították a jég és víz használatát. Ayuminak minden nap eszébe jutott: vajon húga meddig képes fejlődni? És valóban képesek lesznek ők ketten az egész klánt feléleszteni? Hiszen olyan kevesek ők ketten. Vajon mi lehet most velük? Gaara annyira hiányzott neki. És Naruto is. Mi lehet most a többiekkel?
Ayumi felállt. Leírt kezével pár jelet, majd összeérintette két tenyerét. Egy hosszú és vastag jéglándzsát formált, aminek mindkét vége tűhegyesen végződött. Megforgatta teste körül, egyre sebesebben. Majd feldobta a levegőbe, és közben ismét leírt pár kézjelet, mire azonnal két vízklón jelent meg , két víz lándzsával. A klónok püfölni kezdték a lányt, aki csak várta, hogy vissza essen tenyerébe a feldobott jég- lándzsa. A klónok ütötték a védőpajzsát, persze feleslegesen. Ahogy Ayumi a Jutsukat egymás után bemutatta, az példátlan. Nincs olyan ninja, aki ennyi Jutsut képes lenne egymás után, ilyen gyorsan bemutatni. Ayumi túlszárnyalta felmenőit, gyorsaságával és erejével.
Pillanatok alatt fagyasztotta meg a vizet, amit a klónok rázúdítottak, növelte és kicsinyítette a lándzsát, szúrt, rúgott és ütött, egymás után, miközben a Biarigan a szemében külön életet élt. Pásztázta a környéket, bármeddig ellátott vele.
A lány észrevette, hogy a Biarigan miatt sokkal gyorsabban és hatékonyabban tanul, ráadásul saját tecknikáit is képes tökéletesíteni. Ha nagyon koncentrál, a gyors ütéseket is képes lassabbnak látni, és kikerülni.
Lándzsájával sikerült leszúrnia egyik víz- klónját, mire a másik még dühösebben kezdett támadni.
Az egyik fa mögül kilépett egy lány. Sötét haja és sápadt bőre volt, szinte alig látszott valami az arcából, úgy be volt bugyolálva sálba és sapkába. Mikor a klón meglátta, rögtön rávetette magát. A lány megrémült és idegesen próbálta elintézni a támadót. Ayumi megsajnálta és pár mozdulattal megsemmisítette a klónját. A lány közben felugrott egy fa tetejére, onnan ordított le:
- Nem értem, mért támadnak meg mindig a klónjaid! Akár képesek lennének megölni is!
- Előfordulhat. - Nézett rá Ayumi. - Késtél. Mindig késel.
- Sajnálom, elaludtam. - Válaszolt a közben földet ért lány. - Mondd, mért eddzel még mindig ezekkel, - mutatott a tócsára, ami a klónból maradt - amikor legalább olyan veszélyesek, mint te?!
- Pont olyan erejük van, mint nekem. Nem gyengébbek és nem erősebbek. Így sokkal hatékonyabban eddzetek, ha olyanoktól kell megvédenem az életem, akik rendelkeznek olyan képességekkel, mint én.
A lány nagyon csúnyán és dühösen nézett rá. Ayumi eltakarította edzésének romos helyszínét.
- Egyébként is, megmondtam már, ha időben érkeznél, és nem késnél, elkerülhetnéd azt, hogy korán reggel menekülnöd kell a klónjaim elöl. - Oktatta ki Ayumi.
- Nem tudom, mért utálnak ennyre... Na mindegy. Indulhatunk?
- Persze. Akira jobban van? Sajnos még mindig nem jöttem rá, mi baja lehet. Furcsa Chakrája van és nem pontosan érzékelem, melyik testrészével is van a probléma. Hiába próbálkozom, olyan érzésem van, mintha sötétben tapogatóznék. Soha nem találkoztam még ilyen esettel. És kellemetlenül érzem magam a barlangban. Nem tudom megmagyarázni, miért...
A sötét hajú lányt látszólag nem nagyon érdekelték az effajta kétejek és monológok. Hiszen számtalanszor végig hallgatta már Ayumi sápítozását. Az orvosi ninja oldalba lökte, amitől a lány feljajdult. Mérgesen simogatni kezdte sz oldalát:
- Pontosan tudod Ayumi, hogy nem tudok mit kezdeni a kétejeiddel! Sajnálom, de én nem vagyok orvosi ninja és nem fogom fel, amit magyarázol! Ha értenék a gyógyításhoz, magam foglalkoznék Akirával. Mellesleg nem kellene zaklatnom téged nap mint nap, kitéve magam a hülye klónjaid gyilkolási vágyának!
- Jól van, Kurogone, ne húzd fel magad. - Csitította Ayumi. - Esküszöm emlékeztetsz Asukára. Ő is legalább ekkora hisztiket szokott csapni, apró pici dolgokból, amik...
Kurogone olyan dühösen és csúnyán nézett rá, hogy Ayumi inkább félbe hagyta a mondatot. A sötét szemű viszont bele jött a panaszkodásba és eszében sem volt abbahagyni.
- Kértelek, hogy ne menj az erdő ezen részébe, mert csapdák vannak mindenütt! Tudom, hogy te látod őket, de én nem! És ez kifejezetten hátrányt jelent a számomra, amikor meg kell keresnem téged! Ráadásul minden nap máshol vagy! Tudod te mekkora ez az erdő?!
Ayumi nem akarta elmondani, hogy a Biarigan pontos képet tár a szeme elé, mivel ezzel csak még jobban felhúzná a lányt; ezért inkább csak ment tovább, csöndben. Kurogone tovább ordítozott séta közben, mivel Hagu nevű társa nem hajlandó ebédet készíteni, és ez a feladat őrá, szegény védtelen lányra hárul.
Az erdő messzire elvitte Kurogone magas hangját.
Mire megérkeztek egy barlanghoz, a lány is kiordítozta magát, és szerencsére elment a hangja. Kurogone leírta a titkos jelet a barlang bejáratát védő sziklán, mire az feltárult és láthatóvá váltak az utat jelző mécsesek.
A két lány elindult. Ayumin ismét elhatalmasodott a szorongás. Ezen a helyen mindig. Nem tudta, miért. Ahogy azt sem tudta, hogy a klónjai mért támadják meg mindig Kurogonét.
A folyosó legvégén, a barlang legmélyén a legsötétebb helyiségben feküdt egy ágyon egy férfi. Arca szinte fehér volt, ajkai penge vékonyak. Aludt. Teste vékony volt és gyenge. Karjai feketék voltak. Ayumi nem tudott rájönni, mik okozhatták ezeket a sérüléseket. Leült az ágy mellé egy székre. Végigmérte a Biarigannal a beteget. Kurogone fájdalmas arccal, némán nézte a férfit.
Akira teste mozdulatlanul feküdt, csupán mellkasának fel- le mozgása mutatta, hogy lélegzik, él. Ayumi a férfi teste felé tartotta kezeit. Amint gyógyítani kezdte a sebeket, a férfi felnyögött. Teste rázkódni és tiltakozni kezdett, mintha nem tudná elviselni, hogy megpróbálják meggyógyítani. A Biarigan megmutatta Ayuminak, hogy mennyire negatívan reagál Akira teste a gyógyító Jutsukra. Amikor a férfi ordítani kezdett, és dobálta magát, Kurogone sírva könyörgött Ayuminak, hogy tartson szünetet.
- Ne haragudj, de ezt nem értem. Csupán gyógyítani próbálom, de minden alkalommal ez történik. Mintha ellen akarna állni a gyógyító Jutsuknak. Mintha valami méreg lenne, amit nem fogad be a teste. Nem értem...
- Semmi baj, Ayumi. Ha te nem vagy, ennyit sem javult volna az állapota. Köszönjük. Most már legalább mozog. Még ha kínjában is...
- A lány letörölte a könnyeit, hátat fordított és kisétált az ajtón, arcán mosollyal. Ayumi pedig ismét Akira felé tartotta kezeit.
Kurogone a konyhába ment. Mosolya egyre szélesebb lett, arca pedig sötétbe burkolta csillogó tekintetét.
- Nem adja fel.- Hagu világos szemei nézték őt a sarokból.
- Látod? Mondtam én, hogy Ayumi a mi emberünk.
- Várd ki a végét, Kurogone. A testvérem még mindig vár valamire...
A lány csak mosolygott, miközben Akira fájdalmas ordításai félbeszakították társalgásukat.

Kik ezek az emberek,
Akira, Hagu, Kurogone?
Ayumi magát mibe keverte,
Mi lesz ennek a vége?
Nincsenek színek,
Sötét minden-
Egyedül bajban lenni
A világ végén az erdőben...
"És merre vannak a többiek?"

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.