|
20. rész: avagy A két testőr...
Hűvös szelek járnak a sivatagban. Lassan elmúlik a november is, és a nappalok egyre csak rövidülnek. A nyáron felépített fürdőt gyakran látogatják a falubeliek, a megerősített fal pedig sokkal nagyobb biztonságot nyújt.
A Kazekage papírokat írogatott az irodájában. Csak a penna sercegését lehetett hallani. Pedig Gaara nem volt egyedül. Valaki más is tartózkodott az irodájában. Az a valaki Gaara mögött állt, hátát a szék háttámlájának támasztva, nézett ki az ablakon. Elgondolkozva bámulta a naplementét, időnként sóhajtva egy alig hallhatót.
A Kazekage rárakta a papírját a többi, már elkészült íratra, és hátra dőlt székében.
- Nem gondolod, hogy a munkádra kellene inkább koncentrálnod? - Mosolygott lehúnyt szemmel.
- Ugyan ki képes erre? Az én helyzetemben?! - Sóhajtott ismét a lány. Gaara hátra fordult testőréhez:
- Azért nem olyan nehéz a helyzet. Csak rövid időröl van szó. Nem egy egész életről... Asuka dühösen megfordult.
- Persze te könnyen beszélsz! Nem a te kedvesed lépett le hónapokra!!! - Nem lelépett, hanem hazament a falujába a feladataihoz. A hivatás fontosabb, mint... Asuka dühösen az asztalra csapott.
- Mint mi?! Együtt lenni a barátnőjével? Majd meglátjuk, hogy három hét múlva mit mondasz! Gaara arca beletörődést sugárzott.
- Igazad van. Ahogy telik az idő, egyre nehezebb. De ez volt a döntésük, és elkell fogadnunk. Asuka kénytelen volt beismerni, hogy a Kazekage sincs jobb helyzetben, mint ő maga. Az együttérzés hatására lehiggadt, és elsétált a bejárati ajtóhoz, hogy a falnak dőljön. Gaara ezt furcsának vélte, de pár pillanat múlva megértette, mért sétált el odáig a testőre. A folyosóról gyors, mégis mackós lépések hangja szűrődött be. Hirtelen a lépések hangja abbamaradt, majd Kankuro vágta be az ajtót.
- Szervusz, Öcsém! - Lépett be, újabb stóc írattal a kezében. Asukát csak fél pillantásra méltatta, a köszönéstől pedig már régen eltekintett.
- A tanács még küldött pár papírt, legyél szíves átnézni őket. Miután letette a Kazekage elé, hátat fordított, majd tüntetően jobbra nézett, mivel a lány a bal oldali falnál állt.
- Viszlát, Kankuro!- Vigyorgott kajánul Asuka, miután a dühöngő férfi becsapta maga mögött az ajtót.
- Nem volt még elég? - Húzta maga elé a papírokat a Kazekage.
- Ezt ne nekem mond, hanem a drága bátyádnak! - Feleselt a szőke.
- Renben van. - Gaara ismét békebírónak érezhette magát.
- Ezt még befejezem, és megyünk vacsorázni.
Már besötétedett, mikor a Kazekage és testőre elhagyták az irodát, átvágtak a folyosón, majd lesétáltak az étkezőbe. Az asztalnál már helyet foglaltak a többiek: Kankuro és Baki elmélyülten beszélgetett az asztal másik végén, tőlük jobbra Yaten és Temari susmorgott, velük szemben viszont Chiaki olyan fejet vágott, mint aki most azonnal képes lenne azt a kettőt megölni. Gaara leült az asztalfőre, Asuka pedig megmaradt társa mellé telepedett. Az étel is megérkezett, az emberek pedig lassan falatozni kezdtek. Gaara rámosolygott Kankuróra, majd nyomatékosan megkérte az érintetteket, hogy ő és a két lány végre hagyja abba ezt a mogorva viselkedést. A Kazekage nagy bátyja kénytelen volt alkalmazkodni ehhez a döntéshez, mivel mégis csak az öccse kérte. A festett képűn látszott, hogy lassan megpróbálja mégis elfogadni ezt a döntést, még akkor is, ha a két lány tudása nem elég ahhoz, hogy az ő kicsi öcsikéje életére vigyázon. Nem mintha a Kazekagére vigyázni kéne, és főleg nem két idegen faluból származó Chuuninnak. Kankuro nem tudta elfogadni a tanácsnak ezt a döntését, lassan mégis kénytelen lesz beletörődni. Ránézett a lányokra, és nem létező fegyverszünetett ajánlott a tekintete.
- Ezt vegyük úgy, hogy leállítod magad? - Kérdezte Asuka. A férfi szeme máris villámokat szórt, és ha a tekintettel kínozni lehetett volna...
-Én mégis úgy érzem, mintha hidegháborús helyzet állt volna elő... - Ásított Chiaki.
- Már megint! Látod, Gaara!!! Ez a nő állandóan álmos! És őrá akarod bízni az életed?! - Lázadt a vörös ellen Temari.
- Jajj, ne sipákolj már folyton, Temari. - Legyintett a vörös. - Ez csak annak a jele, hogy mennyire unlak téged, meg a kis piócátokat. Mutatott Yatenre, aki megérkezésük óta folyamatosan figyelte őket, nap mint - nap jelentést téve Temarinak vagy Kankurónak.
- De ... - Nincs de, Temari. A végén matematikailag még azt is kiszámolod, hogy hányféleképpen és milyen gyorsan tudok bemenni a szobámba és lefeküdni az ágyra. Ne fárassz... - Ismét ásított. - Azt hiszem, megyek és lefekszem. Jó éjt mindenkinek. Chiaki felállt és távozott. A többiek nem lepődtek meg. Szeptember óta ez ment. A vörös állandóan fáradt volt, hiperaktivitása mintha meghalt volna vele együtt,- a lány teljesen megváltozott. A többiek soha nem tudták, hogy hol van. Kivéve, amikor Gaara testőrét játszotta. Akkor ült a sarokban és félig aludt. Kankuro két héten keresztül követte, de valami oknál foga valahogy mindig sikerült szem elől tévesztenie. Asuka felállt és követte Chiakit. A vörös már az ágyában feküdt, a ruháit szétdobálta.
- Tudom, hogy most elengedted magad, mivel nincs itt a nővéred, de ennyire mégsem kéne. - Szólt, és pár ruhát Ayumi üres ágyára dobott.
- Elárulnád végre, hogy mi van veled? Így ment ez minden este, azóta, hogy Narutóék elmentek. Asuka utána jött, és folyton azt kérdezgette, mit csinál Chiaki, amitől így elfárad. Ő persze sosem adott értelmes választ, és volt, mikor azt tettette, már alszik. Most viszont Asuka végleg elvesztette a türelmét és nem elégedett meg a kitérő válaszokkal.
- Kérlek ne robbanj fel, de nem mondhatom el. Megígértem Sasukének, hogy ez kettőnk közt marad. - Fordult a fal felé a vörös. - Ha eljön az ideje, mindent elmondok... És már aludt is. Asukának nem volt lehetősége elmondani, hogy nem az idegesíti, hogy nem tudhatja meg a titkot, hanem félti. Nap mint nap úgy kelt fel, hogy Chiaki már nincs az ágyában, senki nem tudja, hová megy, mit csinál - amitől ennyire kifárad és elhasználja az összes erejét. Ha a Kazekagénál testőrködik, ott pihen a falnak dőlve, és minden este szinte bezuhan az ágyába. Asukának pedig még csak esélye sem volt segíteni. Ott ült az ágyon és némán nézte, hogyan szuszog a vörös, miközben arra gondolt, hogyan hiányozhat neki ennyire Iruka. Vajon ő is gondol rá... - Asuka másnap ismét magányosan ébredt. Társa sehol, pedig a nap még csak fel sem kelt. Ma a szőkén volt a sor, hogy edzen egy kicsit, mert ma Chiaki tetőrködött Gaaránál. Asuka amilyen gyorsan csak tudott, elfutott a falon túlra. Elővette legyezőjét és azzal kezdett edzeni. Eltökélte, hogy Jounin lesz, de ahhoz nem csak a villámot, hanem a szél elemét is uralnia kell. Minden aggodalmát, magányát és érzelmeit a gyakorlásba fektette. Egyre vadabb fekete viharfelhők és óriási villámok tomboltak körülötte, miközben ő egyszerre használta a legyezőt és a kardját, Rayot is. A Hurrikán Jutsu még tökéletesítésre szorult, úgy vélte, mivel még mindig nem elég erőteljes. De mégis túl hamar kifárasztja. A dél közeledtével a villámok cikázása abbamaradt, a vihar felhők lassan szerte foszlottak, a táj viszont még sokáig nem fogja vissza szerezni régi formáját. A tombolás után Asuka gondolt egyet, és felment a Kazekage irodájába. Chiaki állt az ablakban, homlokát az üvegnek nyomta és mélyen aludt. Asukának ez már sok volt. Titok ide- vagy oda, de munka közben aludni?
- Ne ébreszd fel. - Nézett a szőkére Gaara. - Hadd pihenjen.
- Testőrködnie kellene, nem aludni! Arra ott lett volna az egész éjszaka! - Nézte a szőke. Már indult, hogy felébreszti a vöröset, mikor az hirtelen elkapta fejét az ablaküvegről, a lendülettől leesett Gaara széke és az ablak közé, két kezét a fejére szorította, majd hangosan és fájdalmasan sikítani kezdett. Rázkódott, szorította a fejét, majd megpróbált levegő után kapkodni. Ekkor rontott be Kankuro. Az asztalig futott, amikor meglátta öccsét, aki féltérdre ereszkedve megpróbált segíteni a rángatózó Chiakinak, majd hirtelen a kétségbeesett Asukára pillantott. Chiaki abbahagyta a sikítást, végül nyögött párat, és erőtlen teste ködfelhővé vált. A testőr és a két testvér értelmetlenül nézett egymásra. Kővé válva próbálták értelmezni a helyzetet. Asuka még mindig ilyedt volt.
- Ez csak egy Árnyék Klón volt. - Érvelt Gaara..
- Kitudja, mióta csak klónok vigyáztak rád! - Dühödött fel a Kazekage bátyja
- Ha most nem esett baja, én magam folytom meg! - Még soha nem láttam, hogy ilyet csinált volna! - Aggódott Asuka.
- Keressük meg. Most már tudnom kell, mi történik!!!
Ayumi messze kóborolt a Homoktól. Csizmájának talpai nedves földet tapostak, torkát kaparta a jeges köd. Minden nyirkos volt és nedves - neki mégis ez a hely tünt a legjobb gyakorló terepnek. Ayumi eltökélte, hogy Jounin lesz belőle. De nem elégedett meg az orvosi Jutsuk tudományával és az ezzel járó szinte végtelenül hatalmas erővel. Ráadásul családi örökségét, a Biarigan adta lehetőségeket is kiakarta használni. Úgy gondolta, hogy sokkal többet képes látni a szeme, csak rá kell jönnie, milyen titkokat tartogat még. Amikor kicsik voltak, és a testvéreik tanítani kezdték őket, a lányok szemében újjá éledt a két generáció óta halott családi erekje. Anyjuk és idősebb gyermekei megijedtek, hogy most őket is el fogják üldözni, mint eddig az Oguri család többi tagját. Az üldöztetések miatt kényszerült a Biarigan elfolytására a család, és ezáltal a klán is kihalt. Ayumi újjászületett képessége reményt jelenthetett. Még csak egészen kicsi volt, mikor már képes volt formálni a jeget és a vizet. Nem úgy a húga. A sok éves elfolytott mutáció hatására Chiaki semmit nem tudott kezdeni a vízzel. Ráadásul lassabban is tanult, mint nővére, az orvosi Jutsuk elsajátítására pedig képtelen volt. Még erejében sem fogja soha utól érni Ayumit. Viszont folyton a tűzzel játszott, és a maga szórakoztatására állatokat kezdett formálni a lángokból. Édesanyjuk meglepődve tapasztalta, hogy legkissebb lánya hatalmas lovakat és sárkányokat formál a tűzból, majd beküldi őket a folyóba, hogy bosszúból elpárologtassa a vizet, amit képtelen irányítani, akárhogyan próbálkozik. Ayumi végtelenül boldog volt. A család viszont nem tudott mit kezdeni a dologgal. Innentől kezdve a két kislány egymást túlversengve próbált minél többet tanulni. Ayumi ezen a helyen, ebben a ködben most erre emlékezett. Elmosolyodott. Majd eszébe jutott, mennyire különböznek egymástól a céljaik. Chiaki csak rohangál össze - vissza, mindig eddz, és egyik küldetésről a másikra veti magát. Asuka biztosan Irukával akar lenni, vagyis vissza fog menni Konohába. Gondolatai egymást kergették. Ő nem megy vissza oda. És a Köd faluba sem. Neki Gaara mellett a helye. De méltónak kell lennie a Kazekagéhez. Ezt mindenkinek, de elsősorban magának akarta bizonyítani. Ezért jött most ide, a senki földjére. Hogy egyedül legyen és annyi újat tanuljon, amennyi csak a képességeiből kitellik. Kezeit kinyújtotta, amik elvesztek a ködben. Pördült egyet saját tengelye körül, megfagyasztotta a levegőt, és egy pillanat múlva eltünt a köd hívogató mélyében.
Sok kérdés merült fel
Mindent még nem érthetsz!
Itt van köztünk különcke,
Barackot a fejébe!
Szőke kislány magányos,
Szerelmes, ideges.
Chiaki már megint álmos
- Ennek rossz vége lesz!
Furfangos a dolog,Ne feledd :
Minden az életedbe kerülhet!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó