|
17. rész: avagy Vendégek...
Egyre gyorsabban halad a nyár. A napok csak rövidülnek, miközben a sok munka nyomán pillanatok alatt eltelnek. A Homok védelme egyre erősödik, hála Ayumi pontos terveinek.
A lányok pár napja felfedeztek egy kellemes kis éttermet a falu egyik eldugott szegletében. A szakácsnő pufók, kedves shinobi, aki nagyon szívesen foglalkozott a három különc Chuuninnal és az ők fura ínyenc ízlésével. Asuka és Ayumi éppen a kedvenc sütijeik és fagyijaik elkészítéséről magyaráztak a szakácsnőnek, hogy minél változatosabb desszertekből válogathassanak maguknak az édesszájúak.
- Chiaki hol van? A kedvencét készítettem ma. - Kérdezte Yume.
- Egy kis dolga akadt, de nem sokára jön. - Mondta Asuka, két kanál fagylalt közt.
Ayumi kilesett az ablakon. Kint egyre sötétedett, de a húga még mindig sehol.
- Ez furcsa. Tudja, hogy ma mi a menü, hiszen ő kérte. És még sem jön el? - Yume csalódottan távozott a konyhájába. Ayumi az élvezetten fagylaltozó Asukára nézett.
- Tényleg nem szokása a vacsorákról késni. Egyáltalán semmilyen evésről nem szokott késni.
- Induljunk vissza. Biztos a szobánkban lesz. - Tette le kanalát a szőke. Integettek a szakácsnőnek, majd a Kazekage Tornya felé vették az irányt. Kankuro szobája mellett elhaladva hangos dobálásra és káromkodásra lettek figyelmesek. Lassan, hang nélkül sunnyogtak tovább, hogy a férfi meg ne hallja őket. Majd gyorsítottak a tempón, mikor már úgy vélték, nem hallhatja őket.
- Szegény Kankuro. - Sajnálta Ayumi.
- Mi?! Dehogy az! Megérdemelte amit kapott! Ne sajnáld az egoistát! - Lázadt a férfi ellen Asuka.
- Még sem kellett volna eltörnünk a bábjait. Szegénynek nincs elég ideje, hogy összerakja őket.
Ez igaz volt. Mivel Temarinak a falu másik felén kellett a védelmet építenie, így ő szinte sosem találkozott a lányokkal. Így az összes feladat a bátyjára hárult, hiába állították Yatent a lányok rendelkezésére. Mivel Kankuro a "három zajos idegen" - ahogy ő nevezte őket - lépéséről tudni akart, a lányok előszeretettel kikerülték a 'Yaten viszi a hírt Kankurónak' kört, és rögtön a férfi elé álltak követeléseikkel. Ettől a Kazekage nagy bátyja csak még inkább kiakadt, hiszen azóta, hogy Asuka és Ayumi darabokra törték kedvenc bábjait, alig maradt ideje megjavítani őket. Ráadásul az építkezéseken is ott kellett lennie. De mivel a három lány minden rezdülésénél is ott akart lenni, állandóan résen kellett lennie, hogy nehogy elsomfordáljanak előle. Például mikor jelenteni mennek az öccsének. Ha erről lemaradt, az nagyon dühítette. A lányok minden lépésénél ott akart lenni. Az első héten Ayumi tette a jelentéseket a Kazekagének. Ez eléggé kudarcba fulladt, mivel Ayumi nem tudta félre tenni vonzalmát a Kazekage iránt, és így inkább cincogó, halk hangon suttogott. Csoda, ha Gaara megértette a fejleményeket. Ráadásul a lány úgy ért vissza a közös szobájukba, mint akit megkínoztak, éheztettek és agyonvertek egyszerre.
A második heti jelentést Asuka vállalta, mivel Ayumi a nyolcadik napon kóros Gaara - fóbiát kapott. Elbújt, mikor viszont megtalálták, és közölte vele a húga, hogy húzzon Gaarához jelentést tenni, elvörösödött és elájult. Kankuro ijedtében felkapta és pofozgatni kezdte, de Asuka és Chiaki röhögő görcsöt kapott, így ők képtelenek voltak bármi nemű segítségre...
A második héten viszont Asuka sem bírta a jelentéseket, mivel minden nap úgy jött vissza, mint egy idegbeteg. Mikor elmondta a Kazekagének a napi fejleményeket, ő meghallgatta és csak annyit mondott: "Értem". Ettől Asuka kiakadt, mivel nem volt hozzászokva az ilyen kurta beszélgetésekhez. Így Chiaki képtelen volt átvállalni a harmadik hetet, mivel Ayumi menekülőre fogta. Ettől kezdve csak a Gyógynövény házba volt hajlandó elmenni a fal építése után. Húga viszont élvezte a jelentés tételt. Annyira, hogy legtöbbször az építkezésekről is felszívódott, és estig nem is találták. A mai nap is ez történt.
Asuka és Ayumi benyitottak a közös szobájukba. A vörös éppen az ágyán fetrengett és vihogva lapozgatott egy képregényt.
- Hol voltál már megint? - Pirított húgára.
- Sziasztok. Gaaránál voltam. - Vigyorgott rájuk.
- Egész délután?! - Elégedetlenkedett Asuka. - Yume a kedvenc fagyinkat készítette. Megettem az összeset.
- Chiaki! Küldetésen vagyunk itt, nem azért, hogy lelépj egész napra!!! - Ordított Ayumi.
- Ne fújtass már. Vészhelyzet állt elő. - Bizonygatta.
- Vészhelyzet?! - Magasodott Ayumi hangja.
- Nyugi! Ha az összes fagyit ott hagyta nekem, akkor lehet ... - Érvelt a szőke.
- Tudtátok, hogy Gaara nagy népszerűségnek örvend az itteni csajok közt? - Dobta el az újságot. - Mindegyik legalább annyira odavan érte, mint te, nővérkém. Csak nekik nem szalad fel a vérnyomásuk.
- És te mit csináltál? Megvertél valakit? Engem inkább ez érdekel. - Ült mellé a szőke.
- Nem, nem vertem meg senkit. De van egy Matsuri nevezetű csaj. Ő Gaara tanítványa volt. Éppen ezért úgy hiszi szegényke, hogy esélye lehet a tenger - tekintetűnél. Persze Gaara rájuk se bagózik. Azok meg csak pattognak körülötte. Tök idegesítő.
- Szóval mit csináltatok? - Ayumit megrázta a hír.
- Szóval, mivel a héten én vagyok a Kazekagével, gondoltam lássa is a változást, ne csak hallgassa. Így elmentünk sétálni. De kudarcba fulladt, mivel azok a hülye libák már messziről ordibáltak neki, és elkezdtek rohanni felénk. Most már értem, mért nem mozdul ki olyan szívesen a biztonságos szobájából.
- És? Megverted a csajokat? - Asuka láthatóan hiányolta már a boxot.
- Nem bánthattam senkit, mivel Gaara amint meglátta őket, visszafordult. Vagyis ki kell találnunk valamit, hogy azok az idegesítő perszónák ne mehessenek a közelébe. Ezért ma vele vacsoráztam. Nővérkém, jó lenne, ha összekaparnád magad, mivel holnap ki kell állnom Kankuro ellen, és nem leszek ott mikor vacsorázik. Egyébként már szóltam, hogy te viszed neki a jelentést.
- Tessék?! - Sápadt el az említett.
- Ne parázz már! - Vigyorgott Asuka. - Vagy azt akarod, hogy valamelyik homoki pancser kaparintsa meg magának?
- Soha!
- Na végre már! Gaarával is lehetnél olyan agresszív és akaratos, mint velünk. - Vigyorgott Chiaki. - Nem kéne a parás éneddel álcáznod.
- Ez az. Legalább beszélni megtanulhatnál a közelében. - Cukkolta Asuka.
- Hagyjatok már!
- Egyébként a vacsora egész kellemesen telt. - Folytatta a vörös. - Kértem Gaarát, hogy építtessen egy fürdőt.
- Hogy mit építtessen? - Sápítozott Ayumi.
- Ez tök jó ötlet! És mit szólt?
- Igazából semmit. Egész vacsora alatt én beszéltem. Tudjátok, hogy nem egy szószátyár. De biztos meggondolja a dolgot. De még másra is megkértem.
- Mire? - Érdeklődött Asuka. Ayumi ellenben elképedt arcot vágott.
- Szóval elmondtam, hogy Konohában él a rokonunk, de nem volt időnk és lehetőségünk megkeresni. Mindent elmondtam a családunkról amit csak lehet, és kértem, hogy segítsen. Neki, mint a Kazekagének, biztos sikerül kiderítenie róla valamit.
- És mit válaszolt? - Ayumi felhagyott a botránkozással.
- Sejthetitek. Nem szólt semmit, csak nézett és hallgatta a mondandómat. De most aludjunk, mert holnap reggel kiállok Kankuro ellen.
- Egy újabb nap, amit ellógsz... - Szólt Ayumi.
- Héj! Ha nem lettem volna Gaarával, nem tudnánk, hogy vannak riválisaid! Ez sokat jelent!
Ayumi ciccentett, ami dühének egyik jele volt. A lányok lassan elaludtak, nem tudva, hogy másnap mi vár rájuk. Ayumi és Asuka korai reggelijüket fogyasztották Yume éttermében, mikor meghallották Chiaki kurjongató hangját.
- Jajj, ne már! Kussoljál... - Ásított Asuka. - Mi van korán reggel?
- Neked nem Kankuróval kéne lenned, hogy kinyírjátok egymást? - Ásított Ayumi.
- A harc elmarad! - Vigyorgott a vörös.
- És ennek örülsz? - Értetlenkedett Ayumi.
- Ugyan, de hogy is! - Elkezdte a lányokat rángatni.
- Hagyjál már! Mi bajod van?! A szokásosnál is hiperaktívabb vagy. - A szőke nagyon rosszul viselte a korai piszkálást.
- Gyertek velem! Na! Igyekezzetek már! - Húzta őket. - Kankuro átvette a nővére helyét a keleti falnál, mivel Temarit Gaara elküldte Konohába!
- Ugyan minek, amikor még nincs itt a Chuunin vizsga ideje. - Ásított a nővére.
- Nem is azért!!! Nem esik le?! Temarinak kell kiderítenie, ki a rokonunk! A lányok hangos, boldog sikítozásba kezdtek. A falu emberei ezt nem gazán díjazták, ők viszont felvillanyozódtak.
- Honnan tudod?! - Ugrált Ayumi.
- Reggel Kankuro felkeltett, mikor még aludtatok, hogy azonnal öltözzek, mert Gaara hívat minket. Temari épp akkor búcsúzott el az öccseitől, amikor én odaértem. És nem csak ez! Van más is!
- Mi? Mond már! - Ütötte Asuka Chiakit.
- Hajnalban vendégek érkeztek a Homokba!
- Kik? - Kérdezte Ayumi.
-Naruto, Sasuke, Sakura és még valaki!
- Kicsoda?! Ne szemétkedj, mond már!!! - Asuka Chiaki vállát kezdte sorozni.
- Természetesen Iruka!
-Iruka!!! - Asuka rohanni kezdett a torony felé. A két lány alig tudta utol érni. Tornádóként rontott be a Kazekage irodájába. A szőke azonnal kedvese karjaiba vetette magát, nem törődve a meglepett Gaarával, Narutóval, Sasukével, a vigyorgó Sakurával, és a megbotránkozását hangosan kifejtő Kankuróval. Ayumi és Chiaki barátnőjükhöz képest halkan és elegánsan rohantak Gaara asztaláig.
Hevesen köszöntötték az érkezetteket. Naruto vigyorogva fogadta Ayumit, aki alig tudott szabadulni Sakura öleléséből. Végre Asuka is köszönt a többieknek, így Iruka is felszabadult, hogy végre rámosolyoghasson Ayumira. A szobában hangoskodás és erős hangzavar kezdett uralkodni, nevetésekkel kiegészítve. Kankurót láthatóan kezdte idegesíteni a szituáció. Gaara arca viszont nem fejezett ki semmit. Az emberek egyre hangosabban kezdtek viselkedni, láthatóan elfelejtve, hogy hol vannak. Végül Chiaki túl kiabálta a társaságot:
- Hahó! Mindenki! - Az emberek elhallgattak. - Kankuro, ideje lenne megkezdeni a munkát. Gaara, lehetne, hogy Ayumi és Sakura eltöltsenek együtt egy kis időt gyógyító Jutsujaik megbeszélésére? És hogy Asuka Irukával töltse ezt a napot? Átvállalnám a munkájukat.
Gaara pár másodpercig nézte, aztán megszólalt:
- Lehetne.
- Köszönjük! - Chiaki rámosolygott, Kankurót pedig láthatóan idegesítette, hogy a lányok kívánsága szerint történik minden. A többieket viszont meglepte Gaara viselkedése. Mintha most más lenne, mint eddig volt. - Akkor induljunk, Kankuro.
- Én maradnék, ha nem gond. - Nézett Naruto a Kazekagére. Ő bólintott.
- Mi elmegyünk sétálni. - Mosolygott Asuka, miközben Iruka fogta a kezét.
- Majd találkozunk! - Szólt Ayumi, és Sakurával karöltve távozott.
- Sasuke, ha gondolod, gyere velünk. - Invitálta a vörös.
Kankuro vezetésével távoztak az irodából, majd a festett arcú távozott a nyugati építkezések felé. Mikor már hallótávolságon kívül volt, Chiaki kajánul ránézett a mellette haladó Sasukére:
- Tulajdonképpen örülök, hogy eljöttetek. Asuka eléggé hiányolta Irukát, és ez a viselkedésére is kihatott. Ayumi pedig végre valaki olyannal beszélgethet a gyógynövényekről, akit ez érdekel.
- Hagyjuk a mellébeszélést, és mond el végre, hogy mért hívattál minket. A vörös elvigyorodott.
- Azért jól esne, ha csak egy kicsit el tudnád engedni magad, tudod? Lehetnél lazább.
- Tök laza vagyok. Szóval? - Sasuke fekete szeme fürkészően nézett rá.
- Nem is tudom. Elég régen történt az a dolog Gaarával, és azóta az emberek is máshogy állnak hozzá, de... Mégis úgy érzem, hogy valami nincs rendben a Homokban.
- Szóval nem véletlenül lógod el a feladatokat.
- Nem lógom el, csak hátrébb csúsztatom őket.
- És mért kötötted ki, hogy én is eljöjjek?
- Amikor a Halál erdejében küzdöttünk a tekercsekért, Kenta megkövetelte tőlem, hogy folyamatosan használjam a Biarigant. Kimerített, de megtanultam használni. Még erősebbnek kell lennem, és neked vannak egyedül tűz technikáid. Ráadásul a Sharingánoddal láthatod a gyengéimet is.
Elérték az építkezést. A fal szépen magasodott és erősödött. Baki a kezei alatt tartotta az irányítást. Rájuk nem is volt most szükség. Tovább haladtak.
- Szóval erősebb Jutsukat szeretnél megtanulni?
- Nem csak ezt. Arra kérlek, hogy minden tudásod szerint küzdjünk meg egymással, miközben én tanulok tőled, te pedig tőlem.
- Úgy gondolod, hogy én tudnék tanulni tőled? - Sasuke arcán a magabiztosság túlzottan erőteljessé vált. Chiaki felkacagott:
- Ne becsülj alá. Tudom, hogy igyekszel elnyomni az Orochimarutól tanultakat. Nem akarod, hogy a többiek féltsenek. De velem erre nincs szükség. Nyugodtan használhatod ellenem a sötét oldalad is.
- Mi a célod ezzel? -Sasuke arca meg se rezzent. Megálltak a falu árnyékosabb oldalán.
- Már mondtam. Erősebbé akarok válni. És elég unalmas itt a Homokban. Semmi izgalmas nem történik. - A férfi összehúzta a szemét.
- Válaszolj őszintén, ha nem akarod, hogy most rögtön használjam ellened a Sharingant.
- Úgy gondolom, hogy vannak még itt kémek. De persze már nem Gaarát akarják. Elég furán néznek ki, és igyekeznek elrejtőzni a falu emberei közt, mégis úgy gondolom, hogy nem elég ügyesek. Kitűnnek még akkor is, ha évek óta itt bujkálnak. Az itteni shinobik jól ismernek minket. Kedvesek velünk, mégis túl sok figyelmet tulajdonítanak nekünk.
- Inkább ti vagytok túl harsányak az ittenieknek. Ezért figyelnek fel rátok.
- Igen, de szeretném kideríteni, hogy mi a céljuk ezeknek az alakoknak.
- A nővéredék nem vették észre őket?
- De, biztosan. Csak nem vesznek tudomást róluk. - Bólintott a vörös.
- Vagy ők is sunyin intézik el ezt a dolgot, mint te.
- Sasuke! Te mindig bele trafálsz! - Vigyorgott rá a vörös. - Szóval? Segítesz?
- Rendben.
- De titokban kell tartanunk. Én majd szépen mindent elintézek, te csak tartsd a hátad. Oké?
Sasuke bólintott.
- Mégis. Hol akarsz edzeni?
- Természetesen a falon túl. Ott nem láthat meg minket senki. - Mutatta a vörös.
- És az őrök?
- Ők tartani fogják a szájukat. Mivel én nem vagyok velük olyan parancsolgató és házsártos, mint a nővéremék. Majd minden nap máshová megyünk, hogy ne találjanak meg. Szóval, kezdhetjük?
Elindultak kifelé. A szél kellemesen fújt, miközben ők kellő távolságba sétáltak a falut körül vevő faltól. A lány elővette a piros botját, Sasuke pedig pislogott egyet, hogy Sharingánja egy lépéssel megelőzze ellenfele minden mozdulatát.
Lassan hatalmasodik el,
Óvatosan kerít körbe -
Hamarosan kitűnnek
Az apró pici jelek -
Telik az idő
Semmi sem várhat!
Hurrikánnal érkezik a
Tizennyolcadik krónika!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó