|
14. rész: avagy Isten hozott a Homokban!...
A nyár közepén járunk. A hajnali frissességet lassan átveszi a felkelő nap melege. A tájat köd és homály fedi. A fák lassan alakot öltenek a köd oszlása nyomán.
Három lány sebesen átvág a homályon.
Az egyikük hangja aggodalmasan cseng:
- Mért akarja a Kazekage, hogy elmenjünk a Homokba?
Mellette haladó szőke barátnője rápillantott.
Ayumi immár harmadik napja tette fel ezt a kérdést, sokadik alakalommal. És megint csak ugyanazt a választ kapta, mint eddig mindig:
- Ha megérkeztünk majd mindent elmond. Ne parázz már. - Mondta Asuka. Valójában ő is tartott egy kicsit, de ezt esze ágában sem volt bevallani.
Az egyetlen, aki nem aggódott, az Chiaki volt. Vigyorogva ismét a beszélgetés közepébe vágott:
- Gaara biztos látta, milyen fantasztikusan harcolok és gondolta, hogy az ő két bal kezes Shinobijait kitaníthatnánk pár trükkel. - Társai mély levegőt vettek.
- Miből gondolod, hogy a Kazekagének a mi segítségünkre van szüksége? - Nézett lenézően nagyoskodó húgára Ayumi.
- Onnan, hogy a Homokban csak pár tanító és Gaara testvérei Jouninok. Kell az erősítés.
- Ezt hülyeségnek tartom. És ne nevezd Gaarának! Ez tiszteletlenség!!! - Ordított Ayumi.
- Szerintem van benne valami. - Mosolygott Asuka. - De majd megtudjuk, ha odaértünk.
Átértek a köd felhőn. Mire a nap sugarai fényárba bocsátották a környéket, a lányok talpa is homokra ért. Sokáig nem szóltak egymáshoz. Dél körül Asuka törte meg a csendet:
- Remélem nem tart olyan sokáig ez a küldetés.
- Ó, csak nem ? Máris hiányzik Iruka? Hiszen még csak három napja, hogy elváltatok! - Pislogott Ayumi. A szőke rosszallóan ránézett.
- Jól van, Ayumi. Majd szerzünk neked itt a homokban egy pasit, és ha búcsút kell venned tőle, akkor majd sápítozhatsz!
Ayumi erre bősz ordítozásba kezdett a "Tudok én magamnak szerezni egy pasit!" kezdetű és "Ha megpróbáltok kiszúrni velem, agyon ütlek titeket!" sokáig tartó monológot. Ez a fordulat kellően felvillanyozta Chiakit és Asukát, mindaddig, amíg Ayumi a szőke szemére nem vetette, hogy meglépett baráti kötelessége elől, mikor kettesben elbújt Irukával, ki tudja hol, miközben Chiakinak kellett volna szurkolnia a Chuunin vizsgán. Ez teljesen feldühítette Asukát ahhoz, hogy ő is kieressze a hangját. Útjukat most már a két lány ordibálása és a vörös harsány nevetése kísérte.
Délutánra elértek a Homok hatalmas falához, ami körbe vette a falut. Hirtelen a semmiből egy alak vetette rájuk magát. Az alaknak legalább négy keze és lába volt. Fából készült a feje és az egész rusnyán nézett ki. Egy bábú volt. Kattogva és berregve megtámadta a civakodókat. Ayumi rögtön higgadtan hátra szaltót vágott, hogy elkerülje a támadó bábot. Chiaki csípőre tett kézzel bámulta a micsodát. Asuka ellenben dühösen rávetette magát a támadóra.
Kardja és villámai pillanatok alatt körbe zárták a fából készült valamit, és csak a szerencsének köszönhető, hogy az utolsó pillanatban képes volt a báb kiugrani a körből.
A báb eltűnése meglepte a fékezhetetlen dühű Asukát, aki ordítva keresni kezdte a menekülő micsodát.
A fal közepéről egy alak kezdett el leugrándozni, és egyik kezével a bábot irányította. Mikor leért, Ayumi kiadott egy döbbent nyögést, és a szája elé emelte a kezét. A férfin fekete ruha és csuklya volt. Nagy orra, pici szeme volt, és az arcát fura, lila csíkokkal festette be.
A báb ott berregett és kattogott az ujjai irányítása alatt.
- Héj! Majdnem megsütötted a villámaiddal Karasut!
- Megérdemelted volna! - Asuka ingerült válasza láthatóan nem tettszett a férfinek, mivel mérgesen összehúzta amúgy is pici szemeit. A szőke tovább folytatta: - Inkább azt mond meg, hogy mért támadtál meg minket!
A férfi nem válaszolt, csak maga elé állította berregő bábját.
Ayumi ijedten megfogta barátnője karját.
- Asuka hagyd abba. Ez a Kazekege bátyja, Kankuro.
- Igazán? A Kazekege bátyja, mi? És attól még azt hiszi, hogy ő itt a májer?!
- Asuka, hagyd abba! - Kérlelte Ayumi. - Ki tudja, mi lesz a vége, ha kiállsz vele!
- Mi van?! De ő támadott meg minket! Azt hiszi, neki mindent lehet?! Majd akkor én megmutatom neki! És különben is! Mit akar ezzel a bábúval?! Már túl idős ahhoz, hogy babázzon, nem?
Ezt persze hallotta Kankuro is, és egyáltalán nem tetszett neki:
- Én Bábmester vagyok!!! És ha élve beakartok jutni a faluba, meg kell velem küzdenetek!
Asuka ezen végleg felhúzta magát:
- Mit képzel ez?! Egyedül is letudlak győzni, te festett arcú majom!!!
A férfi bábja berregve és kattogva a lányra vetette magát, de Asuka gyorsabb volt. A villámokkal elintézte Karasut, majd egy Kunayjal Kankuro- ra vetette magát. Heves vitájuk közben a szőke letépte a férfi fejéről a csuklyáját. Ayumi meglepetten nézte a két verekedőt, húga ellenben nyugodtan hátat fordított nekik, és még mindig csípőre tett kézzel elkezdte nézni a falat, miközben motyogott:
- Szóval ez lenne a Homok, és ez a fal veszi körül a sok homokozós Shinobit...
Nővére dühösen ráordított, hogy hogy tud ilyen nyugodt maradni, mikor a szőke és a Kazakage bátyja éppen gyilkolják egymást. A vörös csak legyintett és elindult befelé. Kankuro észrevette és bábját elé állította. Chiaki hátra fordult. Széttárta a karjait és közölte, hogy ideje lenne bemenniük, mivel Gaara már biztos tűkön ül, annyira várja az érkezésüket. Asuka és Kankuro a földre került egymás ütésétől. A férfi a vörösre nézett. Ayumi kihasználta a beálló szünetet és a verekedők közé állt.
- A húgomnak igaza van. Minket a Kazekage hívott. Nem támadók vagyunk...
- Tudom, hogy kik vagytok.
- Ayumi eltátotta a száját. - Ott voltam a Chunin vizsgán és láttalak harcolni. - A férfi Chiakit nézte. Lassan fölállt. Összetette két kezét és gyors kézjeleket írt le. - Tetszett a stílusod és Gaara gondolta, hogy talán hasznosíthatnánk a képességeid. Karasu eltünt egy füstfelhőben.
Asukát Ayumi lefogta, így kénytelen volt nyugton maradni. Kankuro elindult a vörös felé és közben folytatta:
- A Hokage rögtön fölajánlotta, hogy mivel nem tud veletek mit kezdeni, nagyon szívesen elküld ide a Homoba, hogy a segítségünkre legyetek. - Megállt a vörös előtt. - Persze nem tudom, miben kellene segítenetek, amikor Temari és én mindent a kezünkben tartunk. - Jóval magasabb volt Chiakinál, akinek fel kellett nézne rá. A festett arcú a jobb tenyerét nyújtotta. A vörös kezet rázott a Bábmesterrel. Ayumi és a még mindig gyanakvó Asuka is kezet fogtak Kankuroval, majd a férfi vezetésével elindultak a fal bejárata felé.
- Gaara küldött elétek.
- De azt ő sem gondolta, hogy megtámadsz bennünket, igaz? - Csipkelődött Asuka.
- Nem hiszem, hogy számolt volna az öntörvényűségeddel. - Vigyorgott Chiaki.
- De elég ostobaság volt megtámadnod minket. Ha láttál harcolni, akkor igazán levonhattad volna azt a következtetést, hogy nem vagyunk bénák. - Kankuro festet arca csúnyán nézett rájuk.
- Még nem fejeztük be ezt a küzdelmet, csak elnapoltuk. Addig úgy sem hagyom, hogy az öcsém rendelkezésére álljatok, amíg le nem teszteltem a képességeiteket.
Közben beértek a faluba. Itt minden más volt, mint Konohában. Az épületek homokból voltak és sokkal magasabbra építették őket. Persze a legmagasabb épület most is a falu közepén helyezkedett el, ahol a Kazekage és embrei tengették minden napjaikat. Kankuro és a lányok gyorsan odaértek.
- Szóval. Miután beszéltünk Gaarával - Ayumi mérgesen ciccentett - és végre elmondja, hogy mit is keresünk itt, meg kell veled küzdenünk? - Kérdezte Chiaki.
- Pontosan. Mivel az öcsém a Kazekage, be kell tartanom a Protokollt, de utána nem menekültök. És tisztázzuk rögtön az elején: ha nem vagytok elég erősek és nem feleltek meg az elvárásaimnak, azonnal mentek vissza Konohába.
- Nem fogunk csalódást okozni a Kazekagének! - Bizonygatta Ayumi.
- És mi van akkor, ha mind a hárman a földbe döngölünk? - Asuka még mindig szúrós szemmel nézett rá. Kankuro ellenben felkacagott:
- Az kizárt! De ha mégis valamelyikőtök megverne, ami képtelenség, akkor se történne semmi. Most pedig menjünk be Gaarához.
Kankuro kopogott, majd betessékelte a lányokat, és megállt az öccse széke mögött. A Kazekagén hosszú magas nyakú, fehér ruha volt, a tiszteletre méltóság inden jele ként. Rövid, tüskés haja volt és erős, markáns keze. A Kazekage befejezte azt, amit éppen írt, majd kedves, tengerzöld tekintetét a lányokra emelte.
- Üdvözöllek titeket a Homokban. Azért kérettelek ide titeket, mert szeretném a segítségeteket kérni. A faluban nagyon kevés a Jounin, viszont annál több a Chunin. A falu védelme az én feladatom. De ha valami történik velem, az emberem nem tudnák megvédeni a falut. Azt szeretném, ha a tudásotokkal új dogokat tanítanátok a Shinobijaimnak.
- De Gaara! Hiszen ők is csak Chuuninok!
- Igen, de mások a képességek, és a falu védelme mindennél fontosabb. - Gaara tekintete most bátyjára szegeződött. Kankuro arca először elégedetlennek és értetlennek tűnt, de amíg mélyen öccse szemébe nézett, lassan elfogadta a döntést. A Kazekage ismét a lányokra nézett.
- Most menjetek és mérjétek fel a falut. Ha végeztetek, szeretném, ha jelentést tennétek nekem. Kankuro elkísér. - Ezzel ismét iratai fölé hajolt. A lányok és a festett arcú kivonult. A folyosón Kankuro megállította őket.
- Hallottátok a Kazekagét. Menjetek és mérjétek fel a falu biztonságát és védelmét. Amikor végeztetek, keressetek meg. A küzdelmünket a jelentés utánra halasztjuk. A lányok bólintottak, és elindultak a falu egyik irányába.
Mire a nap lemegy, hőseink is lassan nyugovóra térnek. A kérdés már csak az, hogyan fognak megfelelni a Kazekage és bátyja elvárásainak.
Itt a Homok
Gaara vezetésével,
Jönnek a fordulatok
kankurou dühével.
Mit szól majd a Homok
A három lány szelességéhez?
Szerencsére sokáig elér
Gaara védelmező két keze.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó