|
13. rész: avagy Gratulálunk Chiaki!
Kellemesen fújt a szél. Borzolta a haját. De erre egyáltalán nem is figyelt. Valahonnan a fuvallat egy ismerős hangot sodort felé.Chiaki arcán vidám, mégis győzelmet sugalló mosoly suhant végig.
- Tekerd ki a nyakát!!! A sürgősségin akarom látni!!! Adj neki!!! - Ayumi hangja kivált a megmaradt tömeg zúgásából. Chiaki mosolygott. Úgy érezte nővére egész idő alatt arra várt, hogy Rika és ő kiálljanak egymással a vizsgán. Vágya ezek szerint teljesült.
Shikamaru elindította a meccset, és Rika villámai máris záporozni kezdtek felé. Alig volt ideje kikerülni őket, bár mikor Asukával edzett, megtanulta kezelni a helyzetet. Apropó, Asuka. Az ő hangját egész idő alatt nem hallotta. Egyszer sem, amióta megjelent az arénában. De ez most lényegtelen volt, a harcra és Rika legyőzésére kellett koncentrálnia. A lány villámai szüntelen el akarták találni, és úgy látszott Rika minden eddig, élete során ért sérelmet dühhé, és az ebből fakadó erővé formál át; amit a legnagyobb hévvel használ fel Chiaki ellen. A helyzetet csak még inkább rontotta, hogy mivel Kenta látta, hogy a vörös védekezésre állt fel, ezért most őt biztatta. Rika ennek persze egyáltalán nem örült.
Ayumi távoli hangja most támadásra buzdította, nem védekezésre vagy hátrálásra. De az ösztönei azt súgták, nincs szüksége a Biariganra, hogy legyőzze ezt a hisztis, féltékeny libát. És a múltkori öt nap a Halál erdejében megtanította bízni az ösztöneben. Ezért felgyorsította tempóját, majd eltűnt a föld alatt. Rika nem tudott mit kezdeni a hirtelen támadt némasággal, és tombolva keresni kezdte menekülő ellenfelét. Miközben körbe - körbe forgott, Chiaki egy távolabbi árokból elő ugrott. Rika már küldte is felé a vlilámokat, de a lány megint lebukott. Rika nem tudta annyira jól irányítani a képességét, mint Kenta vagy Asuka. Ellenfele biztonságban volt a föld alatt, hiszen ő nem tudta úgy vezetni az áramot. Rengeteg vakond - játék után Rika kezdte elveszíteni a fejét. Ayumi pedig nem értette, hogy a falnak neki menő húga, minek ugrál ki és be a földbe, miért védekezik, amikor inkább támadni szokott. A közönség kezdte megunni Rika végtelen tombolását, meg a másik elbújását.
Egy idő után Chiaki nem ment vissza a föld alá, hanem elővette piros botját, azzal esett ellenfelének.
Rikát meglepte a hirtelen taktikai váltás.
Mostantól kunayok és a bot éles hangja vette át a vezető szerepet. Viszont pár perc múlva Chiaki ismét védekezni kezdett. Összetolta piros botját, amivel eddig püfölte Rikát, majd rohanni kezdett a csípőre tett kézzel álló Shikamaru felé. Mikor odaért hozzá, megragadta a mellényénél fogva és felugrott vele olyan magasra, amilyenre csak tudott. Rika ugrásuk közben követte őket a tekintetével - vesztére.
A föld elkezdett felrobbanni körülötte, az aréna teljes szélességében. A robbanások egyre sűrűsödtek, és a levegő megtelt az égett föld és por illatával. Ha az emberek megrémültek az előző földrengéstől, akkor most egyenesen sokkot kaptak. Mindenki ordított és sikított, de ezt a magasban Shikamaru és Chiaki csak távoli hangoskodó pontoknak látta.
Az aréna küzdő része pillanatok alatt romhalmazzá vált. Rika az egyik föld hányás alatt feküdt, eszméletlenül. A vizsga vezetője és a vörös végre megérkezett. Shikamaru tátott szájjal nézte a rombolást. Chiaki viszont büszkén kihúzta magát és vigyorogva figyelte a még néha pattanó parázs apró szikráit.
A Kagék egyike sem szólalt meg, és Ayumi végre kezdte megérteni, mire volt jó ez a rengeteg ki - be ugrálás a földbe. Húga a Tűzbomba Jutsut alkalmazta, bár sokkal több sikerrel, mint azt valaha képzelte volna. Az orvosok közben elszállították Rikát, és Shikamaru félénken tapogatta a küzdőtér romhalmazát, hogy mennyire forró, lehet - e folytatni az utolsó küzdelmet.
Kenta vidáman lépett a földhányások egyikére. Mosolygott ellenfele felé. A felügyelő szitkozódva elindította az utulsó harcot. Chiaki hű maradt önmagához, és húga, barátai által alkotott képéhez. Neki rontott a fiúnak. A közelharc természetesen Kentának kedvezett, még a bot sem segített. A fegyverek használatához szintén a fiú értett jobban, így már csak a tűz és a villám maradt hátra. A maroknyi ember, akik még maradtak, hangosan szurkoltak a csépelőknek. A tűz bombák lassabbak voltak Kentánál, az ő irányított villámai viszont mindig eltalálták Chiakit. A harc kezdett a vége felé járni: a vörös nem győzhetett a nála erősebb és gyorsabb, tapasztaltabb fiú fölött. Chiaki fél térdre ereszkedett, hogy kifújja magát. Pont ott, ahol Kenta előzőleg összegyűjtötte a villámokat egy pontba. A rázás hirtelen érkezett. A fiú szólt, hogy ne oda menjen pihenni, de a villámai gyorsabbak voltak a szavainál. A jó indulat nem segített. Egy másodperc múlva Chiaki teste porfelhővé vált. Amint Kenta feleszmélt rémületéből, máris megszámlálhatatlan mennyiségű Chiaki ugrott ki a föld alól is fordította felé tekintetét. Mindegyikük íjat formált a kezéből áradó tűzből és mindegyikük őrá lőtte ki a nyilat.
A robbanás hatalmas volt. Minden újra égett. A sok Chiaki mind eltűnt és csak egyetlen egy érkezett le az égő küzdőtérre. Láthatóan nagyon kifárasztotta ez az utolsó küzdelem, és ez az utolsó kombinált támadás.
Kenta teste köhögve kivált a füstből: láthatóan megpörkölődött a ruhája, és a füstöt sem bírta már nagyon, de semmi más baja nem lett. Chiaki szomorúan nézte, ahogy fiú kiválik a füstből, majd lehajtotta fejét és nem nézett fel többet.
A nap lemenőben volt. Ayumi és Asuka egy kórházi szobában beszélgetett és nevetett.
- Na jól van, most már eleget aludt.
- Ébreszzük fel. Ezt neki is hallania kell. - Ezzel Ayumi egy pohár vizet csurgatott húga arcára.
Szegény lány rémülten ugrott fel. Társai kacagtak. Chiaki szúrós szemmel végig nézett rajtuk, majd szitkozódva visszabújt a takaró alá.
- Kössz az ébresztést. - Ettől a lányok még jobban nevettek. - Ne röhögjetek. Inkább azt mondjátok el, hogy mi történt a vizsga végén.
Ayumi előbb győzte le röhögési kényszerét, mint Asuka.
- Az volt, hogy elájultál, aztán pedig elaludtál, mikor Kenta becipelt ide.
- Szegényt jól megégetted. Ayuminak egy csomót kellett gyógyítania.
- Igen. De addig nem hagyta, hogy hozzá érjek, amíg téged meg nem vizsgáltalak. Nem is értem...
- Mákod van, hogy a hisztis liba nem látta amikor az arénából elhozott idáig. A karjaiban, csak hogy tudd. - Bökdöste Asuka.
- Nem értem, minek aggódik annyira érted, amikor csak aludtál. Bezzeg róla két órán keresztül égési sebeket meg hólyagokat tüntettem el. - Ayumi széttárta két karját. - Őt meg a csaját haza is küldtük pihenni.
- Inkább azt meséld el, hogy mi történt tegnap este. - Vigyorgott Ayumira a szőke.
A lányok össze mosolyogtak.
- Szóval. Este, olyan nyolc környékén eljutottam odáig, hogy végre megvacsorázzak. Elmentem Ramenhez, amikor megint összefutottam azzal a kedves barna hajú lánnyal, Junnal.
- Igen, emlékszünk rá. Ő az, aki nem akart kiállni velem, mert még csak genin voltam... - Chaiki a lányokra pislogott. - Tényleg. Chunin vagyok már?
- Igen az vagy! Úgy mint a három Kayou, Yoroi, Emi meg Rika. - Ayumi megpróbálta túl kiabálni húga öröm ujjongását, meg cifra káromkodását. - Mirako, a szőke konohai lány, meg Kenta Jounin lett!!!
- Tök jó!!! - Folytatta Chiaki.
- Szóval ott hagytam abba, hogy tegnap este együtt vacsoráztunk Junnal! - Dobta meg párnával húgát. - Tök jól eldumálgattunk, mikor két asztallal odébb egy hülye liba elkezdett nekünk beszólogatni. Amúgy is ingerült voltam, és nagyon hamar felkaptam a vizet, mikor az a csaj elkezdte ócsárolni Junt, meg engem.
- Most jön a legjobb! - Vigyorgott Asuka.
- Jun kicipelte az étterem elé, és elkezdte csépelni, ahogy csak tudta. Szerintem ismerte Monit régebbről is, mivel egyáltalán nem bánt vele kesztyűs kézzel. Alkalmazta kedvenc fegyvereit, a Harci legyezőket, a Senbont, a Nekotét és a Naginatát is. Teljesen összeverte a csajt, úgy hogy sajnos kénytelen voltam meggyógyítani. - Asuka kacagni kezdett. - Miután a sérülései helyre jöttek, megint sértegetni kezdett minket, úgy hogy kénytelen voltam én is ellátni a baját...
- Jó mi?! Meggyógyítja, aztán meg jól elveri! - A szőke megin röhögött. - Ahogy nem olyan régen mondtam: züllesz, Ayumi!
A kacagást kopogás zavarta meg. Naruto és Tsunade lépett be az ajtón.
- Végre felébredtél a téli álmodból? - Mosolygott a Hokage. - Szeretném, ha minél hamarabb kikászálódnál az ágyból és összekapnátok magatokat, mivel ez lesz az utólsó éjszakátok itt.
- Tessék? - Rémüldözött Ayumi.
- Nincs semmi baj, nyugodj meg. Mindössze annyi történt, hogy Naruto mindent elmesélt rólatok a Kazekagénak, amíg Chiaki és a többiek harcoltak. És Gaara szeretné, ha elmennétek hozzá a Homokba. Azt ne kérdezzétek, hogy miért, de ezzel a kéréssel fordult hozzám. Holnap hajnalban indúlhattok is. Ez lesz a következő küldetésetek, immár, mint három Chuunin. Gratulálok. - Ezzel a Hokage távozott is.
- Naruto! Mit fecsegtél te rólunk?!?
- Nyugi, lányok! Gaara jó fej. És a bátyja, Kankuro is.- Vigyorgott. - Bár a nővérük, Temari nehéz eset... A lényeg az, hogy kaptatok egy újabb küldetést. De most mennem kell. Sasukével edzeni fogunk. Vgyázzatok magatokra.
Ezzel Naruto elbúcsúzott. Chiaki is összekapta magát, és a három lány elindult le a faluba. A nap eltünt a horzontról, lassan felhozva a sötétséget. A vörösnek eszébe jutott valami, és Asuka felé fordult:
- Mikor az arénában harcoltam, sokszor hallottam Ayumi hangját. De a tiédet nem. Hogy lehet ez?
A szőke bűnbánóan behúzta a nyakát. - Az igazság az, hogy egyik harcot sem láttam...
Ayumi meghökkent. - De hát az hogy lehet? Amikor az egész falu jelen volt?
- Nem mindenki volt ott... Iruka sem volt ott.
- Mi van? - Háborodott fel vigyorogva Chiaki. -Te egész idő alatt vele voltál?
- Jól van na! Igen vele voltam!!! - Dühöngött a szőke. - És tudjátok mit?! Jól elvoltunk!!!
Az ikrek megbökdösték.
- Csak nem összejöttetek? Mikor az egész falu az arénában szurkol, ti kettesben elbújtatok? - Kajánkodott Chiaki.
- Nem kellett elbújnunk! Ez csak ránk tartozik!
- Ahha... De azért elárulod a részletekt?
- Igen...
A sztori kifilézése egész vacsora alatt kitartott. Miután Kenta és Rika is csatlakoztak, a lányok kénytelenek voltak más témákat elővenni. A kérdés már csak az, hogyan fogja elviselni egymás hiányát az újdonsült pár? És mért kell a Kazekage kívánságára a Homokba menniük?
Jön már Gaara,
És egy újabb próba,
Viszlát Konoha,
Hiányozni fogsz, Iruka!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Tekerd ki a nyakát!!! A sürgősségin akarom látni!!! Adj neki!!! - Ayumi hangja kivált a megmaradt tömeg zúgásából. Chiaki mosolygott. Úgy érezte nővére egész idő alatt arra várt, hogy Rika és ő kiálljanak egymással a vizsgán. Vágya ezek szerint teljesült.
Mostantól kunayok és a bot éles hangja vette át a vezető szerepet. Viszont pár perc múlva Chiaki ismét védekezni kezdett. Összetolta piros botját, amivel eddig püfölte Rikát, majd rohanni kezdett a csípőre tett kézzel álló Shikamaru felé. Mikor odaért hozzá, megragadta a mellényénél fogva és felugrott vele olyan magasra, amilyenre csak tudott. Rika ugrásuk közben követte őket a tekintetével - vesztére.
- Jun kicipelte az étterem elé, és elkezdte csépelni, ahogy csak tudta. Szerintem ismerte Monit régebbről is, mivel egyáltalán nem bánt vele kesztyűs kézzel. Alkalmazta kedvenc fegyvereit, a Harci legyezőket, a Senbont, a Nekotét és a Naginatát is. Teljesen összeverte a csajt, úgy hogy sajnos kénytelen voltam meggyógyítani. - Asuka kacagni kezdett. - Miután a sérülései helyre jöttek, megint sértegetni kezdett minket, úgy hogy kénytelen voltam én is ellátni a baját...
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés