|
11. rész: avagy Második menet, első félidő...
Eltelt két hét. A Chuunin vizsga második felének felkészülési idejének a fele lejárt. A táj lassan nyárba fordult, a madarak csiripeltek, a fákon megjelentek a gyümölcsök. De hőseinknek nincs idejük ilyenekkel foglalkozni.
Egy rövid hét múlva kezdenek beszállingózni a faluba a különböző nemzetek versenyzőinek szurkolói. És két hét múlva megérkeznek a nagyra becsült Kazék is. Nagy felhajtás lesz. Ennek persze nem mindenki örül.
Ayumi kedvenc éttermében ült, vagy tíz dossziéval, három tollal és megszámlálhatatlan mennyiségű papír fecnivel. A mappák kinyitva hevertek az asztalon, némelyikben pár fecnivel. Ayumi továbbra is a papírocskákat nézegette, és pakolgatta az annak megfelelő mappába, miközben magában motyogott.
- Már megint a papírokkal beszélgetsz? - Vigyorgott rá Asuka, miközben lehuppant barátnőjével szembe.
Ayumi ijedtében eldobta a kezében lévő jó pár fecnit.
- Nem beszélgetek velük!!!
- Tényleg? - Vigyorgott tovább a szőke.
- Nem lennék így összezavarodva, ha a Hokage másokra bízta volna ezt a feladatot! Mondjuk a rokonaira!!! - Csapkodta az asztalra mappáit.
- De Tsunade tudja, hogy te vagy a megfelelő erre a megbízásra. Én úgy is csak összecsapnám az egészet. Te viszont minden apró kis részletre oda figyelsz. Még a pici kis fecnikkel is elbeszélgetsz...
- Elegem van az egészből!!! - Kiabált Ayumi. - Mért mindig nekem kell ilyen fontos munkát intéznem?!? Inkább tanítanám a kis kölyköket, mint ezt az egészet!!
- Csak nem kis kölyköket mondtál? És dobálod a mappáidat? Láthatóan züllesz, Ayumi. Ha így haladsz, utoléred a húgodat... De én megértem a lázadásod.
Ayumi kétségbeesve rakta egy kupacba a dolgait, köztük a fecniket. Piros arccal, halkan szólalt meg:
- Inkább keresném a rokonunkat. Olyan rég vagyunk Konohában, mégsem tudtunk meg róla semmit sem...
- Tényleg ennyire fárasztó?
- Nem. De a tudat, hogy ilyen fontos...
- Ne parázz! Úgy is tudom, hogy sikerül. - Biztatta Asuka.
- Jó... Csak tudod, olyan zavaros ez az egész. A Mizukagének biztosítanunk kell a nedves környezetet. A Raikage nem mehet a közelébe, mert nem puszi pajtások, de nem is ellenségek, még is távolság tartóak. Nekem kell fogadnom a Mizukagét, mint Hullámok Földjének szülöttje. Te üdvözlöd a Raikagét, de mi nem beszélhetünk egymással, hogy meg ne sértődjenek. A Chuchikagét Ibiki fogadja, mert őt ismerik, mivel ő vezeti a selejtezést Chuunin vizsgákon. A Föld Országának vezetője szimpatizált Ibiki vallatási képességével. A Kazekagét pedig Naruto fogja fogadni, már persze ha addig vissza ér a küldetésből.
- Szóval már mindent előkészítettél?
- Nem feltétlenül. - Nyúlt megint a kis fecnijeihez - Ibikit nem tudom soha elkapni. Olyan, mintha direkt menekülne előlem.
Asuka nevetni kezdett. - Nem gondolod, hogy egyszerűbb lenne megbeszélned vele egy időpontot? Minthogy üldözd?
- De ha egyszer soha nem ér rá!
- Jó, akkor majd én beszélek vele, és megkérem, hogy beszélje meg veled ezt a fogadás dolgot. Így jó lesz?
- Igen, kösz.
- De most együnk, mert utána mennem kell edzeni.
Eközben Rika a folyónál gyakorolta képességeit Gai csapatával. A gyorsaságra kellett edzenie. Lee - ék nem bántak vele kesztyűs kézzel. Bár még egyszer sem sikerült egyiküket sem legyőznie.
Kenta a neki megfelelő, lehető legjobb kiképzést kapta, Hatake Kakashi személyében. Ők erre az időre elmentek a faluból, hogy még véletlenül se derüljön ki, mit csinálnak.
Ellenben Chiaki minden nap, vagy két naponta másokkal edzett.
Sakurát és Inót már az első napokban kihívta, és addig nem hagyta őket békén, amíg döntetlen nem lett az eredmény. Utánuk következett Shikamaru és Chouji. Az unott képűvel nehezebb dolga volt, és nem is tudta legyőzni, de valami miatt mégis elégedett volt a harc végén. Leevel és Ten Tennel is harcolt már. Nejivel viszont még nem állhatott ki, mivel a fiú már Jounin.
Ezekben a napokban úgy döntött, a szemét fogja fejleszteni. Sasuke Uchiha Sharingan- ja, és tüzes Jutsujai megfelelőek voltak erre a célra. Az utolsó két hétben Sasuke minden erejét és képességét Chiaki gyötrésének vetette alá.
Az idő röpke villanásként repült el Ayumi, Asuka, Chiaki és társai fölött. És egy reggel arra eszméltek, hogy a Kagék egyesével szállingóznak be Konoha kapuján.
Ayumi azt se tudta, hol áll a feje.
Ide - oda rohangált, utasítgatta az embereket. Miután fogadta a Mizukagét, az Arénába vezette őt és kísérőit. A többi Kage már mind a helyén ült, és várta a vizsga kezdetét. A lány látta elköszönni Asukát a Raikagétól, aki az Arénáben velük szemben foglalt helyet. Asuka intett barátnőjének, majd dolga végeztével elsétált. Ayumi is szeretett volna búcsút venni a Mizukagétól, de az azt kívánta tőle, hogy maradjon a közelében egész idő alatt. Ayumi nem tehetett mást, mint helyet foglalt az előkelőség jobb oldalán. Körbenézve látta Narutót, amint felhőtlenül beszélget a Kazekagéval. A legtávolabb a Chuchikage és Ibiki foglalt helyet. A Hokage közben megérkezett, és a Kazekage mellé ült. Most már minden kész volt arra, hogy a Chunin vizsga második fele kezdetét vegye.
Nara Shikamaru besétált az Aréna közepére, és köszöntötte a vezetőket, majd beinvitálta a megmaradt genineket maga mellé.
A felállás érdekes volt. Először a három Föld Országbeli lépett mellé. Mindegyikük magasabb és nagyobb darab volt Shikamarunál. Vékony bőr szerű ruhát viseltek, és sötét szemük és hajuk volt. Shikamaru bemutatta őket:
- Ők a Föld Országbeli Kajou testvérek: Tokumori, Arashi és Itoe. - A nevezettek egyesével elő léptek.
Majd Shikamaru invitálta a többi csapatot.
- Konohai geninjeink: Emi! - egy hosszú, világos barna hajú és szemű lány. Két copffal a füle fölött. - Mirako! - Egy félhosszú hajú, szőke, barna szemű lány - És Yoroi! - Vörös hajú, kék szemű srác.
És íme egy vegyes csapat! A Villámok Országából érkezett hozzánk Hara Rika és Nakashima Kenta; ideiglenes csapattársuk a vizsga ideje alatt a Köd falubeli Oguri Chiaki!
Az említettek körbenéztek a stadionban.
Shikamaru máris szólította az első két shinobit a küzdőtérre:
- Arashi és Itoe Kajou! Tiétek az első küzdelem! A többiek fáradjanak a nekik kijelölt páholyba!
A testvérek kifejezéstelen arccal sétáltak a páholy közepére. Arashi tűnt az idősebbnek. Zöld ruhát hordott és hátul copfban hordta a haját. Öccsén kék ruha és fekete mellényszerűség volt. Ő tűnt szimpatikusabbnak. A testvérek egymásra néztek, és Shikamaru elindította a meccset.
A két fivér lecsatolta shurikentokját, az összes fegyverét eldobta. A tömegen moraj futott végig. Senki nem értette, hogy erre mért volt szükség. Fent a páholyban Kenta kényelmesen rádőlt a korlátra.
- Úgy látom ez Taijutsu küzdelem lesz.
És valóban. A testvérek egymásra vetették magukat, és elkezdték eszeveszetten csépelni a másikat. Ütéseiket és rúgásaikat az emberek éljenzéssel díjazták. Látszott, hogy a Föld Országbeliek minden erejüket belevetik a harcba. Arashi gondolkodás nélkül csépelte öccsét ahol érte. Úgy tűnt, Itoe fog alul maradni, mivel bátyja látszott erősebbnek és jobbnak a Taijutsuban. Itoe a földre került. Miközben fölállt, kénytelen volt letörölni vérét a jobb kezével, ami a felszakadt szemöldökéből és állából ömlött. Lihegve rázta ruhájáról a vért. Bátyja ellenben úgy folytatta a harcot, mintha eddig csak nézték volna egymást. Fáradtságnak semmi jelét nem mutatta. Itoe ordítva rontott bátyjának, aki minden támadását kivédte. Itoén kezdtek mutatkozni a fáradtság jelei: a sorozat támadások után hátrébb vonult, néha pedig térdre esett. Bátyja oktatóan nézett rá, arcán az "engem úgysem fogsz soha legyőzni, kicsi öcsikém" kifejezéssel. Ettől vált olyan agresszívvá a kék ruhás. A folytonos elnyomások, az állandó okítgatások és a kisgyerekként kezelés kihozták Itoéből a legtöbbet. Gondolkodás nélkül rontott a bátyjára, és kezdte olyan erővel csépelni, amit eddig még nem mutatott. Minden egyes ütéssel gyorsabb lett, erőteljesebb. Lendülete olyannyira előrehaladt, hogy Arashi nem tudta követni. Védekezése kudarcba fulladt, és öccse ütéseitől végül ő borult arccal a földre. Itoe ökölbe szorított kézzel, levegőt fujtatava nézte bátyját, amint az értetlen arccal megpróbált talpra állni. Amint bátyja kifújta magát, ismét neki rontott. Gyorsasága az előzőekhez képest megduplázódott. Csak bal kézzel ütötte Arashit, míg a másik kezével védekezett. Elhajolt annak ütései elől, és már csak kétségbeesett védekezésnek tűnt Arashi minden próbálkozása. Az alábecsülés hozta meg a vesztét. Fordult a kocka. Most már öccse döngölte őt minden támadásnál a földbe.
Így ment ez hosszú percekig, de Arashi egyáltalán nem akarta elfogadni, hogy az ő kicsi öcsikéje mégis csak jobb harcos nála. Shikamaru végül kénytelen volt leállítani a küzdelmet, mikor Arashi ismét rárontott öccsére, és a kivédett támadás után a földön végezte. Shikamaru Itoével fölszedette az összes fegyvert, amit a harc előtt eldobtak, és fölsegítette a szégyenkező Arashit. Sakura és még két gyógyító ninja elkísérte a büszke vesztest. Itoe, miután fölszedte a shurikentokokat, felment a páholyra a többi geninhez. Legidősebb bátyja, Tokumori, akinek arcát sötét kendő fedte, gratulált.
Shikamaru közben az aréna közepére invitálta a következő párost: Rikát és a konohai copfos Emit. A két lány a páholyból rögtön a küzdőtérre ugrott, hogy harcuk minél hamarabb elkezdődjön. Kenta hangosan szurkolt állandóan morcos barátnőjének, és a copfos lány társai is lelkesen integettek a késeit előkészítő sunyin vigyorgónak.
Ez már a második meccs
Rika vajon hogy végez?
Chuunin lesz - e
Vagy próbálkozhat jövőre?
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó