Öt teljes nap állt a rendelkezésére, hogy bizonyítson. Bizonyítson ennek az unott fejű, állandóan undok és féltékeny libának; nővérének, Ayuminak: akivel mindig rivalizál, bár nem olyan okos mint a testvére, de mégis megmutassa, hogy nem csak idegesíteni tud másokat, hanem legyőzni is; Asukának aki kész szurkolni a nap bármelyik szakában és mindig kiáll mellette; Tsunadének, aki hitt a hiperaktív képességeben, és a többieknek akik kinevették, hiszen még mindig csak genin. Bizonyítani akart Ebisunak, aki már két hete minden nap edzi és képezi, vele és ellene.
Ezzel a tudattal állt Chiaki a huszonhatos kapu előtt, míg az végre ki nem tárult. A három genin egyszerre ugrott és vágott át a hatalmas fák között az erdő sötét mélye felé. Egyetlen szó sem esett köztük. Csak a különös hangokra, az emberevő vadakra koncentráltak. Amikor már annyira sötét lett, hogy nem látták egymást, Kenta megállt az egyik fa törzsénél. A két lány követte. A fiú az erdő levegőjét kezdte szaglászni, és a lányok tudták, hogy a mérges gázok helyét keresi. Arra két ok miatt sem volt tanácsos menni: először is, mivel mérgező, más részt viszont pár ember evő szörny gázokkal támad, illetve a testéből rothadó bűz szaga árad. Kentánál volt a térkép, ami a tíz kilométerre lévő toronyhoz vezető utat jelezte. Kissé balra mutatott, majd rohantak tovább arra az irányba. Chiaki egy kicsit furán érezte magát, ezért a fiú elé sietett. Rika hátul maradt, így Kenta bevárta őt. Még mindig nem szóltak egymáshoz. Chiaki hátranézett rájuk. Szája kaján mosolyra húzódott. A fiú viszonozta a gesztust, majd két karját arca elé helyezte. Mindkét kezében három dobócsillagot tartott. Rika villámokat gyűjtött a kezébe és úgy várta a támadást. Chiaki felugrott, és eltűnt két társa szeme elől. Kenta hátra fordult és eldobta a csillagokat. Rika villámai a sűrű aljnövényzetbe csapódtak. A srác közben megállt, magával rántva Rikát is. A vörös még mindig sehol. Az a valami dobálni kezdte magát a földön. Ordított dühében, tehetetlenségében és fájdalmában. Rika villámai földre kényszerítették, de ha ez nem lett volna elég, Kenta dobócsillagai kemény, szürke bőre alá vágták magukat és belülről rázták őt. Ordítva gurult és meghatározhatatlan túlvilági hangon üvöltött. Vérzett. Ahol vastag bőrét a dobócsillagok felhasították, onnan patakokban kezdett csordogálni a vér. De nem akárhogyan. Míg az állat megpróbált vergődve talpra állni, a kifolyt vére megszilárdult és elfeketedett a földön. Kocsonyás állagot öltött, és undorító bűzös szagot kezdett árasztani, akárcsak gazdája. A meghatározhatatlan állat végre talpra állt. Hatalmas feje és óriási, dülledt fekete szemei voltak. Szája tele rothadó fogakkal, hatalmas nyelvével. Most támadóira szegezte szemeit, és dühében elordította magát. Mikor Rika meglátta a szürke, hegyes fogakat, a nyáltengert, ami a szájából kiömlött az ordítás következtében, ő is sikítani kezdett. Elhatalmasodott rajta az undor. Kenta megragadta a lányt és hátrébb ugrott vele. Az állat követte őket. Kúszott utánuk, nem törődve a testében dúló villámokkal. Már- már elérte azt a fát is, ahova Kenta és Rika menekült. A srác újabb dobócsillagokat vett elő, Rika ellenben nem tudta legyőzni az undorát. Orra elé kapta a kezét, úgy próbálta ellensúlyozni a bűzt, amit az állat kibocsátott magából. Mielőtt Kenta ismét eldobta volna villámmal ellátott fegyvereit, meglátta Chiakit, aki az állat mögött készült landolni. Halkan ért földet. Az a valami ismét felüvöltött. A vörös leguggolt az állat elkocsonyásodott vérnyomai felé. Arcát kendő fedte, így nem érezhette annyira a bűzt. Chiaki hangosan összeütötte a két tenyerét, mintha tapsolna egyet. Az állat erre felé fordult, és újra üvöltött. A lány széthúzta a kezeit, két tenyerét egymás felé fordítva. Közben az állatra nézett. Két tenyerében egy egy tűzgolyó állt. Kenta hirtelen megragadta Rika derekát, és pár ággal feljebb ugrott vele. Chiaki közben dobálni kezdte a monstrumot a tűzbombáival. Az állat ordítva próbált ellenállni, de minden támadását Chiaki tűzbombái hatástalanították. A lángok az állat körül értek földet. Ellepték azt a földrészletet is, ahová léphetett volna. Az elkocsonyásodott fekete vére pillanatok alatt elégett, egyenes útban tartva a kapálózó állat felé. Mikor a lángok már teljesen körbevették, Chiaki abbahagyta a dobálózást. Felugrott társaihoz és távoztak. A rothadó bűzt elnyomta a füst illata. Pár kilométer múlva az erdő tisztulni látszott. Kenta megállította csapatát ott, ahol egy kis fény szűrődött a fák ágai közé.
- Legközelebb jelezd, hogy eltűnsz. Bár nem volt rossz ötlet ez a tüzes dolog. - Mosolygott a fiú.
- Nekem nem tetszett! A lángjaid nem fogják felgyújtani az egész erdőt? - Elégedetlenkedett Rika.
- Nyugi! Ezek irányított lángok. Csak azt égetik el, amire én céloztam. Az erdőnek nem esik semmi baja.
Rika felhúzta a szemöldökét, majd undokan hozzátette:
- Már azt hittem, hogy betojtál és gyáván megfutamodtál.
- Én legalább nem álltam ott, mint valami földbe gyökerezett szobor. Jól láttam, hogy Kentának rángatnia kellett, hogy nehogy ebédként végezd?
- Tessék?!
- Jól van, lányok! Oké!!! Most nem az a cél, hogy egymást szétüssétek! Az erőtöket tartogassátok a hátralévő napokra. Jó? - Tolta távol őket egymástól. - Figyeljetek. Meg kell találnunk a tekercset. Chiaki! Nézz körül, látsz e valaki erőben hozzánk illőt a közelben.
A vörös a távolba révedt. Szemeben ott égett a Biarigan. Körbe nézett és felmérte az egész erdőt.
- Tizenhat csapat indult el a vizsgán. Velünk szemben, a torony másik oldalán négy csapat küzd egymással. Az ő képességeik mérhetőek hozzánk. A többiek a torony felé közelednek. Úgy látom, ők inkább arra hajtanak, hogy ott építsenek fel csapdát és szerezzék meg a tekercseket. Jobbra tőlünk egy csapat ugyanolyan szörnnyel küzd, mint ami minket is megtámadott. Egész ügyesek. Remélem nem fog ki rajtuk a büdöske. Kicsit balra tőlünk, úgy három és fél kilométerre van egy három fiúból álló csapat. Most hagytak hátra egy csapatot, akik úgy látom a Rejtett Kőfaluból érkeztek. Eléggé megverték őket. A három srác most csak előre nyomul. A vicc az, hogy ők is a Rejtett Kőfalu jelét viselik a homlokukon. Nem szép dolog haverokat elverni. Hoppá! Nekik három mennyei tekercsük is van! Szerintem őket célozzuk meg. Ha gyorsítunk egy kicsit a tempónkon, simán elkaphatjuk őket.
- Jól van. - Bólintott Kenta. - Akkor nyomás a három srác után. Szerezzük meg azt a mennyei tekercset. De mielőtt még elindulnánk... - A srác megfogta Chiaki karját - Ne csukd be a szemed.
A vörös meglepődött.
- Azt akarod, hogy egész nap a Biarigannal szaladgáljak?
- Nem. Azt akarom, hogy egész idő alatt, amíg itt vagyunk, használd a képességedet.
- De hát még soha nem használtam pár percnél tovább! Akármikor kikészíthet! Teljesen ki fogok merülni, ha...
- Ez a vizsga azért van, hogy a már meglévő képességeinket bemutassuk.
- De a ti esélyeiteket is rontom azzal, hogy használom a Szemem! Ez inkább az orvosi képességeknek kedvez, nem nekem!
- A képességeinkkel és tudásunkkal kell túlélnünk ezeket a napokat. - Kenta hangja most először csengett keményen, és tanítóan. - Az örökséged csodálatos, és számomra egyedülálló. Véteknek tartom, hogy alig használod ki a szemed adta ajándékot.
- De Kenta! Felfogtad, hogy mit kérsz tőlem?!
- Igen. És biztos vagyok benne, hogyha megtanulod használni a Biarigant, sokkal gyorsabban és hatékonyabban fogsz tudni érvényesülni. És ezt az erődre is értem. Használd ki mindazt, amit a Szemed nyújt. És mostantól ne úgy tekints rá, mint egy orvosi látó eszközre. Ígérd meg, hogy amíg itt leszünk, nem csukod be a szemed!
- Jól van, megígérem. De nem értem, hogy mért ragaszkodsz ennyire hozzá, amikor teljesen kimeríthet!
- Majd erről akkor beszélgetünk, ha elérted a saját mélypontod! Most pedig indulás!
Eközben Asuka és Ayumi éppen késői ebédjét készült elfogyasztani Ramen éttermében Sakurával és Inoval.
- Lassan négy óra lesz. Kíváncsi vagyok, hogyan állja meg a helyét Chiaki. Na meg a kis undokoskodó. - Kortyolt az italába a szőke.
- A Hokage azt mondta, hogy nem indultak kezdők. Tehát veletek egyidősek, vagy idősebbek versengenek most az erdőben. - Csevegett Sakura. - Vagyis elég erős a mezőny.
- Pont Chiakinak való feladat. A kérdés már csak az, hogy mit hoz ki belőle és a csapatából ez az öt nap. - Bólogatott Ino.
- Nos az még jó pár nap. - Rakta félre pálcikáit Ayumi. - Engem inkább az izgat, hogy hogyan fog felkészülni a küzdelmekre a következő hónapban.
- Ha nem mutat valami extrát, lehet hogy megint Ebisu különleges módszereire kell majd támaszkodnia. - Vigyorgott Asuka. - Ezt az erdőt túl fogja élni.
- Ez nem kérdés. - Felelt Ino. - De ti addig mit fogtok csinálni?
- Nekem a kórházban kell lennem, Asuka pedig továbbra is tanít az akadémián. Nem mintha a gyerekek miatt szeretne oda járni.
- Ne szólj be! Már megkedveltem a kölyköket is.
- Persze! De csak Iruka miatt... - Kajánkodott Ayumi.
- Neked tettszik Iruka sensei? - Lepődött meg a copfos szőke.
- Attól, hogy egy kicsit idősebb, mint mi, attól még jó csávó!
- Így legalább nincs riválisod... - Vigyorgott Ayumi.
- És ha lenne is, simán kicsinálnám a kis csajt!!! - Mutogatta öklét Asuka.
- Majd szólunk az érdekedben pár szót. - Ajánlotta fel Sakura.
- Kösz, de nem kell. Előbb - utóbb mindennek eljön az ideje.
- Arra célzol, hogy Iruka beléd fog szeretni? - Kérdezte Ayumi. - Nem gondoltam volna, hogy komolyan érdeklődsz iránta.
- Pedig igen. És azt hiszem, én is tetszem neki! Minden reggel megkeres, és oda jön ahol edzem. Együtt reggelizünk, majd utána együtt megyünk az akadémiára is. Pedig nem kértem tőle ilyesmit! - Virult a szőke.
- Ha majd ezeken túlhaladtatok, majd inkább akkor mesélj...
- Csak azért húzod a szád, mert neked senki nem visz reggelit!
- Ha azt hiszed, hogy féltékeny vagyok Irukára, akkor nagyon tévedsz!
- Pedig szerintem is ezért vagy dühös most. - Mosolygott Ino.
Ayumi karba tette a kezeit, és egy ideig nem szólt a lányokhoz. Asuka közben kiélvezte, hogy nyugodtan beszélhet, nem szól rá senki:
- Na jó! A következő küldetésen neked is szerzünk valami pasit. Csak addig bírd ki, amíg a húgod vissza nem ér.
- Ki kérem magamnak! Majd ha tetszik valaki, akkor majd felszedem! Eszetekbe se jusson beleavatkozni!!!
- Persze - persze... - Vigyorgott Asuka.

A nap hátra lévő részében Ayumi érezte, hogy a szőke nem viccből tette ezt a kijelentését. Szegény jövőbeli barátját kezdte félteni. Mit fognak ezek tenni szerencsétlennel??? Csak remélni tudja, hogy húga és barátnője nem fogják a fiút is az őrületbe kergetni úgy, ahogy őt szokták napról napra...

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés