|
08. rész: avagy Tanulás, vizsga, szerelem...
Huszonnégy óra. Ha eltelik, megkezdődik a bizonyítás ideje. A tizenhármasok most megmutathatják, hogy mikre képesek.
Még csak épp, hogy felkelt a nap. Valaki már mégis munkában áll. Adatokat néz át, löttyökkel teli üvegcséket rakosgat el vagy arrébb.
Időnként jegyzetel valamit, majd lassan kilép a szobából és a folyosó felé veszi útját. A kórház betegei még alszanak, orvosai pedig még nem érkeztek meg. Ayumi megint a legkorábban érkezett. Amíg ő ellenmérgeket készít, talán mások is beérnek.
Nem csak ő kelt ma korán. Egy szőke lány az erdő közepén, a hatalmas tisztás egy részén gyakorol. Rég óta itt lehet, mivel már alig kap levegőt. Pihenni viszont nincs ideje. Láthatóan a gyorsaságra és a távolságra edz. Kardját jobb kezében tartja, majd miután kifújta magát, másik kezével is megmarkolja. Lábait megveti, kezeit kinyújtva feje fölé emeli, közben villámokat enged a markolatba és egy hatalmasat suhint. A villámok elhagyják Rayot, a talajra érve felszántják azt, beleágyazva a villámokat a föld mélyébe. Míg Asuka rátámaszkodik a kardjára, a villámai közben cikázva kitörnek a föld mélyéről. A lány most a kardját kezdi nézegetni.
- Ráférne egy alapos tisztogatás Rayo- ra. Szegény elég megviselt lett.
- Szerintem mára elég lesz a rombolásból. - Lóbálta a kezében tartott uzsonnás dobozkát a férfi.
- Szóval te ezt rombolásnak tartod? - Nézett körül Asuka.
- Én inkább megfeszített munkának.
A férfi nevetett. - Nevezd gyakorlásnak, de én csak egy csomó összetúrt föld darabot látok, amiből időközönként villámok csapnak ki.
Közben helyet foglalt a lány mellett a fűben és szendviccsel kínálta.
- Szóval nem tetszik a Villámpenge jutsum?
- Ami azt illeti, kevésbé romboló támadást is el tudnék képzelni neked. - Mosolygott tovább Iruka és beleharapott a szendvicsébe.
Így ment ez már napok óta. Asuka edzett addig, amíg nem kellett mennie az akadémiára tanítani. Mikor elkésett, számolnia kellett Iruka leszidásával, és saját hasának délig tartó korgásával, mivel enni nem volt ideje. Mióta Iruka tudomást szerzett a hajnali gyakorlásról, elébe ment a dolgoknak: amikor föl kel a nap, ő megjelenik ott, ahol a lány edz valami finom reggelivel megpakolva. Így Asuka nem is késik el, és éhen sem marad. A közös reggeli után pedig együtt mehetnek az akadémiára, ahol közösen taníthatják a gyerekeket...
Eközben Chiaki a Hokagéhez indult. Tsunadénál volt a Chunin vizsgára jelentkezők névsora, és talált egy olyan csapatot, akik összesen két személyből álltak. A hokage úgy gondolta, Chiaki lehetne a harmadik csapat tag.
Mikor a vörös kopogtatott, a Hokage és a két személy már vártak rá.
- Jó reggelt! - Köszönt ásítva.
- Csak hogy végre megérkeztél.
A két személy Chiaki felé fordult: az egyikük egy barna szemű, fekete hosszú hajú lány volt. A másiknak világos zöld szeme és világos barna haja volt.
- Chiaki, bemutatom neked Hara Rikát és Nakashima Kentát. Ők a Harmincötös csapat. És a Chunin vizsga alatt az új csapattársaid.
A vörös meglepődött.
- Azt kívánod tőlem, Hokage, hogy társuljak hozzájuk? - Mutatott a Harmincötösökre.
- Igen, azt kívánom! Most pedig menjetek és gyakoroljatok! Na gyerünk, siessetek! Más dolgom is van, mint veletek foglalkozni!!
A fiú és a két lány távozott. Kenta szólalt meg először:
- Nos, Chiaki, hová menjünk edzeni, ahol senki nem zavar minket? - Kellemes mély hangja csak fokozta természet adta tekintélyét.
- Az erdő megfelelő lenne. - Válaszolt a vörös.
- Remélem nem vagy egy béna alak. - Szólt szúrós szemmel Rika.
Chiaki csak mosolygott, hátat fordított nekik és elindult a rengeteg felé.
Másnap reggel a Harmincötös csapat és Chiaki az írásbeli előzetes vizsgán vettek részt. Ibiki volt a próba vezetője. Mivel a kérdések extra nehézségekkel bírtak, a csalás alapvetőnek számított.
Chiaki a terem utolsó padsorában foglalt helyet, középen, jobb oldalt ült Rika, míg Kenta az első sorban Ibikivel szemben kapott helyet.
A vörös nagyon dühös képet vágott, mivel még a kérdéseket is csak negyedszeri olvasásra értette meg. A válasz persze csak sípoló hang formájában érkezett, vagy túl hosszú lett volna leírni. Rika is elég idegesnek látszott, Kenta ellenben gyorsan lekörmölte a válaszait és most hátra dőlve nézegette a plafont.
Már csak fél óra volt hátra, de a vörös még mindig csak a fele kérdésre válaszolt. Ránézett Rikára, aki most a fejét vakargatta dühében. Chiaki a fejéhez kezdte verni a tollát, és azon törte a fejét, hogyan fejezhetné be a dolgozatot. Ha láthatná, hogy Kenta mit írt...
Az idő vészesen telt, már csak húsz perc volt a vizsga végéig, Ibiki szavai szerint. Ekkor Chiaki fejbe vágta magát a tollal, és végre eszébe jutott, hogy most az egyszer értelmes dologra is használhatná családja általi örökségét. Kezeit szemei elé rakta és a Biarigant Kenta hátának szegezte. Minden választ lemásolt a fiú dolgozatáról. Majd elégedettségében Rika felé fordította tekintetét. A lány éppen írt, méghozzá szóról - szóra Kenta írását. Már csak tíz perc maradt, arra a két kérdésre, amire Rikának válaszolnia kellett. Néha még megvakarta a fejét, de ez most már inkább színjátéknak tűnt, mint aggodalomnak. Lehet, hogy valójában nem is izgult? Most a Biarigan azt mutatta, hogy Rika bal keze apró, észrevehetetlen villámocskákat küld Kenta hátába. Az érdekes az volt, hogy ezeket a villámokat csak Chiaki láthatta a gyorsaságuk miatt, és csak most, hogy a Biarigan megmutatta. Kenta most leeresztette jobb kezét a széke alá, és különböző időközönként apró villámokat kezdett küldeni a lány lábujjaiba. Mikor az üzenet megszűnt, Rika újra írni kezdett, és Chiaki azonnal megértette, hogy a fiú a válaszokat adta meg. Ez megismétlődött az utolsó válasz erejéig, de ezt már a vörös nem várta meg. Már mindkét társa megadta a helyes válaszokat, és ő is lemásolta Kenta eszének bizonyítékát; most már ő is nyugodtan hátra dőlhet a székében.
A dolgozatok leadása után elégedetten sétáltak vissza az éttermekhez, ahol ígéret szerint Asuka és Ayumi várták őket. Az úton persze leszidta két új társát, amiért neki nem állt módjukban segíteni.
- Most hárman vagyunk, ha nem tudnátok! - Szidta őket vigyorogva. - Az oké, hogy ti összedolgoztok, de ha nem tudtam volna válaszolni a kérdésekre, akkor mind megbuktunk volna.
- Szeretted volna, ha a villámaimat neked is elküldöm? - Kacagott Kenta. - Nem hiszem, hogy a sokkon kívül mást kaptál volna. Egyébként, mikor tegnap harcoltunk egymással, megnézeted a képességeinket a különleges látásoddal. Ha erre képes voltál, gondoltam, a vizsgán is hasznát veszed majd. Ezért nem is aggódtam érted.
- Ne, Kenta! Hagyd csak, igaza van. Nem kellene megbíznunk benne. - Undokoskodott Rika. Igazság szerint amióta találkoztak, így viselkedett.
A vörös nem tudott mit kezdeni a lánnyal, hiszen elképzelni sem tudta, mit utálhat valaki benne annyira. Rika viszont folyamatosan undok volt Chiakival, még akkor is, ha egyáltalán nem volt rá oka. A sráccal viszont szinte azonnal megtalálta a közös hangot, és most végre felötlött benne annak a gondolata, hogy Rikát valószínűleg ez zavarja. És a féltékenység kézenfekvő válasznak tűnt erre a kérdésre.
Az étterembe beérve nővére és barátnője integetni kezdtek a hátsó sorokból. Most végre bemutathatta két új társát. Kenta nagyon feldobottnak tűnt, hiszen nem mindenki mondhatja el magáról, hogy négy lánnyal ebédel.
Helyet foglalt az asztal belső részén, két oldalára a két lány: Asuka mellé Chiaki, Rika pedig Ayumi mellé ült.
- Hogy ment az írásbeli? - Érdeklődött Asuka.
- Egész jól. Én bevetettem a Biarigant, Kentáék pedig villámokkal üzentek egymásnak.
- Villámokkal? - Lepődött meg Asuka. - Azt is lehet? Ez nekem még eszembe sem jutott! Megtanítanátok rá engem is?
- Nagyon szívesen! - Mosolygott kedvesen Kenta. - Mi, akik a Villámok országában születtünk, tartsunk össze! Nem igaz?
Rika mérgesen ciccentett, és amint megérkeztek az ennivalók, szó nélkül neki állt enni. Ayumi és Asuka értetlenül pislogtak egymásra, majd Chiakira. A vörös egy arckifejezéssel jelezte, hogy majd a végén megbeszélik ezt. Majd hirtelen integetni kezdett a bejárat felé. Erre Asuka is felnézett, Ayumi pedig hátra fordulva Irukát pillantotta meg.
- Sziasztok! Jó étvágyat! - Mondta a két, számára ismeretlennek is.
- Gyere Iruka, egyél velünk! - Invitálta most Chiaki, hogy ne mindig Asuka kérlelje a senseyt, és éreztetni akarták, hogy ők is kedvelik, nem csak a szőke.
- Nem szeretnék zavarni.
- Szóval nem is érdekel, hogyan vettem az első akadályt a vizsgán?! - Erősködött a vörös.
- Tudom, hogy sikerült.
- Akkor ne kérleltesd magad tovább, és foglalj végre helyet köztünk! - Állt fel Chiaki és vonszolta Irukát az üresen maradt székhez.
Közben a szakács intett, hogy Chiaki második adag levese elkészült. A vörös átadta a gőzölgő finomságot a copfosnak, majd rendelt magának és Kentának még egy adaggal.
Az ebéd nem tarthatott sokáig, mivel Rika, miután jól lakott, azonnal fölállt és távozott. Kenta követte, de csak miután közölte a többiekkel, hogy ezt a goromba viselkedést számon fogja tőle kérni. Bocsánatot kért és elment. Irukának is dolga volt délután, de kérte a lányokat, hogy vacsorázzanak vele. Most viszont ne haragudjanak, de dolga van.
- Ez kapóra is jött! - Mondta Chiaki, a távozó copfos után.
- Én örültem volna, ha még marad. - Csücsörített Asuka.
- Majd együtt vacsizunk! - Legyintett a vörös.
- Na figyeljetek! Mit szóltok a két új csapattagomhoz?
- Csak a vizsga alatt a csapat tagjaid! - Korholta a szőke.
- Kenta rendes. De a csaj... - Ayumi kézmozdulatai egyértelművé tették, hogy nem kedveli Rikát.
- Jobban teszed, ha vigyázol velük. A srác nagyon kedves, de jobb az óvatosság. - Érvelt Asuka.
- Szerintem Rika csak féltékeny. - Harapott egy édességbe Chiaki. - Én sem virulnék a boldogságtól, ha egy csajjal kéne osztoznom a pasimon, ráadásul úgy, hogy még rokonszenveznek is egymással.
- Van benne valami. - Tette el a többi édességet Ayumi.
- Add vissza! - Szólt rá a szőke, mivel az ő sütije is elfogyott.
Ayumi kénytelen volt visszaadni.
- Minden esetre, ezen az öt napon, amíg össze leszel velük zárva, legyél nagyon éber!
- Vettem, főnök asszonyok! - Szalutált Chiaki és elvett még egy sütit Ayumi táljáról.
A délután, majd a közös vacsora Irukával is gyorsan eltelt. Másnap hajnalban pedig Rika és Chiaki, Kenta vezetésével elindult a Halál Erdeje felé, hogy letegye a vizsga második felét.
Ez volt a nyolc,
unalmas sem volt.
Jön a kilenc,
várj csak míg itt lesz!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés