- A nap kezd lemenni. És még mindig nem tudunk felmutatni semmit... - Mondta az egyik. Hangját elvitte az egyre hidegebben fújó szél. Társára nézett. Az szótlanul állt, mintha csak gondolkozna.
- Már százszor átkutattuk a hegyeket. Most próbáljuk máshogy. Használjuk ki a képességeinket. - Sunyin rámosolygott a másikra, aki semmilyen rezdüléssel nem viszonozta a gesztust.
A csöndes előre lépett, kinyújtotta maga elé mindkét karját. A másik meg sem rezdült, csupán táskájából elővett valami tízcentis tűzpiros kis kerek pálcikát. Miközben széthúzta, társa kezéből különböző, hatlábú, furcsa kinézetű bogarak rajzottak szét a környék minden irányába.

Dolga végeztével Shino visszarakta maga mellé kezeit.
- Most már csak meg kell várnunk, hogy a barátaim visszérjenek és elmondják, hogy mit találtak. Chiaki jól megmarkolta piros botját és vigyorogva bólintott. Shun magányosan menetelt. Látszólag céltalanul. Útja a hegyek felé, az erdőn át vezetett.
- Úgy ballag, mint egy hontalan állat. - Suttogta Hinata egy hatalmas fa tetejéről.
- Szerintem akkor is sántikál valamiben. - Válaszolt halkan Asuka a másik ágról.

Gazdája rá nézett, majd Ayumira:
- Hinata közeledik! - Szólt. - De Asukát nem érzem.
- Tessék?! Mért váltak volna szét? - Hitetlenkedett Ayumi. - Azért mentek kettesével, hogy fedezzék egymást! A külön válás túl veszélyes!!!
- Nyugi! Nem hiszem, hogy baj történt volna. De Hinata mindjárt ideér, és elmondja. Pár hosszú perc múltán a lány belépett az ajtón. Arcán ott tükröződött az erő: a Biyakugan.

- Gyorsan! Azonnal induljunk! Őket hagyjuk itt. Senki nem fogja bántani őket. - Sürgette a többieket.
- Micsoda?! Ne merjenek felügyelet nélkül itt hagyni! - Ragadta meg Kiba felsőjét az úr.
- Ha Hinata azt mondja, hogy itt biztonságban vannak, őrizet nélkül, akkor az úgy is van! - Szeme vészjóslóan nézett az úr szemébe. - Maradjanak itt. A mi társaink az életüket kockáztatják magukért. Lerázta magáról az úr kezét. Azok most Ayumitól várták volna a reményt. De csalódniuk kellett.
- Indulunk. Maguk pedig bújjanak el. - Ezzel hátat fordított nekik, és Hinatát követve elindultak a hegyek felé, be a sűrű erdőbe.
- Egész nap követtük Shunt. Valóban ő az áruló, ahogy Asuka sejtette. Ne aggódjatok érte, jól van. Most egy barlangban van. Felvette Shun alakját és az elrablottak felé közeledik.
- Megtaláltátok a szolgákat? - Kérdezte Kiba, kutyája hátáról.
- Szuper! - Nevetett Ayumi. Hinata továbbra is egyetlen pontra nézett. Arca komoly maradt.
- A szolgákat a rablók őrzik. Körbe fogva a megkötözötteket. Kiba elhúzta a száját.
- Szóval az a bolond bement a barlangba az oroszlánok közé?! Jobb ha sietünk.
- Ne aggódjatok, még csak beszélget velük...
- Beszélget?! Mért nem várt meg miket?! - Ayumi egyre jobban idegesedett.- Simán kinyírhatják!
- A barlang szája kinyílt, és nem akartuk, hogy akár egy bandita is kijöjjön onnan. Ahh!!! Hinata hangja aggodalmasan csengett. Arcizmai megrándultak.
- Mi történt? Hinata mondd már!!! - Követelte Ayumi.
- Egy ember elkapta Asukát! Elővette a fegyverét és most megpróbálja megsebesíteni! Küzdenek egymással!
- Ó a francba! Hová tűnt Shino és Chiaki? Nem érzem a szagukat! Meddig megyünk még?
- Ezek is akkor tűnnek el, mikor szükség lenne rájuk! - Szidta húgáékat Ayumi.
- Mindjárt ott vagyunk! Jajj, ne! Asuka elesett!!! - Mutatott Hinata egy hegyoldalra, egy barlang bejárata felé. Pánikszerűen ugrottak fej - fej mellett. Mikor leértek a földre, Hinata ismét megszólalt:
- Ez nem lehet! Egy őr segít Asukának! Kiba és Ayumi értelmetlenül néztek össze, miközben szemük próbálta megszokni a barlang sötétjét.
- Nem csak, hogy segít neki, egyenesen a támadó torkának ugrott! - Hitetlenkedett Hinata. Közben előttük valami fényleni kezdett.
- Az a bejárat! - Szólt. Akamaru és Kiba, most, hogy már nem kellett vezetni őket, előre rohantak. A terem jobbra és balra szélesedett. Asuka tőlük balra térdelt. Kardját a kezébe vette, és felállt. Mikor meglátta Kibát és Akamarut, elmosolyodott. A rablók viszont őrült ordibálásba és szitkozódásba kezdtek. Ők egyáltalán nem örültek a jövevényeknek. Ketten rögtön nekik is rontottak. Akamaru válaszként rávetette magát a közelebbire, Kiba a másikra. Ekkor ért be Ayumi és Hinata. Ők rögtön a szolgák felé kezdtek rohanni, miután vetettek egy pillantást a szőkére, aki most vetette le Shun álcáját. Asuka rámosolygott két banditára, akik meglepődtek hirtelen alakváltásán, felemelte kardját és suhintott. Ebben a lendületben rengeteg düh volt - és villám. A villámpenge Jutsu eltalálta a két banditát, magával sodorta őket. Nem csak rázott, lyukat égetett arra a helyre ahol a legtöbb villám összegyűlt. A megcélzottak úgy maradtak, ahogy a Jutsu érte őket - nem mozdultak többet, csupán a testükben maradt villámok néha ráztak rajtuk párat. Közben Ayumi és Hinata a banditák és a rabok közé álltak. Hinata büszkén és megfontoltan harcolt. A Hyuga - klán minden egyediségét bevetette. Ayumira maradt a rabok kiszabadítása és biztonságba helyezése, még mielőtt elszabadul a pokol. Kézjelei gyorsak voltak: a sok kunayt, amik a szolgák felé közeledtek, megállította a Védőpajzs - Jutsu. Mintha a levegőben egy ismeretlen fal venné őket és Ayumit körül. A lány a kijárat felé vezette az embereket. Erősen koncentrált, hogy fenn tartsa a Jutsut, míg a rabok az ő védelme alatt kifelé igyekeztek. A többiek harcoltak. A tíz bandita nagyon gyorsan elbukott, hála Kiba és Akamaru Tépőfogainak, Hinata Hyuga - stílusának és Asuka villámainak, amiket közelharcban is szívesen használt: kedvence, a Villámcsapás Jutsu, ami minden ütésnél és rúgásnál jól megrázza az ellenfelet. Már csak két bandita maradt: egy kövér, magas és a másik, vékony és szőrmentes, aki megvédte Asukát. Ez a két bandita a többiek ellen fordult. Most, hogy társaik eszméletlenül fetrengtek - hála nekik is, - rajtuk volt a sor. Mire Ayumi kintről visszaért, társaik már sarokba is szorították őket. A lány beállt Hinata és Asuka közé. Kiba szólalt meg először:
- Miért fordultatok a többi bandita ellen? A vékony és szőrmentes megrántotta a vállát. Furcsán szórakozottnak tűnt - mint aki élvezi a helyzetet. Ez persze nem tetszett a ninjáknak. A másik meg se rezzent, kezei még mindig a zsebében pihentek. A szőrmentes kíváncsian nézegette a négyest. Majd harsány nevetésben tört ki, amikor azok egymásra pillantottak, hogy meghozzák a következő lépést. A szőrmentes egyenesen a falig hátrált, hasát fogva a nevetéstől. A másik rá se nézett... Nekidőlt a falnak és leült a földre. Mikor a meglepődött arcokat látta, még jobban rákezdett a nevetésre és püfölni kezdte a térdét. Ayumi mérgesen ciccentett egyet, és karba tette a kezét, mint mikor a gyerekét fegyelmezi a szigorú anya. Asuka összehúzta a szemét, miközben tovább nézte a nevetőt.
Ez hülye. Hagyjuk itt... - Szólt. Hinata és Kiba még mindig értetlenül néztek.
- Tessék? Már miért hagynánk itt? - Kérdezte a fiú.
- Azért, mert ez csak a hülye húgom! - Mutatott rájuk Ayumi. - Az pedig az állásából ítélve Shino... Asuka megunta a röhögést hallgatni, és odament, hogy kupán vágja a bandtának álcázott Chiakit.
- Na! Ez fájt! - Csücsörített, miközben a buksiját simogatta. Közben Shino is levetette álcáját. És elindult némán kifelé, mintha nem történt volna semmi... Mire kiértek a napfényre, már az összes megmenekült szolga elfutott. Meglepődve néztek szét.
- Érdemes volt őket megmenteni. Még csak meg se köszönték.
- Na de Kiba! Ne mondj ilyet! - Kapta szája elé kezét Hinata.
- Ja! Jól eliszkoltak a bolondok... - Válaszolt Kibának Asuka. Erre Chiaki megint elkezdett nevetni.
- Hagyd már abba!!! - Szólt rá a szőke, de ő is elkezdett vigyorogni...
- Ezek nem normálisak... - Nézett a vihogókra Ayumi, akik most egymást cukkolták.
- Tényleg! Hogy kerültetek be? - Fordult Kiba Shinóhoz.
- A bogaraim megtalálták a banditákat. Idejöttünk, leütöttünk két őrt majd felvettük az alakjukat. - Ezzel Shino lezártnak tartotta a beszélgetést, mivel tovább indult. Kiba vágott egy kedvesnek egyáltalán nem mondható fejet Shinóra... Chiaki folytatta, miközben könnyes szemét törölgette:
- Nem buktunk le, mivel nekünk nem kellett beszélnünk. Csak álltunk és őriztük szegényeket. Aztán megjelent Shun és a banditák felháborodtak. Kiderült, hogy az a szolga fogadta fel őket, hogy félemlítsék meg az elöljárót, rontsanak rá, hogy majd Shun megmenti és ő lesz a hős. Persze a banditák vérszemet kaptak, és már nem volt nekik elég az, amit Shun fizetni akart, így fellázadtak ellene és annyi szolgát raboltak el, amennyit csak tudtak... Az elöljáró összes pénze kellett volna nekik. Mivel megszegték az egyezséget és elűzték Shunt, nem nagyon tetszett nekik, hogy csak úgy besétál a titkos helyükre...
- Rögtön nekem estek, hogy húzzak innen, különben megjárom. - Mondta Asuka. - A vezér különösen pikkelt rám, azaz Shunra. Alig mondott két szót és már dobálta is felém a késeket...
- A többi bunkó bíztatta. Mikor komolyan veszélyessé fordult a helyzet, és Asuka elesett, nem tudtam tovább türtőztetni magam. Viszont az álcámat nem fedhettem fel, így eljátszottam, hogy véletlenül a vezért ütöttem meg. - Itt Chiaki megint vigyorogni kezdett.
- Itt Shino is beszállt a harcba. - Folytatta Asuka. - A többit már tudjátok.
- Jól van. Másszunk vissza az elöljáróhoz. Hagy hisztizze ki magát, hogy itt hagytuk őket... Indult vissza Ayumi, Shino után, akit közben elnyelt a a naplemente...

Ez volt az ötödik,
Viccesek a ninjáink!
Mindjárt itt a hatodik-
Visszatérnek hőseink!

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés