04. rész: avagy Az első galiba...
Eltelt egy újabb hosszú és fáradtságos nap. A nagyra becsült úr minden mozdulata remegett, gyorsasága és talpraesettsége jócskán lecsökkent. Otthonáért, falujáért, országáért tett megfontolt döntései elveszítették régi, dicső fényüket mind tartalmilag, mint bölcsességileg.
Raiko Toshiro idegei teljesen tönkrementek az utóbbi időben. Ez nem is csoda ha átvesszük a történteket. Valaki a faluban az ő és családja életére akar törni, fenyegető üzeneteket küld, nem is beszélve arról, hogy az elöljáró szolgáit rabolja el. Bizonyos reggelenként, mikor az úr kinéz az ablakon, a nap fénye egy újabb elrabolt áldozat nyomait világítja meg. Az emberméretű nyomok mindig a hegyekbe vezetnek, a sűrű fák és aljnövényzet közé, néha vérnyomokkal vegyítve- attól függően, hogy az áldozat mennyire ellenálló. Még a vér és a részletesen leolvasható nyomok, hogy mit tettek az elrablottal, nem is lennének olyan ijesztőek... De a tény, hogy mindig ugyanazon a helyen - pont az elöljáró ablaka előtt teszik ezt - annak a bizonyítéka, hogy az urat akarják megfélemlíteni. Ami elég sikeres, hiszen az elöljáró családján, testőrein és első szolgáján kívül senkit nem enged a közelébe.
Raiko Toshiro írt, keze remegett. Arca inkább nyúzott volt, mint helyes, teste görnyedt a székben. Így inkább tűnt egy megfélemlített állatnak, mint egy hatalmas falu tiszteletet parancsoló vezetőjének. Felesége és kisfia is a szobában voltak. Így ment ez már napok óta: egy szobában volt mindenki. Az elöljáró, a felesége a fiúval, az első számú szolga, a két testőr felügyelete alatt. Anya és fia suttogva játszottak, az apa dolgozott a másik sarokban, a szolga pedig ült az úr asztala mellett, hol a játszadozókat nézve, hol pedig utasításokat teljesített. Az őrök az ajtónál ültek, figyelve a legapróbb mozzanatokra is. Már három nap telt el azóta, hogy az ikrek is a szolgálatába álltak. Régi társuk, Asuka tudott a legtöbbet az itteni dolgokról, eltűnésekről. A hangulat ma különösen feszült volt, hiszen egy újabb elrabolt szerencsétlen nyomaira bukkantak Konoha küldöttei...
Hiába az éjszakai őrszolgálat és vele minden fáradtság ha az eredmény ugyanaz.
- A francba... - szitkozódott Ayumi. Négyen ott álltak az elrabolt nyomai felett, kiolvasva
Asuka és Hinata most a nyomok mélységét és frissességét vizsgálta.
- Semmi kétség. - Szólt kedvesen Hinata. - Legalább két órája követték el a merényletet.
- Áh!!! Túlságosan gyorsak és aprólékosak voltak! - Dühöngött Asuka, akit láthatóan idegesített a beismerés, hogy az elrablók túl okosak, és hogy egyedül nem lenne képes elkapni őket.
- Kénytelenek leszünk végső döntést hozni.- Nézett a verandára Ayumi, ahol az elöljáró és családja állt, szolgájukkal. Testüket megvilágította a felkelő nap sugara: mindannyian rémültek, és tehetetlenek voltak.
- Jönnek már. - Szólalt meg meglepetést okozva Shino.
Kiba és Chiaki az erdőből közeledtek, arról, ahová a nyomok vezettek. Arcuk változatlanul csalódott volt.
- Semmi - rázta fejét Kiba. - Most még aprólékosabban átkutattunk mindent... A nyomok egyszer csak véget érnek. Lehetetlen ez az egész.
- Nem értem, hogy hogyan lehetséges ez. A nyomok egy ponton megállnak, majd minden további nélkül eltűnnek. Se fa, se barlang, vagy akármi, amire ugrani lehetne. - Tette kezét a csípőjére Chiaki. - Olyan, mintha játszanának velünk.
- Értjük. - Nézett össze Ayumi a csajokkal. - Eldöntöttük, hogy beszélünk az úrral.
- Végleg át kell vennünk az irányítást. - Tette hozzá Asuka.
- Ez nem fog tetszeni nekik - nézett a négyesre Kiba. - Tuti lázadni fognak. De én már tegnap javasoltam, hogy hozzuk meg ezt a döntést.
- Ha mind egyetértünk, akkor tudassuk velük. - Szólt halkan Hinata.
Mind a hatan elindultak az úrék felé. Asuka felment a verandán és kinyitotta az ajtót, beinvitálta a védenceket.
-Uram, beszélnünk kell. - Szólította meg Ayumi az elöljárót. - Úgy döntöttünk, hogy a saját érdekükben el kell bocsátania az összes szolgáját.
- Hogy? Az lehetetlen! Semmivé lenne a tekintélyem, ha elküldeném az embereimet! Szó sem lehet róla!
- Toshiro! - Szólt rá keményen Asuka. - Azt akarja, hogy a maradék szolgáit is elrabolják és megkínozzák?! Nem várhatja el azt tőlük, hogy az életüket kockára téve tovább szolgálják magát! Legyen méltó a rangjához és hagyja őket elmenni!
- Uram! - vonta magára a figyelmet Ayumi. - Mostantól kénytelenek lesznek azt tenni, amit mi jónak látunk. Ha azt akarja, hogy a fia és a felesége ne rettegjen végig újabb éjszakákat. Törődjön bele.
Az elöljáró, hosszabb vívódás után végül bólintott. Chiaki és Shino különösen dühösnek tűnt. Az ajtón ők távoztak először. Minden szó nélkül indultak és elküldték az összes szolgát. Majd visszafáradtak még egy kisebb megbeszélésre.
- Szegények sírva menekültek a boldogságtól - dünnyögte a vörös. - Most már csak maga maradt, Shun.
- Én itt maradok! Nincs hová mennem! - Válaszolt az első szolga.
- Pedig maga is távozni fog. Méghozzá most azonnal. Pont úgy ahogy a többiek. A saját érdekében. - Makacskodott Chiaki.
Shun nem tehetett mást, mint búcsút vett kenyéradójától és lógó orral eltávozott. Shino és Chiaki az ajtóig követték.
- Várjatok! - Kiáltott utánuk Kiba. - Ne vegyétek a szívetekre.
- Könnyű azt mondani. Nem a te éjszakai őrjáratod alatt raboltak el valakit. - Dühöngött Chiaki.
- Még nem voltam éjjeli őrködésen. - Mosolygott Kiba. - De ha ma nem kapjuk el a merénylőket, könnyen lehet, hogy Ayumival mi is a ti sorsotokra jutunk.
- Ez nem vigasztal... - Korholta le Shino.
- Ami azt illeti, nekem mindig is ellenszenves volt ez a Shun... - Kapcsolódott a beszélgetésbe Asuka. - Hiába tett meg mindent Toshiroékért, kedvesen és alázatosan. Szerintem tök sunyi a fickó.
- Ha így érzed, akkor kövessük - mosolygott Hinata.
- Jól van, mi leléptünk. És ne fogd fel kudarcnak, gyík. - Bökte meg a vöröset a szőke, majd elindultak Hinatával Shun után.
- Induljunk... - Javasolta Shino, Chiakira nézve.
- Jó őrködést! - Köszönt el Kibától a lány, miközben Shino nyomában elindult a hegyek sűrűje felé. Kiba és kutyája visszasomfordált a házba, és leült Ayumi mellé egy székre. A lány gondterheltnek látszott.
- Rossz előérzetem van. Hugi nagyon magára vette, hogy az ő és a bogaras felügyelete alatt elraboltak valakit azok közül, akikre vigyáztak. És mindezt egy árva pisszenés nélkül.
- Arra gondolsz, hogy belső ember volt? - kérdezte Kiba.
- Talán. Aki tette, az túl jól ismeri a helyet, a környéket, az elöljáró házát, a titkos folyosókat és járatokat.
- Ha ez igaz, akkor még veszélyesebb ez a küldetés, mint gondoltam! - Ráncolta a homlokát a fiú.
- Igen. De hová rejtették a foglyokat?
- Asuka szerint a nyálas szolga, Shun keze is benne van. - Helyezkedett el kényelmesen. Ayumi ránézett Kibára. Hosszasan elgondolkodott és csak később válaszolt.
- Lehet benne valami. Egy ember sem lehet ennyire alárendelt beállítottságú. Aggódom...
- Lehet, hogy Hinatáék veszélyben vannak? - Dőlt előre a székében a srác. - Ha most elindulok, még utol érhetem őket!
- Nem kell aggódnod! Asuka képességei egyediek. Minden helyzetet képes belátni, és ha bajba kerülnének, rögtön megtalálja az összes létező menekülési utat. Ezen kívül csak akkor hagyja abba a harcot, ha teljesen biztos a vereségében. És Hinata is erősnek tűnik. És nem őrizhetem egyedül őket! - Bökött a megrémült család felé Ayumi.
- Jól van, maradok. - Húzta a száját Kiba.
- És mi van, ha most elszánták magukat a végső döntésre? - Próbált érvelni Ayumi. - Már nincs több szolga, akiket elrabolhatnak. Vagyis...
- Vagyis be kell váltaniuk a fenyegetéseiket. - Fejezte be a mondatot a srác. - Ha történni fog valami, akkor annak itt kell megtörténnie! Akamaru! Szólj, ha észlelsz valamit. - Vakargatta meg kutyusa fülét, aki válasz gyanánt morgott egyet.
Érezhető a feszültség
Az események felgyorsultak -
Teljes a riadó készültség
A csapatok széthullanak!
Retteg az elöljáró,
Félelme nem alaptalan:
Lassan kiderül, ki a hunyó,
Turpisság van a dologban!
Ez volt a negyedik,
Kavarog a történet!
Szurkolásod kéretik,
Ki tudja, mi történhet?!
|