Üdvözlünk az oldalon! Egy különleges alkotáshoz érkeztél, a Hurrikán Krónikákhoz, ahol megismerhetsz más ficeket és rajongókat is. Az oldal egyetlen kitalálója és alkotója Chokolate Sisters: Sam & Aemy, alkotásunkat 2008.11.08.-án nyitottuk meg. A történet, mely saját, a Naruto Shippuudenhez kapcsolódik, illetve annak saját verziójú folytatása. Főszereplők: A nagyszájú és minden lében kanál Hold falu szülötte Asuka, a hiperaktív és káromkodó mániás Chiaki, és az okos, szégyenlős, de türelmetlen Ayumi. Kövesd nyomon történetüket! - FanFiction for Naruto -
|
| Firkák
| |
Naruto Shippuudenhez kapcsolódik
 Ebben a modulban ficeket olvashattok egyéb kategóriában, a három lánnyal és a Hurrikán Krónikákon kívül, a Naruto Shippuuden világához kapcsolódva, mind más - más szemszögben. Megéri beleolvasni, mert elég sok dolog kiderül a lányokról...
Mariliisa írta: Jégvirágok
Egy téli estén Naruto és Sasuke beszélget. Harmonikus kis fic.
Wind írta: Gaara gondolatok Elmélkedés az életéről, jövőjéről és múltjáról.
Hurrikán Krónikákhoz kapcsolódik
Anii írta:
Visszatérés
A Homok falut megtámadják, Gaara és a többiek veszélybe kerültek. Ám ekkor három idegen érkezik a faluba. Kinek az oldalára állnak?
Jun írta:
A találkozás
A konohai chuunin vizsga idején találkozik két ember... Ayumi és az akkor még Jinjuriki Gaara... Mi sül ki ebből?!
Jun írta:
Genjutsu
Egy érdekes gondolatmenet: ahol Uchiha Itachi és Oguri Ayumi találkoznak...
Aemy írta:
Az újratalálkozás
A Negyedik Nagy Shinobi Háborúban az öt Kage vállvetve harcol Madara ellen. Erre a pontra érkezik a három lány. A történet Jun: A találkozás című fice alapján íródott.
Aemy írta:
A kezdet
A történet Ayumiról és a Homokba költözéséről szól. A felnőtté válás mégsem olyan egyszerű, főleg ha te vagy a családban az elsőszülött...
Aemy írta:
A Konoha Gimnáziumban Chiaki és Ayumi családja a fővárosba költözik, új életbe és új gimnáziumba kényszerülnek. Itt kezdődnek a bonyodalmak... Folyamatban...
Aemy írta:
Az élet nehézségei Az élet tele van apróbb örömökkel és bosszúságokkal. De mit érzel akkor, ha olyan ember közelében ér balszerencse, akibe épp bele vagy zúgva és még a felettesed is?! Hát így kezdődik egy vígjáték!...
Aemy írta:
Jövőkép Mit tennél, ha a megszokott életed felborulna, mert a jövőd a nyakadba hullana egy nap? Szó szerint... Így kezdődik egy bonyolult élet?
Aemy írta:
A Rivális Minden felkavarodik, amikor egy régi ismerős (vagy talán kicsit több annál) megjelenik hirtelen az életedben, újra...
Aemy írta:
Időcsavar Este a megszokott napirended szerint lepihennél, de hirtelen egy csata kellős közepében találod magad. Aztán hirtelen mégsem...
| |
|
Nézz be ide is: 
 |
|
|
Fic: Yaro: Morgena csókja |
--Échtelion--
- Végeztem.
- Ahogy gondolod… - mondtam.
Meztelenül hevertem az ágyon. Akár a toroni festmények nő alakjai, kihívón és szégyentelenül. Aznapi szerelmemet néztem, ahogy az megpróbálja összeszedni szerteszét dobált ruháit. A sápadt holdfényben csak úgy villogott a férfi tekintete. Ez tetszett leginkább, a kifürkészhetetlenül borostyánszínű, szomorú szemek. Ilyet még nem láttam. Hallani hallottam már a hosszúfülűek népéről. Az este folyamán többször meg is próbáltam kitapintani, mégsem találtam meg a mesék fejtetőig érő füleit. A haja sem volt se kalászsárga, se hófehér. Inkább fakóbarnának tűnt. Arca akár a szobroké, sehol egy ránc, egy anyajegy. Testét fején kívül nem takarta szőrzet. Érintése puha volt és mégis hideg, mint a holtaké. Alkata arányos, mozgása könnyed. Izomzata bár nem hivalkodott annyira, mint egy korgé, kidolgozottnak és erőteljesnek tűnt. Az éjszaka ezt bizonyította is. A tettvágyon kívül nem láttam más érzelmet az arcán, egészen a gyönyör pillanatáig. Akkor mintha elmosolyodott volna. Csak egy pillanatra. A munkám megkövetelte az érzéketlenséget, és hozzászoktam látogatóiméra is. Azonban ő más volt, ha arcán nem is látszott, mozdulatain éreztem a törődést. Vagy a gyakorlatot. Mindegy. Kevesen viszonozzák az adományom, és ő megtette. El kezdett érdekelni. Miután elaludt tüzetesebben megnéztem magamnak. Alig lehetet több húsz évesnél. Mindkét csuklóján egy-egy tetoválás. Valamilyen jelek melyeket nem ismertem fel. Nyakában egy dús lombú fát ábrázoló érme pihent. Ahogy közelebb bújtam hozzá rögtön átölelt. Egy lány nevét ismételgette. Én pedig cirógattam akár az anyák.
Mikor pár óra múltán, de azért még az éjszaka közepén felébredt, kissé ijedten nézett körbe, majd rögtön szedelőzködni kezdett. Először abba a szűkre vett nadrágba préselte magát, mely az előkelőek divatja szerint emelte ki férfiasságát és farát.
- Ki az az Évoria? – törtem meg a csendet. A férfi szeme fenyegetően villant. – A szeretőd vagy a szerelmed, aki után epekedsz?
- Közöd?
- Nézd! Nekem mindegy kit képzelsz a helyemre…
- Ő a húgom! – csattant fel.
- Én nem ítélkezem, az Kyel dolga! – incselkedtem. Éppen a selyemingjét gombolta össze.
- Ő a húg… Meghalt! – egy pillanatra megállt majd az ágy szélére ült és az arcát a tenyerébe temette. Elszégyelltem magam. Odahajoltam és átöleltem.
Szinte azonnal eltaszított és felugrott. Szeméből kitörölte a sós cseppeket. Tovább gombolta ingjét, annak ujjait pedig feltűrte és a mosdótálhoz sétált. Arcát a hideg vízzel mosta meg. Haját egy fekete szalaggal fogta össze. Maradék holmiját ölbe vette. Rám nézett, zavartan bólintott és kiviharzott. Egy darabig még szórakozottan néztem az ajtót, majd szellemnyelven küldtem üzenetet a banyának:
- Lelkifurdalás, önsajnálat és álmatlanság… Alkalmas az Úrnő csókjára.
Szánalomra méltó. Még egy eltékozolt lélek. De hát a jövőre is gondolni kell. A kisasztalhoz léptem, megcsodáltam fiatal, de elhasználódó testemet a tükörben. Nem hiába mondják a dzsadok: Első a saját üzleted!
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
