|
02. rész: avagy Végre Konohában!
- Milyen szép idő van. Csicseregnek a madarak, kellemesen fúj a szél, a fák virágba borultak...
- Izumo ne fárassz... Már megint korán kellett kelnünk, de minek? Ez kegyetlenség! Soha nem tudom kialudni magam normálisaaan... - ásított Kotetsu - Ma sem fog történni semmi.
Hirtelen porfelhőre lettek figyelmesek. Valaki közeledett a falu felé. Elég gyorsan iszkolt.
- Olyan, mintha menekülne valami elől, nem?- hunyorított Izumo a közeledő felé.
- Á, ez csak Jiraiya. -Legyintett Kotetsu. - Biztos megint meglesett valakit...
Visszaültek a helyükre, miközben nézték, milyen gyorsan illan be a kapun, és fut tovább a házak rengetege felé.
- Áááh! Nézd, már be is ért a kapun! Ez nem ér!!! - hallották az egyik üldöző kiáltását.- Gyere vissza te szemét! - ordította a másik, sokkal dühösebben, miközben kettétört egy fát.
Futás közben elérték a falut. Onnan viszont nem mehettek tovább, mert az őrök megállították őket.
- Héé- hé, megállni! - Ugrott eléjük egy bozontos hajú férfi. - Mit akartok itt, Konohában?
- Bocs haver, most nem érünk rá! El kell kapnunk azt a perverz bunkót, aki befutott előttünk a kapun, hogy miután elkaptuk jól...- bokszolt párat a levegőbe a vörös hajú. Kotetsu felhúzta a jobb szemöldökét.
- Chiaki! - Szólt húgára a világos hajú, miközben fontoskodva kihúzta magát, és bemutatkozott:
- A nevem Oguri Ayumi, ez pedig a húgom, Chiaki. - Mutatott a hiperaktívra, aki most a házakat nézegette csücsörítve.
- Azért jöttünk, hogy felkutassuk a rokonainkat, akik itt élnek. A Köd Faluból érkeztünk.
- Azt látjuk a fejpántotokról. - Mondta Izumo, miközben a vöröset figyelte, aki láthatóan most a friss lábnyomokat olvasta a talajon.
- Megtaláltam! Ha ezt a nyomot követjük, tuti elkapjuk a perverzet! - vigyorgott.
- Csak ne olyan sietősen. Akár kémek is lehettek - nézett össze a két kapuőr.
- Mi nem vagyunk kémek! - sértődött meg Ayumi. - Az igazat mondtam, nem hazudok!
- Majd a Hokage eldönti, mi legyen veletek - szólt Izumo. - Most gyertek velem. Indult el, a lányok pedig követték.
- Ez az! Jó úton megyünk. - Ujjongott Chiaki.
- Erre - mutatta az őr az utat.
- Ne! Nem arra! A nyomok erre vezetnek tovább...
- Most a Hokagéhez megyünk. - Szűrte ki a szavakat Ayumi összeszorított fogai között. A homlokán vészesen dudorodott az ér, idegbetegsége kitörésének jeleként.
- Hm, oké- s. Utána is elkaphatjuk a szemetet... - Rántotta meg a vállát Chiaki.
Pár perc múlva kopogtatott Izumo a Hokage irodájának ajtaján.
- Szabad! - Hallatszott bentről. Izumo benyitott.
- Jó reggelt! Ez a két lány most érkezett a Köd faluból. Azt mondják, hogy a rokonaikhoz jöttek.
- Értettem Izumo. Menj vissza az őrhelyedre.
Tsunade végigmérte a két lányt.
-Rég láttuk egymást. Egészen megnőttetek. Bár Ayumi, te még mindig alacsonyabb vagy a húgodnál.
Chiaki rávigyorgott a nővérére, aki viszonzásként arrébb lökte.
- De a viselkedésetek semmit sem változott. - mosolygott.
- Tsunade! Szeretnénk megtalálni anyánk nővérét. Lehetséges lenne, hogy a falu könyvtárát a lakók adataival átnézzük? - Csapott az asztalra Chiaki.
- Ezt sajnos nem lehet, nem engedélyezett. De majd megkérjük a segédemet, Shizunét hogy tegye meg ezt helyettetek. Az már nem ütközik törvényekbe. Nos? Sikerült kitanulni az orvosi Jutsukat?
- Nekem igen. - Bólintott Ayumi. - De hugi nem mutat rá semmi hajlamot. Ő inkább a gyors szétverés híve. És még mindig csak genin...
- Valóban? A Chuunin vizsga csak 2 hónap múlva lesz. Addig mit csináljak veletek?
- Valaki meglesett minket fürdőzés közben. Előbb őt kell elkapnunk. Egy fehér hajú férfi volt. - Pattogott a vörös. - Amíg mi megkeressük és jól ellátjuk a baját, addig te kitalálhatod, hogy mi legyen velünk. Adj 2 órát!
Ekkor valaki beugrott az ablakpárkányra. Hosszú, fehér haja és piros- csíkos arca volt. Már nyitotta a száját, hogy köszönjön a Hokagének, mikor felismerte a két lány. Arcuk gonosz bosszút ígért...
Egy másodperc múlva ismét üldözőbe vették kukkolójukat. A leskelődő most egy rét közepe felé rohant sensey és tanítványai közé vetve magát. A lányok utána. A diákok rémülten szétrohantak, szegény tanáruk csak kapkodta a fejét.
- Bocsi, törpék! Ha lehet, ne mozogjatok! - Mondta Chiaki, miközben kerülgette a tíz év körüli gyerekeket.
- Eltűnt ez a szemét! - kiáltott Ayumi a sensei mellől.
- Ne káromkodjatok a gyerekeim előtt! - Szólt dühösen a sensei.
- Elnézést kérünk - szégyenkezett Ayumi. - Gyere hugi, menjünk vissza...
Szitkozódva visszaindultak a Hokagéhez.
- Na? Sikerült elkapni? A nézésetekből ítélve nem. - Mondta Tsunade.
- Már tudom, hogy mit csinálok veletek. Egy csapatom küldetésen van a Villámok földjén. Az új vezetőt és családját kell védeniük. Két nap múlva érnek oda. Ha ügyesek vagytok, négy nap alatt ti is ott lehettek. A küldetésetek ugyanaz, mint az övék: találjátok meg azokat, akik a vezető életére törnek. Holnap hajnalban indulhattok is. És ha már ott vagytok, vegyétek fel a kapcsolatot a régi csapattársatokkal, Asukával.
Álljon össze újra a Tizenhármas csapat.
Shizune megmutatja a szállásotokat. Na menjetek! A csajok Shizune nyomában elindultak, hogy miután megnézték a szállásukat, körbenézzenek Konohában.
Ettek, ittak, buliztak , felforgatták a falut. Hajnalban pedig vállukra vették új küldetésüket a Villámok Országa felé.
Ez volt a második fejezet,
Remélem tetszett -
Kialakul a történet
Csak nézd meg!
Jön az új szereplő,
Ki egy kicsit béna -
De a csajszi kedvelhető:
Mariko Asuka.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó