|
Első fejezet
Gaara a megszokott ütemben haladt a napja végén. Befejezte a tennivalóit, bezárta a Kazekage irodát, és elindult lefelé a lépcsőn, hogy vacsorázhasson testvérével.
Eltűnődött, hogy oly sok idő telt el, mióta vége lett az utolsó Shinobi háborúnak, annyi dolga volt, a faluban annyi minden megváltozott. De egy valami maradt: Ő a Kazekage, és mindenki felnéz rá. A testvérei is, holott Temari már Konohában él Shikamaruval, testvére is udvarolgat, és Ő nem lépett előre semmit. Felkel, dolgozik, lepihen. Így teltek a napjai az elmúlt években.
Míg ezen tűnődött, leért az étkezőbe, ahol testvére egyedül várta. Vacsorához ültek, és folytatta tovább gondolatait.
- Ha nem lennék Kazakage, akkor is így élnék? Immáron 20 éves leszek nemsokára, de csak a "munkámnak" élek. - Tűnődött... De a gondolatmenetét már nem sikerült befejeznie, mert egy hatalmas robbanás rázta meg a környéket.
Mire kiértek már minden lángokban állt a háztömbnél. Mindenfelé emberek futkostak, katonák segítették őket, és középen egy középkorú férfi fekete ruhában diadalittasan kacagott.
- Ki a fene vagy te?! - kérdezte udvariasan Kankurou. De a válasz helyett egy adag porfelhő érkezett az arcába. Gaara testvére segítségére sietett, de ő egy sárga porfelhőbe lépett. Alig kapott levegőt, a sárga por fojtogatta. Aztán hirtelen megszédült, térdre esett, majd be kellett csuknia a szemét, mert marta a por. Mikor újra kinyitotta már nyoma sem volt a sárga porfelhőnek, az idegen férfinak és a késő estének sem. Kora délelőtt volt...
Kábultan tekintett maga köré. Látszólag otthon volt, de valahogy mégsem. Az egész környék, valahogy sokkal kevésbé volt modern. A házak hasonlítottak inkább a régebbi falu kinézetéhez. Épp összekanalazta magát a földről, mikor egy ismerős arcba ütközött a tekintete.
- Gaara-kun! Hát itt voltál?! Egész reggel kerestek a testvéreid. - köszöntötte Ayumi. Gaara csak meglepetten nézte őt, mert úgy emlékezett, hogy a lány jelenleg Konohában tartózkodik, hosszabb szabadságon.
- Nem Konohagukureben vagy? - csúszott ki a száján. Ayumi csak elmosolyodott és megrázta a fejét.
- Kazekage-sama nem engedett el, azt mondta hogy ráérek meglátogatni a családomat a jövő hónapban is. - Ekkor Gaara felhúzta a nemlétező szemöldökét, és meglepetten nézett a lányra.
- Elengedtelek... - de a mondatot be sem tudta fejezni, mert a lány kuncogni kezdett.
- Menjünk, és reggelizzünk. utána majd jobban leszel. Látszólag ismét kikészítetted magad éjszaka... - karon ragadta, és vonszolta a Kazekage torony felé. Gaara teljesen megdöbbent a jeleneten. A lány rettentően közvetlen volt vele, és abszolút nem zavarta hogy belé karolt. Valahogy megnyugtatta...
Útközben még több eltérést látott a faluban. Az üzletek és a házak máshogy sorakoztak, más sorrendeben álltak. De csak neki volt furcsa. A lány úgy látszott semmi idegent és furcsát nem látott útközben...
- Gaara! - visította nővére, mikor meglátta őket közeledni.
- Már aggódtunk! - csatlakozott bátyja és leugrott a közeledőkhöz.
- Gaara! Ezerszer kértelek, hogy ne mászkálj éjjel a faluban, mert az emberek megijednek! Ha nem vagy elég óvatos, még mindig kitörhet az Egyfarkú! - Lépett elé apja, aki jelenleg egyáltalán nem halott - hanem ép és eleven volt.... A vöröset annyira meglepte ez a fordulat, hogy csak bámulni volt képes teljesen élő és egészséges öregedő apjára. Ő pedig látszólag nem örült a bámulásnak, felhúzta az orrát és hátat fordítva elköszönt.
- Legyetek szívesek jobban figyelni az öcsétekre. Dolgom van! - azzal el is lépett.
A testvérek megvárták míg apjuk eltávolodik, aztán a két érkező felé fordultak.
- Figyel Gaara, megérjük hoy magányra vágysz néha, és hogy még mindig nehezen alszol... De jobban is megbízhatnál bennünk! - kérlelte a bátyja. Az érintettnek fogalma sem volt milyen helyzetbe került, így a megfontolt hallgatásba burkolózott.Nővére látván, hogy nem tud mit felelni, egész egyszerűen mosolyogva nyugalomra intette idősebbik öccsét.
- Kankurou, hagyjuk, hadd reggelizzen. Majd később beszélünk még erről. - azzal kacsintva elrángatta őt onnan, magára hagyva Ayumit és Gaarat.
A lány felé fordult, majd elinvitálta a konyhába. A ház nagyjából ugyanolyan volt, mint megszokta, annyi különbséggel, hogy itt nem volt shinobi háború, ami miatt újra kellett volna építeni a nagy részét. A lány reggelit készített neki, és közben végig arról mesélt neki, hogy igazuk van a testvéreinek, nyugodtan megbízhat bennük. A mosolya rettentő kedves és őszinte volt, már zavarba ejtően közvetlen. A vörösnek fogalma sem volt, miféle kapcsolatban állhat a lány vele. Ezért úgy döntött, hogy olyan kérdésekkel fogja bombázni őt, amiből kiderül majd minden.
- Mióta vagy a homokban pontosan? - puhatolózott. Ayumi ránézett, majd elmosolyodva folytatta a tevékenységét.
- Pontosan tudod, hogy 3 éve hívott a 4. Kazekage a faluba, hogy az erőmmel segíthessek neked féken tartani az Egyfarkút. Akkor még a Mizukage mellett tanultam, és nem voltam elégedett a posztommal. A Kagetalálkozó adott esélyt arra, hogy változtassak az életemen. Az volt az első alkalom, hogy elkísérted Őt a találkozóra, mint lehetséges utódja.
Gaara mérlegelte a szavait. Vagyis a lány előtte nem érkezett a Homokba, és gyakorlatilag az ő segítségére lett felkérve. Vagyis a lány valaha erősebb volt nála, vagy a képességével képes az egyfarkút benne kordában tartani. Ez felettébb érdekes, mert akkor egy másik Gaara az, akivel most összetévesztik. És Ő még mindig Jinjuriki...
Ez kissé felkavarta Őt, hisz ezek szerint itt nem támadta meg a falut az Akatsuki, nem halt meg, ahogy az apját sem ölték meg. És ez még csak a kezdet. Vagyis ki tudja, mennyivel "könnyebb" az itteni Gaara élete... - Míg elmélkedett, a lány elé készítette az ételt. Gaara biccentéssel megköszönte, majd csendesen enni kezdett. Később a faluban tett séta alatt megbizonyosodott róla, hogy a lány mindenhova vele tart. Kezdte zavarni a dolog, ezért rákérdezett.
- A kórházban nem hiányolják a képességeidet? - puhatolózott óvatosan. A lány ránézett, majd kedvesen felhúzta a szemöldökét.
- Tudod, hogy a jelenlegi Kazekage csak azért tart itt, hogy veled legyek, igaz? Megegyeztünk, ha végre kineveznek Téged, akkor tudok majd a kórházban elhelyezkedni. Addig maradok a személyes... ö... - elpirult, és nem tudta befejezni a mondatot. Gaara nem firtatta tovább, megkapta amit kérdezett, vagyis a lány vele fog tartani, bárhova is megy a faluban...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó