Gaara:
- Igazán aggasztott a ma délelőtti fehér köd megjelenése. A két idepottyant gyerek pedig biztosan az enyém. - vakarta fejét.
- A kinézetük pont, mint én voltam korábban. Egyikük megjelenése is rengeteg kérdést vetett fel, de hogy ketten vannak még nyugtalanabbá tesz... Biztos, hogy a korábbi harcnál történt meg a baleset. Az ő hibája... Mindenképp ki kell faggatnom. Legjobb lesz, ha most azonnal a cellájához megyek. - azzal elindult a börtön felé.
- De talán Ayumi viselkedése még több kérdést vet fel bennem. Annyira természetesen viselkedik velük. Bár talán ez a normális egy nőnél. Mégis, zavarja valami. Megértem. Elvégre a gyerekek rám hasonlítanak, és apjuknak hívtak. Meg kell tudnom, mit gondol a történtekről. És azonnal vissza kell juttatnunk a gyerekeket a saját szüleikhez... - Nyitotta ki a börtön főkapuját.

Ayumi:
- Úristen! Ezek a gyerekek az anyjuknak szólítanak. De nem is ez a legrosszabb! Gaara-kun kicsinyített másai! Leapázták! Ő meg olyan fejet vágott, mintha most tudta volna meg, hogy a Mikulás nem is létezik... Mit fogok kezdeni ezzel a helyzettel?! - kapkodott levegő után, míg a lurkók körülötte futkostak.
- De mégis... Annyira aranyos ez a két dugó... Annyira tudnám szeretni őket... - majd elpirulva nézte a két kacagó csöppséget.

- Menjünk sétálni! - kérlelték, így végül kivitte a faluba őket. Itt sem viselkedtek másként. Futkostak, de nem mentek 3 méternél távolabb tőle. Mindenkinek köszöntek illedelmesen, és integettek. Az emberek rájuk nevettek, és nézték, ahogy igazi családként sétálnak a főtér felé. Ayumi csodálkozott, mennyire elfogadták már itt, és senki sem kérdezősködik tőle. A gyerekek pedig a készülő szökőkúthoz szaladtak.
- Anya! Mi történt a Csobival? - nézett ré kérdően a kis barna.
- Csobi? Úgy érted Csobogós? Még nem készült el. De nagyon igyekszünk vele. - mosolygott rá. A kicsi csalódottan nézte, majd csücsörítve felhagyott a kérdésekkel. Meglátták a pékséget, és elindultak felé.
Ayumi egész délután velük volt, együtt vásároltak, és főzték a vacsorát. Annyira megnyugtatta a közelségük. Még maga is csodálkozott, mennyire könnyen vette a helytettes anya szerepét. És mennyire örül a szíve, hogy Gaara-nak is köze van hozzájuk...

A vacsora igazán komikusan sikerült, mivel Kankuoro és Temari egyáltalán nem viselkedtek komolyan az eseményen. Végig jókat visongtak, mikor a két gyerek leapázta vagy leanyázta a másik kettőt. Gaara kevésbé tudott mit mondani, csak nézett nagy szemekkel az éppen hozzá beszélő apróságra. Akkor pedig végképp kiakadt, amikor az ölébe másztak, kicsit civakodtak, hogy elférjenek, majd beleettek az ételébe. Mivel a pálcikával étkezés még nem ment, ezért kézzel és kanállal nyomták a szájukba az ételt. Szurtos képpel vigyorogtak rá, majd neki is enni akartak adni. Persze magabiztosan nemet intett feléjük, ezért letettek róla. Hangos szavakkal intették jelenlegi anyjukat, hogy akkor etesse ő a férfit. Ayumi eddig is nagyokat kuncogott a másik kettővel a jeleneten, de most elvörösödve fulladozni kezdett. A két szurtos meresztette a szemét, míg a Kazekage meg nem kínálta egy pohár vízzel. Az étkezés alaposan elhúzódott, mivel a gyerekek nagyon sokat meséltek a mai faluban töltött délutánjukról, és arról, hogyan tanította őket Ayumi bentót főzni.
A lány a szobájában szállásolta el a kisfiúkat, majd elaltatta őket. Míg aludtak, a másik hárommal tanácskoztak.
- Tehát semmit sem tudtál meg, hogyan kerültek ide? - kérdezte a vörös.
- Azt mondták, hogy a ködös férfi feltűnt a folyosón, és megtámadta őket. És az édesanyjuk nagyon megsérült. - de sajnos mást nem tudtam meg. - rázta a fejét.
- Tehát a börtönben ülő fickó volt. De képtelenség, hogy valaki időkaput legyen képes nyitni! Az időt nem lehet irányítani. - szólt közbe Kankouro.
- És ha ez nem a mi időnk? és nem is a jövő, hanem egy másik világ szülöttei? Hisz Ayumi és Gaara, ők nem... - harapta el Temari a mondatot. Kérdően tekintettek egymásra, majd Ayumi lehajtotta a fejét.
- Talán reggel többet sikerül megtudnunk. - szólt a Kazekage, és köszönésként bólintott.

Alig lépett a szobájához, máris kiáltásokra lett figyelmes. Azonnal benyitott a szobába, ahol a két gyerek hűlt helyét találta. Kétségbeesetten szaladt a felszínre. A tetőre, úgy érezte oda kell mennie. Amikor felért, a következő képet látta maga előtt: a köd közepén félig a levegőben állva a férfi két kezében a ruhájuknál tartva 15 emelet magasan tartotta a csöppségeket, fenyegető mosollyal a száján, elengedésre várva.
- Egy mozdulat Kazekage, és a kölkök darabokban fognak földre érni! - röhögött hangosan. Gaara fogcsikorgatva állt méterekkel előtte, ismét sarokba szorítva. Ayumi pedig a meglepetés erejével érkezve a férfi felé rontott, majd gyomron rúgva kiragadta a gyerekeket a kezéből. Nem érdekelte, hogy vele mi történik, de a két kicsihez senki sem érhet hozzá! - Mozdulata az összes jelenlévőt meglepte, csak Kankouro lélekjelenléte állította meg őt a lábtöréses földre éréstől. Chakrafonalai az utolsó pillanatban kapták el őt a becsapódástól. Épségben földet értek, majd Ayumi gyilkos tekintettel bámult felfelé. De a férfit ekkor már homokburok övezte körül, mozdulni sem tudott, majd hangos reccsenéssel véget is ért. A lány magához ölelve a kicsiket nyugtatgatni kezdte mindkettőt. Mögötte landolt a vörös.
- Nem esett bajotok? - kérdezte aggódva. A kicsik letörölték könnyüket, és hozzá szaladtak. Ekkor újabb köd képződött előttük, de ez sűrűbb és világosabb volt, mint a korábbi. Ayumi meg sem várva a Kazekage utasítását, odaszaladt, majd harci állásban fogadta a neki háttal kilépő magas férfit.
Ideje sem volt mozdulni, mert a csuklyás alak megragadta a csuklóját és fenyegetően magához rántotta. Annyira erős volt, hogy ellenkezni sem tudott. Maga előtt tartotta kezét, hátha a férfi megtámadja. Mikor tekintetük találkozott, hirtelen levegőt is elfelejtett venni. Egy idősebb, erősebb, érettebb Kazekage állt előtte. Ő nem szólt, egyszerűen magához húzta, és karjába vonta. Ayumi próbálkozott kiszabadítani magát, és szólt hozzá:
- Kérlek, meg kell hallgatnod! - próbálta, de ő belenézett a szemébe, majd mélyebb hangon szólt:
- Aggódtam érted, úgy örülök, hogy nem sérültél meg. - A lány szólni sem tudott, mert a férfi most még jobban magához húzta, és szájon csókolta. Mélyen, érzelmesen, ahogyan csak egy szeretett nőt képes megcsókolni egy férfi... Ekkor a Gaara mögött álló két lurkó felé szaladt, és az ölébe vette őket. Megfogta a lány csuklóját, és húzni kezdte a köd felé. Fiatalabb, jelenlegi énje megállította:
- Őt nem viheted! - szólt felé. Két pillanatig csak nézték egymást, majd az idősebb bólintott. Elengedte a lány kezét, és mosolyogva távozott.
Ayumi pedig ott maradt, a szívében hatalmas űrrel és kétséggel, hogy a boldogsága most tűnt el egy ködös burokban... Talán örökre...

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés