Ayumi kezdeti zavara és szégyenlőssége kezdett alább hagyni, bátran fogadta a vörös közeledését. Bár a mai nap többet jelentett, hisz ezelőtt nem sokat fordult elő, hogy 10 napig nem látta őt.
- Milyen volt New York-ban? Kedvesek voltak hozzád? - mosolygott felé, miközben a lábával rugdosta a havat. Gaara nézte a játszadozását, majd csak utána válaszolt.
- Legtöbb időt az irodában tárgyalásokon és a hotelban töltöttem. De még nem fogadtak el teljesen, kell pár év, mire hozzá szoknak hogy én leszek a vezető a Sabaku vállalatnál. Apám a teljes kinevezésemet az egyetem után tevezi. -Ayumi nézett rá, alaposan szemügyre vette az arcát. Feszült volt, fáradt és kicsit lelalssult.
- Megint nem pihentél. - nézett rá aggódóan.
- Nem volt rá időm. - sóhajtott. Ayumi csücsörített, majd szmbe fordult vele és hátal folytatta a sétálást.
- Ha így folytatod, 10 év múlva 40 évesnek fogsz tűnni... bár amilyen sármos vagy, neked az sem ártana! - majd nevetni kezdett a meghökkent arcú srácon. Gaara megállt.
- Csak vicceltem. - mosolygott rá. Gaara továbbra sem szólt, így közelebb ment hozzá. Már magyarázkodni kezdett volna, mikor a vörös megszólalt.
- Gyere hozzám! - majd komoly tekintettel várta a választ. Ayumi kitágult pupillával meredt a tengerzöld szemekbe. Szóhoz sem jutott. A hirtelenjött kérés kitörölt mindent a fejéből. Percekig csak álltak ott, Gaara pedig nem nézett máshova, nem hajtotta le a fejét, csak várt türelmesen. A lány nyelt, majd újra nyelt. Hisz még alig jártak pár hete. De... Ő is úgy érezte, Ő rá várt, és várna bármeddig. Teltek apercek, és elfelejtett megszólalni. Gaara pedig fogytán volt a türelemnek.
- Ayumi... - kezdte volna, de a lány a szavába vágott.
- Szeretném! - majd Gaara szemei kitágultak, és mindketten megértették: kapcsolatuk mostantól több. Hisz eddig épphogy elkezdték. Pár apró csók, és kézfogás, kis apró ölelések, ezek jutottak eddig. De mostantól megváltozott. Mostantól örökre szólhat.

Gaara közelebb lépett hozzá, megfogta a kezét és megcsókolta. Majd magához húzta, és a száját is megcsókolta. Aztán hosszú percekig csak néztek egymás szemébe, majd kézen fogva, csendben sétáltak tovább. Mostantól... Mostantól több lesz...

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés