11. rész
Az ünnepek vészesen közeledtek. Mindenki ajándékokat vásárolt, a város nyüzsgött. Chiaki a lovagjával szinte minden nap együtt volt iskola után, Asuka pedig esténként külön órákra járt, amiket Iruka-sensei tartott. A szülők semmit sem gyanítottak a külön órákról. Ayumi és Hinata pedig gyakrabban volt kettesben, bár ezt egyáltalán nem bánták.
- Már minden ajándékot megvettél, amit szerettél volna? - kérdezte a fekete hajú lány tőle, miközben egy kávézóban telepedtek le, megpihenni. Ayumi a listáját nézegette, majd kihúzott pár dolgot, míg végül letette maga elé az asztalra. - Igen, bár még vennem kell valamit. De semmi ötletem nincs... - bámulta a cetlijét. Hinata szó nélkül elolvasta a neveket, majd mosolyogva rámutatott az egyetlenre, ami nem volt áthúzva. - Gaara-kun is kap ajándékot? Tudod, én is bajban vagyok Naruto-kun ajándékával... Nézhetnénk valamit nekik a közelben lévő áruházban. Ott biztos találunk valamit. - Őszintén szólva nem döntöttem el, hogy tényleg adjak-e neki valamit. Tudod, nincs köztünk semmi. Ő... Hazakísér, eljön velem vásárolni, kiállításra és sétálni is. De semmit sem tesz. Úgy érzem, inkább a húga ként kezel. - forgatta a kezében lévő csészét. Percekig nem szóltak. Ez a tény mindkettejüket elnémította. - Talán csak... bátortalan. Lehet ha kap majd tőled ajándékot, viszonozni is fogja. - próbálta felvidítani Hinata. Ayumi ránézett. Hirtelen a karjai olyan nehezek lettek. Tanácstalan volt, de azért elkísérte barátnőjét a plázába. Elérkezett az utolsó tanítási nap. Ayumi a felső szintre igyekezett ebédszünetben, hogy átadhassa ajándékát. Már a terem előtt állt, amikor kinyílt az ajtó, és kijött egy fiú. Abban a pillanatban meglátta, hogy a Gaara-Sama-Rajongói-Klub Elnöke miként ölelgeti a csodált személyt a karjába csimpaszkodva. Ő nem tiltakozott. Az egész osztály jelen volt az eseményen. Furcsa érzések kavarogtak benne. Nincs köztük semmi, de azért mégis van valami. Nézte a becsomagolt könyvet a kezében. Miért is vette? Úgysem várt cserébe semmi ajándékot... De ez meglepte. A folyosón lévő kukához ment. Állt felette, de nem tudta bele dobni. Mégis drága könyvet vett... - Nem akarok közbe szólni, de most kidobod azt az ajándékot vagy sem?! - érdeklődött egy copfos felsős srác, mert szerette volna a szemetest igénybe venni. Ayumi ránézett. A kezébe nyomta. - Csinálj vele, amit akarsz... - azzal sarkon fordult, és a termébe indult. - Kérlek, most már fejezd be. - szólt Gaara a rá akaszkodó lányra, majd lerázta magáról. - De Gaara-sama! Én csak... Olyan rég óta vagyok a klub elnöke! Jár nekem egy karácsonyi ölelés tőled! - visítozott. A válasz egy elutasító mozdulat volt. - Nincs közünk egymáshoz. - majd elindult kifelé. Út közben egyik évfolyamtársa lépett hozzá. - Ezt egy lány akarta kidobni a kukába, de aztán meggondolta magát. A te neved áll rajta. - azzal átnyújtotta. Gaara szemügyre vette a szép íves betűket, és az egyszerű ezüst csomagolást. Rögtön felismerte. Megköszönte, majd értetlenül állt és bámulta. Miért akarta kidobni? Otthon Kentaro már a díszeket csomagolta ki a dobozukból, és írta a végeláthatatlan karácsonyi bevásárló listát. Mire ikrei beléptek az otthon melegébe, már húzta is a nyakukba a kötényt. - Az egész lakást kitakarítjuk, majd vásárolni megyünk, és elkezdjük a sütést! Kérlek, szóljatok Asukának, hogy őt is elvisszük ma este magunkkal a "Zabálj be" étterembe! - majd dudorászva visszatért a listája írásához. - Minden évben ez a cirkusz. - vigyorgott Chiaki cipője levételekor. - De legalább elmondhatjuk, hogy a mi karácsonyunk eseménydús lesz. - fűzte hozzá nővére.
A napok gyorsan szálltak a családi körben. Az újév előtti utolsó napon pedig Asuka és Chiaki a szilveszteri buli megszervezésén ügyködtek a vörös szobájában. - A savanyú képűt is hívjuk meg, meg a szőke csaját is. Ino nagy forma! - írt a listához újabb neveket. - Meg jönnek akkor a Sabaku testvérek, meg Hyuugak is. Am... nővérkém, a meghívókat rád bízzuk. - Az említett teljesen meglepődött. - Egész szünetben nem találkoztam velük, mert Hinatáék is elutaztak. Hogy állítsak be a meghívóval? Írjatok nekik emailt, ahogy a többieknek. - majd elindult kifelé. De húga felállt, és a kezébe nyomta a meghívókat. - Egyikünket sem érdekel, hogy ti fújtok egymásra a vörössel, bár nem tudni miért. Szóval fogod magad, és elbattyogsz mindkét helyre. Nincs vita. - majd kitolta az ajtón. Ayumi bámulta a kezében a lapokat. Most aztán kénytelen lesz mégis elmenni hozzájuk. - Hé! Ayumi! Hova mész! - ordított unokabátyja az egész utcát bezengve. A lány megtorpant, majd felé indult. A szőke nem volt egyedül, barátnőjével kézen fogva integettek felé. Míg odaért, boldogan mosolygott. Örült, hogy legalább náluk nincs változás. - Ezeket a meghívókat Chiaki küldte. - nyújtotta át nekik. - Ó! Köszönjük, szerintem mind ott leszünk. - vette át barátnője a meghívóját. Naruto figyelte a jelenetet, majd húga felé fordult. - Gaara mesélte, hogy iskola óta nem beszéltetek. Történt valami, ami miatt megharagudtál rá? Panaszkodott, hogy az ajándékát is ki akartad dobni. - Ayumi lesütötte a szemét. Most mit válaszoljon? Hogy féltékeny lett Matsurira, amikor olyan meghitten elölelkeztek? - Én csak... nem számít. Ha annyira érdekelte volna, engem faggat róla, nem téged. - majd duzzogva elindult a buszállomás felé. Ez most már mindig így lesz?...
|