|
10. rész
Egy hét telt el Ayumi rohama után. A Sabaku-ház elcsendesedett, a srácok iskolába sem mentek. Ayumi rettentően aggódott.
- El sem hiszem nővérkém, hogy ilyen tombolást csináltál a vöröske miatt. - vigyorgott húga, miközben a nővére szobájában ültek a szőkével, és édességet nassoltak.
- Most már tényleg le sem tagadhatod, hogy van köztetek valami. - nézett rá sandán, csokis fogakkal a szőke. Ayumi pár percig csak hallgatott...
- Nem történt köztünk semmi. Barátok vagyunk, ennyi... azt hiszem. - nézegette a kezében lévő csokis perecet. Forgatta, majd letette maga elé a szalvétára.
- Egy hét telt el, azóta nem is láttam. Még az edzésekre sem jött el, pedig a Kendo nagyon fontos számára... - testvére és barátnői vigasztalni próbálták:
- Talán csak elutaztak együtt, hogy megbeszéljék a problémáikat. - próbálkozott Hinata.
- Igaz, ez jó ok lehet! - szállt be Asuka is. Ellenben Chiaki nem volt szomorkodós hangulatban.
- Megfájdul a fejem a témától. Asuka, meséld csak el nekünk, hogy a múltkor, a karaoke estén miért léptél haza? Azt mondták beteg voltál, pedig ez nem igaz! - a szőke elvörösödve vihogni kezdett. Annyira zavarban volt, hogy leesett a székről.
- Nos, tudjátok most töltöttem novemberben a 18. szülinapomat. És...
- Ne kelljen kivernem belőled! - rázogatta öklét felé a vörös.
- Izé, kifelé menet összefutottam Iruka-senseiel... És olyan jól elbeszélgettünk, hogy megkértem... hogy kísérjen haza. - vigyorgott, egyre vörösebben. A másik három nem hitte el a mesét. Tekintetük nyilvánvaló volt, így a szőke folytatta.
- Oké, rendben... Az elmúlt két hétben meghívtuk egymást párszor vacsizni, meg moziba...
- Te járni kezdtél a tanároddal?! - üvöltötte Ayumi, mire Hinata a ájult állapotba került, Chiaki meg felpattant.
- Hát, mi még nem mondanám hogy járunk... Csak megcsókolt párszor... - majd menekülőre fogta, mert a barna a karjánál fogva megragadta.
- Ezért mindkettőtöket eltanácsolhatnak az iskolából! Asuka, még be sem fejezted a harmadik osztályt! - Chiaki a másik kezénél fogva ragadta meg, majd maga felé húzva ordítani kezdett.
- Hogy merted ezt hetekig eltitkolni előlem?! - meredt rá a szőkére csalódott arccal. Asuka annyira zavarba jött, hogy az ikrek vele ordítanak, hogy Hinata háta mögé szaladt.
- Tudom, és sajnálom... De neki is tetszem, és komolyan gondoljuk... Odafigyelünk rá, hogy a suliban ne tudja senki, kérlek ne buktassatok le! - kérlelte őket a biztonságos hát mögül. Ayumi feladta az üldözést, majd leült az ágyára.
- Ez a kettőtök döntése. Iruka-sensei már felnőtt rég, tudja mit csinál. Ha tényleg komoly a dolog, akkor számíthatsz rám. De máskülönben ellenzem... - ez a vélemény mindannyiukat meglepte. A szőke örömében a nyakába vetette magát, míg a vörös is megenyhült. Már csak Ayumi aggódott tovább, az előző téma miatt... Pénteken a Dojoból kifelé tartott. Már szürkült odakint. Még csak este hat, de látszik, hogy 20 nap múlva karácsony. Ismét egyedül megy haza, mert a Kendo Klub legjobbja nem jött edzésre, ma sem.
Míg kifelé menet a földet bámulta, egy fekete cipőt látott meg. A tulajdonosát két hete nem látta. Most hirtelen nem tudta, hogy képzelődik-e, vagy tényleg ott áll a fiú előtte. Gaara szokásához híven biccentéssel köszöntötte, majd kivette a kezéből a nehéz csomagot.
- Hazakísérlek. - majd a lány balján indult tovább. Ayumi még mindig nem ocsúdott fel ámulatából.
- Mit keresel itt? És miért nem voltál tanításon? - kérdéseivel igyekezett nem túl indiszkrét lenni.
- Apám külföldre utazott munka ügyben, és magával vitt minket is. Pár év múlva a mi vezetésünk alá kerül a cég, így általában ilyen fontos eseményeken nekünk is részt kell vennünk. - Ayumi megnyugodott a hallottak után, de még ficánkolt benne egy kérdés...
- Sajnálom, hogy kellemetlenséget okoztam nektek, a saját házatokban. Nem szoktam engedni, hogy az indulataim elragadjanak, de aznap nem tudtam uralkodni magamon... - továbbra is a járdát bámulta, míg haladtak. Ő mosolygott.
- Apám lassan változik. Már nem érzem úgy, hogy gyűlölne. Másként tekint rám, és ezt neked köszönhetjük. - most a lányra emelte a tekintetét. A szemeiből sugárzott a kedvesség és a melegség. Ayumi majdnem elesett, egyszerűen képtelen volt levenni róla a szemét. Be kellett látnia, hogy már végzetesen beleesett ebbe a csendes, furcsa srácba...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó