04. rész
A kérdés hideg zuhany ként érte, egyszerűen nem tudta mit feleljen. Az igazat elmondani képtelen lenne, és hazudozni pedig nem tud. Kinyitotta a száját, hogy válaszoljon de egy hang sem jött ki a torkán. Ekkor sikítozó lányok hada sodorta el Gaara mellől, és a földön kötött ki.
- Még jó, hogy a hal be van csomagolva... - morgott, miközben egy kéz felsegítette. Baki volt az, Gaara egykori sensei-e. Ayumival ketten bámultak szerencsétlen Kazekage felé, aki nem tudta kezelni a hirtelen hangzavart. Baki unottan lépett a lányok elé, és próbálkozott az elzavarásukkal. Persze őt is félre lökték. Ayumi kezdett kiborulni, így is elég stresszes napjai voltak, hát most kezdett sötét felhőket láni... Hirtelen elöntötte a düh, és hangos üvöltés tört elő az amúgy kedves lányból:
- Micsoda neveletlen csapat! Szálljatok le róla és hagyjátok élni! - Majd leguggolt és lefagyasztotta a sikítozó, röhögő és hörgő lányok lábait. Baki még sosem látta őt ilyennek azelőtt. Épp olyan meglepetten bámult rá, mint egykori tanítványa. Ekkor Ayumi puffogva megragadta a Kazekage karját, és húzni kezdte őt a torony felé. Baki egyetlen szó nélkül visszament őrhelyére, és mosolyogva nézte a távolodókat. Ayumi még most is fogta Gaara felkarját, és közben az orra alatt dünnyögött, bizonyos 'ostoba libák'ról és 'idióta majmok'ról... A város közepén jutott csak eszébe, hogy szerencsétlen Kazekage-t még mindig vonszolja. A férfi egyetlen szót sem szólt eddig, a meglepettségtől. A lány hirtelen elengedte a kezét, és habogni kezdett...
- Bocsánat! ö.. öö.. izé.. Nem akartalak rángatni. - sütötte le a szemét. Az arca ismét lángolt.
- Köszönöm. - szólt csendesen. Fürkészni kezdte az arcát. A lány ismét ideges, pedig az előbb végre önmaga volt. Zavarta, hogy nem érti őt. Más emberek nem törődtek vele annyit, mint Ayumi, mégis fél tőle. Miért törődik vele, ha fél tőle? Nem reális a viselkedése. Miután nem tudtak zöld ágra jutni egymással, elindultak vissza a toronyba. A konyhában lepakoltak, majd Ayumi még mindig zavartan töltött hideg frissítőt. Gaara nem szándékozott távozni, mivel hétvége van lazíthat. A frissítőjét kortyolgatva figyelte a lány tevékenységét. Ayumi roppant ideges lett, már attól is hogy Gaara nem ment el, most meg őt figyeli. A pár perccel ezelőtti kérdése hangzott fel a fülében. - Vajon ő tényleg azt hiszi hogy félek tőle?! - gondolkodott a lány. Ez eléggé elszomorította, hisz az érzései a férfi iránt teljesen mások voltak. Igen, persze, félt, de nem tőle, hanem a saját érzéseitől. Úgy döntött, nem hagyja tisztázatlanul a dolgot. Igenis megbeszéli ezt vele... - Mondd, este... a fesztiválra, te is eljössz? - kuporodott le Gaara-val szemben az asztalhoz. Ő felemelte a tekintetét. - Ez az este a pároknak szól, nem hiszem hogy az egész falu részt venne benne. Ayuminak ez elég nyilvánvaló válasz volt. Mégsem akarta feladni. - Az igaz, hogy ez a Valentin-napi fesztivál, de nem hiszem hogy csak párok mehetnek le mulatni. Szeretnék látni egy Homok falu beli fesztivált. Még sosem láttam... és... nem szeretnék rá egyedül menni.
- Akkor menjünk négyen! - szólt Kankuoro az ajtóból befelé jövet. - Jól fogunk szórakozni a sok pojácán... Ayumi pislogott. - Csak nem akarod tönkre tenni mások romantikus estéjét?! - hüledezett a barna hajú fickó felé. Kankuoro egy nagy vigyort engedett meg magának, amivel kivívta a lány dühét. Ayumi mérhetetlenül kiborult. Nem csak hogy tönkre fogják tenni a beszélgetését Gaara-val, de még arra is figyelnie kell, hogy másokkal tesznek-e valami ostobaságot...
Az estére mindenki kimonoval készült, vagy egyszerű Homok falu beli fekete ruhával. Ayumi ötvözte a kettőt, fekete rövid kimonot vett fel, kék övvel és hajcsattal. A fesztiválra indulás találkozója a Kazekage iroda volt, hát afelé vette az irányt. Már csak rá vártak, hogy elindulhassanak a hangos fesztiválra. Odalent csendes falu most színes szalagokba és piros fényű lámpások fényébe burkolózott. Minden korosztály jelen volt, legfőképp párok, és sokan eljöttek egymaguk is. Párt kerestek, vagy barátokkal érkeztek. Ayumi rettentően élvezte az estét, minden standot megcsodált, és Kankuoroval és Temarival mindenben részt vettek. Versenyztek. Persze egy idő után hagyta a testvéreket, ő pedig háttérbe vonult Gaara mellé. Ő éppen Dango-t evett, miközben testvérei vérre menő harcát nézte egy plüsshalért.
- Gaara-kun... - kezdte Ayumi bátortalanul. - A minap... kérdeztél tőlem valami fontosat. - Nagyokat nyelt, mire el tudta kezdeni a mondandóját, Gaara pedig abba hagyta az evést, hogy lássa, rá figyel. A lány rá emelte a tekintetét, és ismét össze szorult a torka, képtelen volt tovább beszélni. Gaara tekintete bátorító volt és érdeklődő, tényleg jó ötlet volt a fesztiválra kijönni. Ekkor a két idősebb testvér hátra szólt, hogy menjenek a következő standhoz, mire ők léptek párat a többiek irányába. Ayumi nagyokat lélegzett, érezte a pánik rohama ismét nagyon közel van. Ezt Gaara is látta. Megállt, és várta hogy Ayumi össze szedje magát. Most nem szólt, csak várt. De hiába, Ayumi egyre csak zihált, és remegett. Így aztán feladta a várakozást, és hátát mutatva neki elindult testvérei után... - Miért vagyok ilyen szerencsétlen? - Ayumi teljesen összetört, szidta magát. Nézte, ahogy Gaara távolodik tőle. - Nem akarom, nem akarom ezt is elrontani... Kérlek várj... - közelebb lépett, de nem tudott szólni. Aztán tett még egy, majd még több lépést. Utol érte őt, megfogta a karját, és maga felé fordította...
- Én nem... én nem félek tőled. Én... csak máshogy gondolok rád mint a többi ember. Gaara fürkészte a lányt, majd percekig nem szólt. - Talán sajnálsz engem. - mondta végül a lánynak szomorúan. Ayumi ettől még jobban kiborult, hirtelen zihálni kezdett és forgott vele minden... A vérnyomása most már az egekbe szökött. - Hogy jutott el ide ez a beszélgetés?!
|