03. rész
A lány kikészítette a forró ételeket, majd helyet foglalt Gaara-val szemben az asztalnál. A férfi egyetlen szó nélkül étkezett, és szinte rá sem nézett, csak mikor megköszönt valamit. A teát is csendesen fogyasztotta el. A lány nagyon boldog volt, hogy végre vele lehet, de egyetlen gondolat sem jutott eszébe, amiről beszélgethetne vele. A munkán, a jelentéseken és terveken kívül semmiről sem beszéltek még, nem hogy együtt vacsoráztak volna. Ayumi a köztük lévő rést egyre nagyobbnak, fél óra után pedig tátongónak érezte. A vacsora teázási idejére már teljesen elkeseredett lett, hogy kész kudarcra van ítélve minden cselekedete. Gaara az utolsó korty teájával is végzett, és most felállni készült az asztaltól. A lány megrezzent a keserűségtől, mert a gondolatai mardosták belülről...
- Köszönöm a vacsorát, finom volt. - Gaara ált az asztalnál és rá nézett. A lány sápadt volt és kétségbe esett, mint eddig mindig, ha hozzá szólt. Most sem tudott mást tenni, mint elkönyvelte, hogy Ayumi fél tőle. Csak állt és nézte a lány rémült arcát. Az járt a fejében, hogy ő már nagyon rég óta nem Jinjuriki, a lány mégis ilyen szemekkel tekint rá. Pedig már hónapok óta itt él velük, előtte pedig küldetésen volt itt, még sem tudott vele megbékélni. Egyetlen mozdulattal elköszönt, és távozott. Már napok óta készült erre a vacsorára, még sem volt mit beszélnie a lánnyal. Ő csak tudni szeretné, miért fél tőle annyira. Ayumi tekintete a régi időket juttatta eszébe, amikor még mindenki gyűlölte. De nem értette... Ha fél tőle, miért visz neki minden nap vacsorát, és miért hívta közös vacsorára... Erre a válaszra még várnia kell...
Ayumi ült az asztal mellett és bámult a Kazekage üres tányérjára. Egy hang sem jött ki a torkán. Újabb kudarc, mert ilyen béna volt. Ha Chiaki és Asuka itt lettek volna, addig piszkálták volna, míg zavarában mindenfélét össze nem hordott volna Gaara előtt. Az is jobb lett volna a csendnél. Fogta a fejét, mert ismét olyan hülye fejet vágott előtte. Gaara biztos nem felejti ezt el neki, és többet le sem jön hozzájuk vacsorázni...
Másnap reggel felkészült rá, hogy Temari és Kankuoro álmos fejjel belapátolják az ételt és mennek aludni a sűrű éjszakai műszak után, így csak könnyű ételt készített. Épp az asztalhoz ült, mikor léptek zajára lett figyelmes. Azonnal szedni kezdte a tálakba a fogást.
- Jó reggelt! Ma reggelire Tamago gohan lesz. - megejtett egy kedves mosolyt a közeledő felé. Gaara meglepetten bámult rá, még sosem mosolygott rá a lány. nem számított rá, hogy a tegnap esti rémülete után ilyen kedves lesz hozzá. Biccentett a fejével és leült a helyére. Ayumi teljesen elpirult, hirtelen nagyon remegni kezdett a keze. Gaara kezdeti öröme azonnal alább hagyott, amikor meglátta a lány remegő kezét. Ekkor léptek be testvérei az ajtón, egymás fekete karikás szemén röhögve.
- Most még jobban hasonlítunk Gaara! - vigyorgott Kankuoro, miközben leült a helyére. Temaritól azonnal kapott egy maflást, amiért ilyen szemtelen volt az öccsével. Ayumi nézte a hangos társaságot, és csendesen szedte ki a reggelijüket. Örült, mert végre mind a négyen együtt vannak...
- Ayumi! Miért küldted el tegnap Matsurit és a barátnőjét a csomaggal! Egész délután azzal nyaggattak... - nézett rá Kankuoro kérdően. A lánynak kettőt kellett pislognia, mire felfogta a kérdést.
- Titeket is zaklattak? Engem már előző nap ezzel piszkáltak... - morgott Temari teli rizzsel a szájában. Ayumi forgatta a szemeit, egyik testvérről a másikra, de mivel kénytelen volt a kérdésre válaszolni, így lesütötte a szemét.
- Nem éreztem úgy, hogy helyes lenne nekem átadni az ő ajándékukat. - majd egy falat ételt tett a szájába, csak hogy ne kelljen többet beszélnie a témáról.
- Pedig Gaara biztos meglepődött volna, ha te adod oda neki a Valentin-napi csomagot! - kezdte a középső testvér, és nagy röhögésben törtek ki nővérével. Ayumi ezzel szemben hatalmas fuldoklásba kezdett a rizstől. Gaara nem törődött a csomaggal, inkább a lány reakciója keltette fel a figyelmét. Miért lett Ayumi olyan ideges hirtelen? Ayumi a reggeli után mosogatás közben a testvérpárt szidta. Majd listát készített és vásárolni indult. Nem tudta, hogy mozdulatait valaki figyeli...
- Biztos el fogja bírni kedveském? Egy fiatal hölgynek nem kéne egyedül vásárolnia ennyi mindent. A végén még meg fog sérülni. - sopánkodott az egyik eladó, akinek az üzletéből Ayumi kilépett.
- Franc... Alig bírom el, pedig... És még mindig van a halas... Megint megjártam... - Egy reccsenést hallott, aztán leszakadt az egyik szatyor füle. Azzal a mozdulattal megbotlott, és már el is esett volna, ha valaki nem fogja meg a karját. Felnézett, és zöld szempárba ütközött a tekintete. A férfi egyenesbe húzta, majd kivette a kezéből a súlyos szatyrokat.
- Megsérültél? - nézett rá az ifjú Kazekage. Ayumi rázta a fejét, mert megszólalni nem tudott. Gaara hátrébb lépett.
- Van még valami a listán?
- Ö... Hal. Még halat kell vennem. - Pislogott a lány. El sem akarta hinni, hogy valaki segít neki bevásárolni, nem hogy maga Gaara...
- Menjünk. - mondta a férfi nyugodtan, és elindult az említett üzlet felé. Ayumi még mindig piros arccal lépett mellé, és együtt mentek a halas üzletbe. Gaara megvárta az üzlet előtt, és kísérte őt vissza a falubeliek és Ayumi csodálatára.
Még sosem volt ennyire boldog és ideges is egyben. Ebben a pár percben, míg a bevásárlásból haza felé tartottak, úgy érezte, végre kezd kialakulni valami kettejük között.
- Miért félsz tőlem annyira? - nézett a Kazekage maga elé, mintha a kérdés nem is a lánynak szólt volna. Ayumi pár másodperce tartó boldogsága hirtelen szerte foszlott, és úgy érezte, legszívesebben elsüllyedne...
|