02. rész
A következő napokban Ayumi csendesen végezte a dolgát. Reggeli után a kórházba ment, majd munka után bevásárolt és főzött vacsorára. Rengeteg papírmunkával halmozta el magát, hogy ne kelljen a kis kudarcokra gondolnia. Kudarcokra... Gaara még egyszer ért rá velük étkezni, sem reggel sem este. Kizárólag az irodájában tartózkodott, vagy tárgyalásokon. Kora reggeltől dolgozott, és késő éjjel is fenn maradt, hogy minél hamarabb végezzen. Az étkezései is szinte csak az irodájában folytak, így Ayumi minden este felvitte neki, majd szó nélkül ment aludni. Így ment ez már majdnem egy hete...
Durr! - Csörömpölés!
- A francba! Már megint... - Ayumi ismét a gondolataiba merülve mosogatott, és szegény edények a földre potyogtak az elmosogatott edénykupac tetejéről. A zajra most sem figyelt fel senki, hisz a környéken ismét egyedül volt.
- Azt hittem, ha változtatok az étkezési szokásainkon, nem leszek ennyire magányos... Hiába a tömérdek munka, nem érzem jobban magam. - állt a mosogató előtt és mély lélegzetet vett. Még sosem érezte, hogy mennyire hiányzik neki a két idegesítő hangos társa.
- Ayumi-sama! Ayumi-sama! Merre van?! - hallotta a hangokat a folyosó végéről. Levette a kötényét, és elindult a hangok felé. Amikor kiért hirtelen Matsurival és örök barátnőjével találta szembe magát. A lányok izgatottak voltak és ziháltak.
- Kértem, hogy ne hívjatok így, mert idősebbek vagytok nálam. - szólalt meg Ayumi mikor oda értek.
- De sokkal képzettebb vagy nálunk! - visította a hosszú hajú.
- Kérjük, add ezt oda Gaara-samanak! - nyújtott a rövid hajú egy csomagot felé.
- Tudod, nemsokára Valentin-nap lesz, és Matsurival arra gondoltunk, hogy te úgy is minden nap Gaara-sama közelében vagy, átadhatnád neki a nevünkben! - vigyorgott vörösen. Ayumi nézte a csomagot, majd sóhaj közepette megkérdezte:
- Miért nem Temari-sannak adjátok oda? Elvégre Gaara-kun az ő öccse. - A két lány fintorgott, majd ácsingóztak a lábaikon. Pár perc után végül kinyögték, hogy Temari elküldte őket melegebb éghajkatra a gyávaságuk miatt. A lány nézte a felé tartott csomagot, de esze ágában sem volt átvenni. Hogy adhatna Gaara-nak csomagot? Ráadásul más lányokét?! Még ő maga sem merne adni neki, nem hogy a volt tanítványa ajándékát...
- Matsuri! Kérlek, titeket, adjátok át neki személyesen. Elvégre ezt tőletek kapná. - Azzal Ayumi biccentett és sarkon is fordult. A konyhába tartott és közben hallotta, amint a két lány most Kankuoronak hisztizik a csomagot illetően... Kis idő múlva a torony tetére ment, ahol esténként a csillagokat és a falut bámulta. Itt senki sem zavarta, mert senki sem tudta hogy itt van. Csendesen szomorkodott, és töprengett ezek a Valentin-napon. Még sosem adott csokit fiúnak, és most először érezte azt, hogy idén sem lenne rá képes. Mert az egyetlen ember, akinek adná, még észre sem veszi a fáradalmait. Eszébe jutott, hogy elfelejtette Gaara vacsoráját. Csúszkálva felpattant és botorkálva rohant az ajtó felé, ahol hirtelen nekiment valami keménynek, és a fenekén landolt.
- Áúúú! Mi a?! - nézett előre, és egy meglepett Kazekage-vel találta szembe magát. Elvörösödve felállt.
- Bocsánat! - szabadkozott. Gaara meglepődve bámult rá.
- Vacsorázni indultam, de senki sem volt az étkezdében. - mondta végül. Ayumi hirtelen kiakadt, mert elfelejtett neki szólni, hogy a testvérei ma nem fognak vele vacsorázni. Így ő sem ment le az étkezőbe, csak Gaara vacsoráját készítette el.
- Ma inkább veled vacsoráznék az étkezdében. Ayumi megtorpant és pislogott, nem tudta eldönteni, hogy jól hallotta-e vagy csak képzelődött. De a Kazekage elindult lefelé az étkező felé. Így Ayumi kénytelen volt belátni, hogy ma kettesben vacsorázik álmai férfijával...
|