Ayumi kapott egy takaros szobát a Kazekage-toronyban, szépen beilleszkedett és újabb életstílust vett fel. Az orvosi ninják vezetője lett, és rendszert vitt a munkába. Eleinte rengeteget dolgozott, mire kitanította a többi orvost, és átalakította az ottani rendszert is. Közel 4 hónap kemény munka után lazíthat a tempón, hisz végre nem kell reggeltől késő éjjelig a kórházban lennie.
Reggel 8 óra, péntek és ma szabadnapos. Első útja a konyhába vezetett.
- Semmi... Itt sem... Nincs ebben a szekrényben sem... - sopánkodott Ayumi, mert a konyha pangott az ürességtől. - Hm... Ez nem igaz! Itt is mehetek vásárolni. Mintha otthon lennék... - vigyorgott a lány, majd keresett tollat és papírt. Alig pár perc alatt elkészített egy listát, ami 4 fős reggelihez, ebédhez és vacsorához elég. Ayumi úgy döntött, mától kezébe veszi a dolgokat. El is indult a főnök irodájába, engedélyt kérni.
- Szabad! - hangzott az ajtó mögül a csendes beszéd. Gaara már két órája dolgozott. Ayumi már sokkal bátrabb volt vele szemben, de a viselkedése még mindig nagyon ideges volt körülötte. A Kazekage nem értette a lányt, de nem is tulajdonított neki sokat. Most pedig kérdően nézett rá, hisz a lány ritkán látogatta meg őt munka közben.
- Jó reggelt. Én... - Ayumi pislogott, mert mindig zavarba jött a férfi tiszta tekintetétől.
- A múltkor említettem, hogy mostantól kevesebb időt kell töltenem a kórházban... és... a felesleges időm kitöltéséről... szóval... úgy döntöttem, hogy számomra kellemes elfoglaltságokkal töltöm ki a szabad perceimet. Például főzéssel... - Nyelt egyet, mert úgy érezte a torka menten kiszárad. Gaara nézte a tétovázó lányt, majd kis idő múlva megszólalt:
- Köszönettel tartozunk neked, amiért ennyit segítesz a falunak. Sajnálom hogy az átszervezés ilyen sok időt vett igénybe. A szabadidőddel úgy rendelkezel, ahogy jónak látod. - azzal fordult ismét a dokumentumai felé.
Ayumi hirtelen nagyon zavarba jött, mert a Gaaraval való társalgásai sosem voltak 3-4 percnél többek, még ha komoly jelentéseket is adott át neki. Egy ideje elhatározta, hogy több időt fog vele tölteni, és átlépi a saját félelmeit is. Ezért újabb próbálkozást tett:
- Főzni fogok, minden nap. Reggelit, ebédet és vacsorát is fogok készíteni. Desszerttel, és... ünnepekkel. - majd a háta mögött összekulcsolta a kezeit idegességében. Gaara csendesen figyelte őt, majd bólintott egyet. A lánynak ez nem volt elég.
- Mióta itt vagyok, sosem láttam, hogy akár egyszer is együtt ettetek volna. Én... szeretném, ha család ként... tényleg család ként viselkednétek. Ha főzök, szeretném ha mind a 4-en egy asztalnál együnk... - újabb nagy nyelés következett, mert Gaara szeme elkerekedett, bár semmilyen gondolata nem volt leolvasható az arcáról.
A lány zavartan állt, mert ez volt az első lépés, és nem tudta, hogy Gaara belemegy-e a feltételébe. Percekig csak állt, és várta a választ.
- Mindannyian elfoglaltak vagyunk, ezért nem garantálom hogy a kérésedet teljesíteni tudjuk. - válaszolta végül. Ayumi valami ilyesmire számított, de úgy érezte ez nem rossz első lépés. A városba tartva végig Gaara arcán töprengett. Egyszerűen idegesítette, hogy szinte ő az egyetlen ember, akinek a semmilyen grimasza nincs.
- Hé! Ayumi! hová mész! - ordított Temari a közelből. A lány majdnem elesett, annyira megijedt ettől. Bár húgától már megszokta ezt a viselkedést, azért ebben a csendes faluban ez mégis idegen volt.
- Az árusokhoz megyek. Főzni fogok, és vásárolnom kell hozzá.
- Főzni? - nézett rá az idősebb nő.
- Temari... Szeretném, ha mostantól az étkezéseket együtt töltenénk. Mondd, lehetséges lenne, hogy...
- Tudsz főzni? - vágott közbe a szőke. Ayumi csak bólogatott, így Temari hatalmas vigyort engedett meg magának.
- Akkor ebédnél találkozunk. Szólok Kankuoronak is. - Lépett a dolgára, és hagyta Ayumit egyedül. A lány csendesen ment tovább az üzletekig, ahol közel egy óra vásárlással 6 szatyrot pakolt meg.
- A franc... Sokkal könnyebb volt Asukával és Chiakival vásárolni. Ők legalább segítettek... De itt... - puffogva araszolt a toronyig, ahol a lépcsőket is egyedül kellett megmásznia. A konyhába érve jött csak rá, mennyire nincs használva a helyiség. Másfél órán át takarított, majd rendezkedett, mire elfogadható állapotba hozta. A főzésnek csak 11 órakor állhatott neki. Ezért egyszerű Bento mellett döntött, hisz az gyorsan megvan. Egy órakor befutott Temari és kicsivel később idősebb öccse is. Nagyon elcsodálkoztak a konyhán, és az étkezőn, de örömmel láttak neki az étkezésnek. Az a fél óra igazán jól sikerült, míg együtt ettek. Ayumi úgy érezte, jó döntés volt ez a közös étkezés.
Az ételt hárman fogyasztották el, mert Gaara nem jött el. Ayumi pár órára lepihent és olvasott a tetőn, majd neki látott a vacsora elkészítésének. Gaara ismét nem jött, így az ő adagját külön tálcára tette. A két testvér sietett éjszakai műszakra, így ő egyedül maradt a mosatlannal, és a keserű érzéssel a szájában, hogy Gaara ismét nem jött... Miután mindent elpakolt a konyhában csendesen az iroda felé vette az irányt.
Az ajtóban kopogott, majd belépett. A Kazekage rá nézett, majd ismét elfordult, de hirtelen vissza is kapta a tekintetét. Meglátta, hogy a lány szomorú és egy tálcát hoz a kezében.
- A vacsorád... Vártunk rád. - majd letette az asztal szélére, meghajolt és elment. Becsukta maga mögött az ajtót, és nagyokat lélegzett. Tudta, hogy nehéz lesz, de remélte hogy kap majd egy kis segítséget tőle... Szomorúan a szobájába ment, és lekuporodott az ágyára. Legalább Temari és Kankuoro eljöttek...

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.