|
Második fejezet
Ayumi megtépázva érkezett a Homofaluba. Egy teljes héttel hamarabb hazaindult, mert furcsa érzések vették őt hatalmába. Nem tudott attól a kételytől szabadulni, hogy valami nagyon baj van. Napok óta ez az érzés tépázta az idegeit, és addig képtelen volt megnyugodni, míg haza nem ért. Ám mikor a faluba érkezett, nem fogadta senki. Az őrök fejvesztve futkostak, Kankurou sehol sem volt, Baki pedig vérző fejel feküdt pár shinobi gyűrűjében. A lány azonnal gyógyítani kezdte, hogy legalább belőle értelmes magyarázatot tudjon kiszedni, ha már mindenki fejvesztve menekül...
- Baki mi folyik itt? - kérdezte azonnal, amint a férfi kinyitotta a szemét.
- Ayumi-sama... Egy férfi lepett meg minket, és valami köddel bűvészkedett valamit... Kazekage-sama valahogy más lett... - azzal be is ájult ismét. A lány a kazekage torony felé száguldott. Útközben megtalálta Kankurout, egy falnak dőlve, sérülten. Azonnal gyógyítani kezdte. Pár perc múlva egy ismerős sziluett jelent meg mellette. Felnézett rá. A férfi nagy szemekkel őt nézte.
- Meg tudod gyógyítani?! - kérdezte. A lány biccentett, és lassan befejezte. Az idősebbik Sabaku fivér kezdett magához térni. Öccse pedig várta, míg mindketten felálltak. Ekkor a lány kérdezni kezdett.
- Hol van az elkövető? Hogy hogy itt állsz, és nem harcolsz? - Nézett a vörösre. Ő pedig zavartan állt vele szemben.
- Mikor kinyitottam a szemem senki sem volt, akivel harcolnom kellett volna. Lejöttem, hogy megnézzem mi történt, és akkor láttalak meg, hogy a bátyámat gyógyítod.
A válasz mindkettejüket meglepte. Az a Gaara, akit ők ismernek addig kutatná a falut, míg meg nem találja a tettest. És az is furcsa, hogy ilyen elveszetten néz körbe.
De eltekintettek ettől, és azonnal keresni kezdték a ködöt bűvölő idegent. Míg rótták a faluban a köröket, rájuk esteledett. És abba kellett hagyniuk a keresést, hogy kicsit feltöltsék magukat. Addig a többi katona vette át a férfi nyomra vezetésének gondját. - Mond Gaara-kun, miért érzem azt hogy ma valahogy zavart vagy? - puhatolózott Ayumi, és az idősebb fivérrel fürkészték a vöröst vacsora közben.
- Nem vagyok fáradtabb, mint általában... Csak a Shukaku... Sok erőmbe tellett ma nyugalomra inteni... - a válaszra Kankurou köhögni kezdett, a lány szemei pedig hatalmasra nőttek.
- Hogy érted, hogy a Shukaku? - köhécselte ki Kankurou. Gaara közben fel sem vette a kérdést, hanem folytatta az étkezését és a beszédet.
- Apánk az irodában van? És hol van Temari? Meglepett, hogy nélküle látlak titeket... - erre aztán végképp egyikük sem számított. A lány azonnal közelebb lépett, a szemét kezdte fürkészni, majd a lázát ellenőrizte. De látszólag teljesen egészséges volt, csupán a fáradtság jeleit látta rajta.
- nagyon beüthetted a fejed, ha így képzelődsz... Úgy érte a 4. Kazekage már jó pár éve halott, és a nővéretek Konohában lakik, de hisz tudod... - heherészett a lány zavartan. De nem csak ő volt zavarban, hanem a jelenlévők mind.
- Úgy érted... Meghalt az apánk? - Mikor? Hogyan? Kankurou te tudtad? - a testvére teljesen tanácstalanul meredt a zöld szempárba.
- Most már végképp semmit sem értek... - motyogta a bátyja.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó